Az idén először az egyetemek és a főiskolák közreműködése nélkül megtartott érettségi vizsgákon dőlt el, ki juthat felsőoktatási intézménybe. A közel 10 éve tervezett vizsgarendszer már eddig is sok gondot okozott a felsőoktatási szakembereknek. Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő nehézségi szintet (a tavalyi próbaérettségin sok diák hasalt el), ez év májusában pedig kitört az érettségi botrány. Jelenleg a pontszámítással kapcsolatos kérdések vannak napirenden: komolyan felmerült a gyanú, hogy az új rendszerben érettségiző diákok több szempontból is jelentős hátrányba kerültek a régebben érettségizettekkel szemben.
Két probléma is felvetődött, amelyek értelmében jelentős előnyökhöz juthattak azok a felvételizők, akik 2005 előtt érettségiztek. Az egyik a vizsga pontátszámítási rendszeréből adódik. Mint az már oly sokszor elhangzott, a kétszintű érettségi rendszer (amely nevét a választható közép-, illetve emelt szintű vizsgáról kapta) egyik legfontosabb sajátossága az, hogy az érettségi vizsga megegyezik a felvételi vizsgával. Ezért aki 2005 előtt érettségizett és felvételizni szeretne, annak a régi érettségi vizsgáján szerzett eredményeit számítják át a felvételi pontrendszerbe abból a tárgyból, amelyből felvételizik, vagy pedig újat kell tennie. Az érettségi érdemjegyet százalékpontok alapján állapítják meg: 80 százaléktól fölfelé ötös jár, 60-tól négyes és így tovább. Ám a felvételi pontszám kiszámolásakor az idén érettségizők esetében már a százalékot és nem az érdemjegyet veszi figyelembe az új, kifinomultabb számítási módszer. A probléma ott van, hogy amikor egy régebben érettségizett kíván felvételizni, az új rendszer értelmében korábbi vizsgáját a felvételikor automatikusan középszintűként számítják be, és érdemjegyéért (az érdemjegy sávján belül) a lehető legnagyobb pontszámot viheti a felvételire. Szemléltetésül: egy jeles érettségi a régebben vizsgázott számára 100 százalékot (120 felvételi pontot) ér, míg az idén épp hogy, mondjuk 81 százalékos teljesítménnyel jelesre érettségiző diáknak kevesebb pontot számítanak be. Erre a kifogásra reagálva a minisztérium az esélyegyenlőség elvére hivatkozott: a gimnáziumi év közbeni tanulmányi eredmények az új rendszerben váltak hangsúlyossá, tehát ahol ez nem rekonstruálható, ott a hátrány kizárása miatt a maximális teljesítményt kell figyelembe venni.
Ennél nagyobb feszültség támadt a másik, ezzel összefüggő problémás terület, a pluszpontok számítása kapcsán. A mostani érettségi rendszer úgy biztosítja az emelt szintű vizsga súlyát, hogy az emelt szintű vizsgával 7 pluszpont jár a felvételizőnek az ugyanolyan eredményű középszintűhöz képest. (Hogy miért alakult ez így, arról lásd: Oklevélváltás, Magyar Narancs, 2004. június 10.) Aki például 80 százalékos középszintű érettségi vizsgát tett, az kétszakos felvételi esetén 28 pontot kap, míg emelt szinten 35-öt. Mármost az érettségi szabályzatban benne foglaltatik, hogy ha egy régebben jelesre érettségizett diák az idén emelt szintűre is jelentkezett, és azt legalább 33 százalékosra teljesítette (elég gyér eredmény), akkor kérhette az ezért járó plusz hét pontot úgy, hogy azt a régi érettségi pontszámához társíthatta. A tavalyi diák tehát épphogy közepes idei teljesítményével így akár 127 pontot (régi érettségi plusz hét pont) is elérhet, míg az idén (először) maturálóknak ehhez a pontszámhoz legalább 90 százalékos emelt szintűt kell írniuk.
A választható pontszámítás egy későn felfedezett joghézagból adódott. A vonatkozó kormányrendelet egyik pontja kimondja: a régebben érettségizettek eldönthetik, hogy régi vagy új vizsgájuk eredményeit kívánják beszámíttatni a felvételin, egy másik pont szerint viszont aki emelt szintű vizsgán legalább 33 százalékot ér el, hét plusz-pontot kap. A kettőt összeolvasva a diákoknak lehetőségük adódik a számukra legkedvezőbb pontszám megszerzésére.
A pontszámítási anomáliák miatt két szülői egyesület az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság végül a kormány alkotmányellenes mulasztását állapította meg a felvételi pontok számításával kapcsolatban, mindazonáltal a szabályok megsemmisítését kérő indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság elismerte az esélyegyenlőtlenség tényét, de úgy vélte, a jogegyenlőség elvét nem sértik a felvételi pontok számítására vonatkozó kormányrendeletek, azok megsemmisítése anarchisztikus állapotokhoz vezetne.
Ekler Gergely, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke kérdésünkre elmondta: nem gondolják, hogy a minisztériumnak oka volna az optimizmusra. "A jogszabály sérti az esélyegyenlőséget, s Bihari Mihály alkotmánybíró szavai szerint amikor a testület nem semmisítette meg a vizsgált kormányrendeleteket, a jogbiztonság követelményére is tekintettel volt. Nyilván nem megfelelő az a számítási rendszer, amivel az idén dolgozott az oktatási tárca, de a minisztérium képviselőivel történt megbeszéléseinkből tudjuk, hogy ezt már ők is belátták" - nyilatkozott Ekler.
Ki nyer ma?
Egy felvételiző szerint ha az évfolyamok között nem is, a "társadalmi helyzet" tekintetében adódott különbség: a pluszpontos "trükközés" lehetőségéről (ugyanúgy, mint a tételek internetre kerüléséről) elsősorban a jól informált budapesti értelmiségből származók, illetve az elitgimnáziumok tanulói értesültek.
Lapunkhoz korábban eljutott adatok alapján számos olyan szak, szakpár van, ahová a meghirdetett helyeknél is többen jelentkeztek olyanok, akik korábban érettségiztek, és az idén emelt szinten vizsgáztak. A Semmelweis Egyetem általános orvosi szakán például 320 helyre 451 ilyen diák jelentkezett, és az ELTE pszichológia szakának száz helyére jelentkezők közül 375-en is megfelelnek a fenti kritériumoknak.
Magyar Bálint miniszter a tiltakozások hatására korábban azt mondta, minden szakon megvizsgálják, milyen arányban jutnak be a felsőoktatásba az újonnan érettségizők, és ha kell, bővítik a férőhelyek számát. Eddig egyébként átlagosan két új érettségiző jutott egy "öregre". Könnyen ígérhette, hiszen a százötvenezer jelentkező közül mindössze 3200-an vannak azok a régebben érettségizettek, akik az idén emelt szintű vizsgával kívántak pluszpontokat szerezni. Az adatokból azonban kitűnik, az előnnyel indulók többsége az ország négy orvosi, fogorvosi és pszichológusképzésére akar bejutni. (Lásd keretes írásunkat.) Ezekre a szakokra többen jelentkeztek közülük, mint ahány férőhely összesen van, így ha jól teljesítenek az öregek, nem nagyon jut hely a most érettségizőknek, s a tárcának növelnie kell a férőhelyek számát.
Az ELTE rektora korábban úgy nyilatkozott, hogy az infrastrukturális kapacitás szűkössége ellenére bővíteni szeretnék a keretszámot, és minden diákot felvesznek, aki teljesítette a követelményszintet, aztán majd évközi vizsgák, szemináriumi eredmények és zárthelyi dolgozatok alapján kiszűrik a gyengébbeket. Ekler Gergely fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy amint megvan a felvettek névsora, és már "hallgatókról" van szó, a HÖOK-nak az a feladata, hogy az érdekeiket megvédje. Ezért nem tartja elképzelhetőnek, hogy bármilyen plusz- felvételi vagy évközi vizsga letételét írják elő az intézmények. Ezekben az esetekben az állam feladata, hogy a többletlétszám után járó finanszírozást az intézmény rendelkezésére bocsássa. Szántó Gabriella, az oktatási tárca sajtófőnöke nem talált kivetnivalót az utólagos szűrés gondolatában: az egyetem autonóm intézmény, ráadásul az úgy van rendjén, hogy aki nem tudja teljesíteni a felsőoktatásban előírt követelményeket, kiesik.
Az értelmiség útja az osztályhatalomigSáska Géza, a Felsőoktatási Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a helyzetet elemezve úgy véli, az Alkotmánybíróság döntése után mindenki számára egyértelmű, hogy nem az esélyek egyenlőségét szolgálja a pontszámítási szabály, hanem a kétszintű érettségi reformjának a sikerét. A döntéshozók feltehetőleg azt kívánták elérni, hogy legyen elég jelentkező az első évben, különben érdektelenség miatt értelmét veszíti a kétszintű rendszer. A szakértő szerint ugyanez a motívum olvasható ki már magából a felvételi eltörléséből is, ha a demográfiai okok miatt egyre kevesebben mennek továbbtanulni, akkor a felsőoktatás spontán növekedése magától lefékeződik. Ez azonban nem áll a rendszer érdekében: "Nagyobb politikai veszélyt jelent az állását féltő felsőoktatási elittel ütközni, mint beengedni bárkit, az esélyek egyenlőségének nevében." Sáska megjegyezte: nyilvánvaló, hogy emelt szintű érettségit azok tettek, akik a társadalmi kiválóság tekintetében ma kiemelkedő tárgyakat akarnak tanulni, pszichológiát, jogot, közgazdaságtant, orvostudományt. Látható, hogy melyek azok az iskolák és melyik az a szülői kör, amelynek érdekeit mélyen sértheti a pontszámítás. A felsőoktatási elit szegmensében az új felvételi rendszer a korábban propagáltakkal szemben aligha okozott változást. A pontszámítási rend miatt ugyanazon társadalmi kör két különböző évfolyama között hozott létre előnyös és hátrányos helyzetet a szaktárca, nem pedig eltérő társadalmi csoportok között. "A társadalmi esélyegyenlőséget egyébként sem a képességközpontú felmérés, hanem az objektív, egyéni erőfeszítéseket értékelő ismeretközpontú rendszer szolgálja. A hátrányos helyzetű csoportok tartósan ki vannak zárva a felemelkedésből, és ebben komoly szerepe van az elmúlt két évtizedes oktatáspolitikának, amelyik lélektani és nem társadalmi problémának tekintette a közoktatást." |
