Akár 13 évig terjedő szabadságvesztésre is ítélheti a bíróság Molnár Csaba rendőr alezredest, az ORFK pénzmosás elleni osztályának volt vezetőjét, miután az ügyészség január 9-én hivatali visszaéléssel, vesztegetéssel és államtitoksértéssel gyanúsította meg. Noha a Magyar Nemzet már december 2-án megírta, hogy Molnár "az elfogadhatónál és a normálisnál sokkal mélyebb kapcsolatba" keveredett"arab pénzváltókkal", a közvélemény még mindig csak találgat, miért került parkolópályára a brókerügy főnyomozója.
Miután mind a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), mind a rendőrség feloldotta a december elején általuk titkosított, a Molnár-ügyben bizonyítékként felhasznált iratok minősítését, a Fővárosi Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala (ÜNYH) a nyilvánosság elé tárta, mivel gyanúsította meg Molnár Csaba alezredest. Előtte csak vélelmekre lehetett hagyatkozni; a Népszabadság azt írta, hogy a Molnár-akta annak a negyven-ötvenmilliárdosra saccolt pénzmosási ügynek a mellékterméke, amelyben a rendőrség két szírt is előzetes letartóztatásba helyezett. De volt olyan vélemény is, miszerint azért kellett az arab pénzváltók (fővárosi viszonylatban legalább egy évtizedre visszanyúló) tevékenységét felfújni, hogy ily módon adjanak súlyt Molnár elmeszelésének. Az már a meggyanúsítás előtt kitudódott, hogy az alezredes az arabok telefonbeszélgetéseinek a lehallgatásakor akadt fenn az NBH rostáján, és hogy kis értékű ajándékokat fogadott el tőlük, valamint egy alkalommal ő is megajándékozta őket egy márkás whiskyvel.
A vád
Az ügyészség adatai szerint augusztus 20-án az M3-as bevezető szakaszánál lévő Agip-kút autómosójánál Molnár Csaba találkozott Bassam T. - Doki becenevű - szír származású magyar állatorvossal és üzlettársával, D. Zoltánnal. A két férfi legális pénzváltókat működtetett a fővárosban. Molnár 2002-ben egy, a pénzmosásról tartott előadását követően ismerkedett meg D. Zoltánnal. (A pénzmosás elleni törvény a pénzváltókra is különböző kötelezettségeket ró; az ő képzésük szintén Molnár Csaba munkájához tartozott.) Később rendszeresen találkoztak: voltak együtt szórakozni, a férfi járt az alezredes lakásán is. Az ÜNYH adatai szerint Bassam T. arra ösztönözte D. Zoltánt, hogy jó kapcsolatot ápoljon a nyomozóval. Az ünnepnapon azzal a céllal kezdeményeztek találkozót Molnárral, hogy a nyomozó járjon közben a Volksbanknál: a pénzintézet ne mondja fel ügynöki szerződésüket. (2002. június elseje óta nem banki kezelésben lévő pénzváltó ugyanis csak úgy működhet, ha ügynöki szerződést köt egy pénzintézettel.) Az alezredes elfogadott egy ajándékcsomagot, melynek tartalmát az ügyészség csak Molnár elbeszéléséből ismeri. Ezt követően Molnár bejelentkezett a pénzintézet vezetőinél, ám az augusztus 25-i találkozón a kérés már nem hangzott el. Az ügyészség szerint esetleg azért, mert a vendéglátók egyértelművé tették, hogy a pénzváltó ügynöki tevékenységet mindenképp megszüntetik. A gyanúba keveredett cégek (a Ghassan A. tulajdonában álló Intermoney Kft. és a Sestercius XIII Kft., melynek D. Zoltán az egyik állítólagos csendestársa) a K&H Banknak is ügynökei voltak. 2003 nyarán, majd október 7-én a K&H pénzmosásra utaló bejelentést tett a Molnár Csaba vezette osztálynál a pénzváltók magas forgalma miatt. Az ügyészség szerint a nyomozó tájékoztatta erről a vállalkozókat, s ezzel államtitoksértést követett el; továbbá azt tanácsolta nekik, hogy pótlólag maguk is tegyenek bejelentést nagyobb összegűtranzakciókról. Röviddel ezután 77 bejelentés érkezett a rendőrségre. Az ÜNYH sajtótájékoztatóján Turi András osztályvezető ügyész az ajándékozás tényét és körülményeit, valamint a hivatalinál szorosabb kapcsolatokat is szokatlannak nevezte. Turi lapunknak elmondta: "Az nem merült fel, hogy Molnár Csaba beépült a szervezett alvilágba, vagy hogy folyamatosan pénzelték, illetve az sem, hogy egyszer nagyobb összeget kapott volna."
Konspiráció vagy normál üzemmenet?
Az ügyészségi változatot a védelem jogi és rendőrszakmai okokból is támadja, és úgy véli, hogy a nyomozó hatóság több esetben figyelmen kívül hagyott bizonyos tényeket. Alapvető a különbség annak a megítélésében, hogy Salgó László rendőrfőkapitány mikor szerzett tudomást a nyomozót terhelő adatokról. A Magyar Nemzet december 2-i cikke arról számolt be, hogy az ügy aktája már megjárta Salgó íróasztalát. Ezt a Nap-kelte másnapi adásában a rendőrségi vezető cáfolta: erről a történetről "hiva-talosan megfelelő döbbenettel az újságból" szerzett tudomást. Ez a látszólag jelentéktelen apróság az NBH részéről valakit arra sarkallt, hogy a lapon keresztül megüzenje: az NBH főigazgatója már egy héttel korábban szóban beszámolt a ren-dőrfőkapitánynak az alezredessel szembeni vizsgálatról. A büntető törvénykönyv (Btk.) 255/A sza-kasza kimondja: aki a korrupciós magatartást feltárja, mielőtt az a hatóság tudomására jut, az nem büntetendő. Az ügyészség értékelése szerint az NBH tájékoztató levele megelőzte Molnár Csabának a rendőrfőkapitány utasítására megírt jelentéseit. Mi viszont úgy tudjuk, hogy az alezredes már délelőtt megírta első beszámolóját, a tájékoztató levél pedig csak délután futott be. A védelem a büntetőeljárási törvény 206. szakasza értelmében vitatja, hogy az ügyészség felhasználhatja-e bizonyítékként azokat a titkosszolgálati anyagokat (telefonlehallgatási jegyzőkönyveket), melyeknek célszemélye nem Molnár Csaba. Turi András lapunknak kifej-tette: álláspontja szerint ennek nincs jogi akadálya, ráadásul a bizonyításhoz tanú-vallomások is a rendelkezésükre állnak.
Molnár meggyanúsítása előtt hallgatták ki a Volksbank vezérigazgatóját és a jogi osztály vezetőjét, akik elmondták: az alezredes egyszer sem hozta szóba a pénzváltók szerződéseit. Molnár augusztus 25-én a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) augusztus 19-i közleménye miatt járt a bankban, mivel a felügyelet az Inter-Európa és az OTP mellett a Volksbank érintettségét is felvetette a Pannonplast Rt. részvényeinek felvásárlásával összefüggő pénzmosásgyanús tranzakciókban. A Volksbank vezetősége csak egy későbbi, szeptember 10-i találkozón tájékoztatta a nyomozót arról, hogy döntött az üzletág megszüntetéséről. A védelem álláspontja szerint furcsa, hogy a tanúvallomások dacára az ügyészség mégis meggyanúsította az alezredest ezzel a tényállással. A HVG információi szerint az ÜNYH-nak adatai vannak arról, hogy az alezredes segítséget ígért. Mi úgy tudjuk, Molnár még arra sem emlékszik, hogy akár udvariasságból, akár - ahogy megjelent - "kihátrálásként" tett volna ilyet. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogyan akadályozhatja meg egy nyomozó a pénzintézet üzleti alapon hozott döntését.
D. Zoltánék pénzváltói a K&H-val is szerződéses viszonyban álltak. A bank októberben jelentett pénzmosásgyanús tranzakciókat e cégekre vonatkozóan. (Ami meglehetősen szokatlan, hiszen a bank maga szabja meg az ügynöki szerződésben, hogy a pénzváltó egy nap alatt maximálisan mekkora összeggel kereskedhet; vagyis legfeljebb ilyen mértékben vételezhet tőle valutát. A belső ellenőrzés e folyamatot könnyen kontrollálhatja.) Molnár az ügyészség adatai szerint tájékoztatta a pénzváltókat a bejelentésről, amivel államtitkot sértett. Az alezredes ezt tagadja. Mivel a papírok két példányban készülnek, és az alkalmazottak illojalitását a büntetőjog nem szankcionálja, a védelem álláspontja szerint az információ akár a bankból is kikerülhetett.
Arra utaló nyomot tudomásunk szerint nem talált az ügyészség, hogy a nyomozó el akarta tussolni a bejelentéseket. AztTuri András sem tudja, hogy Molnár Csaba a pénzváltókra vonatkozó bejelentések közül milyen ismérv alapján választotta ki azokat, amelyekkel közvetlenül foglalkozott. Mint megtudtuk, az osztályon kiemelt ügyekként kezelik azon banki információkat, melyek nem a megszokott formában és terjedelemben érkeznek, vagy olyan tranzakcióhoz kötődnek, melyet 24 órára felfüggesztettek. Ezenkívül az összes nem banki bejelentést is; a szortírozás a titkárnő dolga. Mivel a bejelentések több mint 90 százaléka hitelintézetektől érkezik, a kiemelt ügyeket mentesíteni lehet a két-három hónapos átfutási idő alól. Ezek közül az összeset Molnár Csaba egy-két napon belül szignózza.
"Ha Csaba bármelyik pénzváltótól érkező bejelentést el akarta volna altatni, bedobta volna a lecsóba" - vázolta a biztos módszert egyik rendőrségi forrásunk, ami egyúttal az osztály túlterheltségét is tükrözi. Noha papíron valóban elvált egymástól a bejelentésekkel foglalkozó és a bűnügyi alosztály, úgy tudjuk, "szinte mindenki mindennel foglalkozik". Az ügyészség azt is vizsgálja, mi tekinthető a hivatalosnál mélyebb kapcsolatnak a gazdaságvédelmi nyomozók, így Molnár esetében. Például meddig mehetnek el az információk megszerzésének érdekében. Molnárnak például Bassam T.-n keresztül sikerült rövid időn belül elfogni a brókerügy egyik pénzmosással gyanúsított figuráját, Hasan E. A.-t, aki a másik szír konkurense volt.
Már megint a brókerügy
Molnár Csaba a Pannonplast-, illetve a brókerügy főnyomozójaként került reflektorfénybe. (Ezekről többek között lásd: Minden út a zsebekbe vezet, Magyar Narancs, 2003. június 26.; A politika csak felszín, Magyar Narancs, 2003. július 17.; Számlarendezés, Magyar Narancs, 2003. szeptember 4.) Az alezredes tájékoztatta a sajtót, hogy merre szivárgott a sikkasztásból származó pénz. Noha félreállítását sokan azzal magyarázzák, hogy a végállomást valahol a politika közelében találta meg, a sajtóhíradásokat végigböngészve megállapítható: Molnár aligha nyilatkozhatott volna lojálisabban a politikai közszereplők érintettségéről ebben az ügyben. A Narancsnak adott interjúban például a következőket mondta: "Minden híresztelés ellenére a K&H Equities-ügy akkor sem pattant volna ki korábban, ha politikailag exponált személyek számláit külön figyelték volna." (Lásd: A fele is elúszhat, de belefér, Magyar Narancs, 2003. szeptember 11.) De még a politikusok barátainak az érintettségét is tagadta. A kormányfő jó ismerőséről, Alexander Muduráról, a nagyváradi Lotus Plaza egyik tulajdonosáról, akit a PSZÁF hivatalos közleményében nevesített, azt mondta: csupán hitelfelvételéhez kapcsolódó, nagy összegű tranzakciója miatt került az osztály látókörébe. Cáfolta a Kovács László külügyminiszter-pártelnök barátnőjének érintettségéről szóló mendemondákat. Ám hiába igyekezett kitérni az ügy politikai vetületeit firtató kérdések elől, az alezredes a nyilatkozataitól függetlenül is belecsöppent a különböző színezetűnek tartott hatóságok és intézmények kölcsönös bizalmatlankodáson és orvtámadásokon alapuló politikai játszmájába.
Ennek volt ékes példája, amikor az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága (SZBEI) a bankfelügyelet június 16-i feljelentésére a nyomozását a hónap utolsó napján bűncselekmény alapos gyanújának hiányában megtagadta. Ezt a rendőrség azzal magyarázta, hogy az elrendelt feljelentéskiegészítés az Állami Autópálya Kezelőhöz (ÁAK) köthető közpénzek felhasználására koncentrált, az ÁAK befektetett összege viszont megkerült. Az ORFK-n állítják: a K&H Equities sikkasztásos ügyében csak Kulcsár Attila önfeljelentése releváns a nyomozás szempontjából. Kulcsár viszont július elsején elhagyta az országot. A PSZÁF - az ügyészséggel karöltve - ezért már a kezdetektől azt mondta: a rendőrség asszisztált Kulcsár szökéséhez. Júliusban az SZBEI-n Keller László közpénzügyi államtitkár feljelentése nyomán megindult a nyomozás a bankfelügyelet működése ügyében, amely védekezésül nem győzte hangsúlyozni elévülhetetlen érdemeit a brókercég visszaéléseinekfeltárásában.
Július 22-én Molnár Csaba sajtótájékoztatón helyesbített: nem a PSZÁF feljelentésére indult vizsgálat a K&H Equitiesnél. E húzásával a nyomozó biztosan nem aratott osztatlan sikert. Igaz, a bankfelügyeleten amúgy sem lehetett túl jó híre. A HVG január 24-i száma arról számolt be, hogy az NBH osztályvezetője június 23-án felhívta Sáray Évát, a PSZÁF helyettes vezetőjét, hogy rávegye, minél előbb kezdjék meg vizsgálatukat, mert "valakik megelőzhetik őket". Aznap a brókercégnél Molnár Csaba jelent meg helyettesével. A történetnek van azonban egy másik része is: az alezredest Papp Csaba, az SZBEI gazdaságvédelmis osztályvezetője ugyanerre kérte. A megbeszélt déli találkozó helyett Molnár már tízkor megjelent az Equitiesnél. Pappnak Bácskai János, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vezetője szólt, akit azóta felfüggesztettek hivatalából - lényegében ezért az információért. (A sajtóban a részletek ismerete nélkül zajlott egy polémia arról, hogy kik milyen iratokat loptak el a másiktól.) A munkája során egymásra utalt két szervezetet sikerült pillanatok alatt egymás ellen hangolni.
A PSZÁF augusztus 19-i közleményében azt írta: az Inter-Európa, az OTP és a Volksbank is érintett lehet a Pannonplast-ügy pénzmosásgyanús tranzakcióiban, és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Molnár Csaba egy augusztus végi rendőrségi sajtótájékoztatón elmondta: a Volksbank érintettségéről nincs adatuk. Bár a meggyanúsított Hassan E. A.-nak volt a banknál számlája, ezen nem folyt át Kulcsárral kapcsolatba hozható pénz. Azóta sem tudni, hogy a Volksbank feldobása tévedés volt, vagy tényleg köze van a számlának a brókerügyhöz, netán a decemberben gyanúba kevert pénzváltó cégek működéséhez - vagy "csupán" csapda a dolgok ilyetén összekapcsolása.
Egyenleg
Molnár számlájára barátai és ellenségei két szökést és három elfogást írnak. Kulcsár Attilát a nyomozás megtagadásával Molnár hagyta futni, mondják egyesek - július 17-én viszont az alezredes közreműködésével fogták el a brókert Bécsben. "Molnár most biztos örül" - mondta állítólag Kulcsár. Az augusztus 25-i sajtótékoztatót követően a rendőrség Bassam T. segítségével elfogta Hassan E. A.-t, a másik arab gyanúsítottnak viszont sikerült elhagyni az országot. Molnárt már ekkor megvádolták, hogy a sajtón keresztül üzent a szíreknek. Pedig már a Magyar Nemzet augusztus 3-i száma is név szerint említette a két férfit - egyikük másnap ügyvédet is fogadott. Amikor decemberben a Magyar Nemzetben megjelent, hogy Molnár kapcsolatba került szír pénzváltókkal, a média ismét elővette Mahmud A. augusztusi szökését.
A K&H Equities-nyomozás szoros ügyészségi felügyelet alatt zajlik (a nyomozás állásáról lásd keretes írásunkat). Az ügy két főszereplője közül Rejtő E. Tibor házi őrizetben van, Kulcsár Attila pedig Bécsben vár kiadatására. (Van ideje: az EP-választásig várhatóan már nem hozzák haza.) Az NBH a Pannonplast-ügy kezdete óta szokatlan aktivitással és nyíltsággal lép fel: szállítja a feljelentéseket és a titkosszolgálati anyagokat (Kulcsár, Bácskai, Molnár); vezetői együtt vacsoráznak politikusokkal, bankvezérekkel. Az ügyészség és a rendőrség közötti hűvös viszonyt a brókerbotrány és a vele párhuzamosan folyó Szász-ügy tovább élezte.
Egy rendőrségi forrásunk úgy gondolja: az sem biztos, hogy helyes, amikor ciklusonként lecserélik a rendőrfőkapitányokat. De hogy az apparátus munkájába is "belemászik a politika, az már gusztustalan". Lamperth Mónika belügyminiszter az alezredes meggyanúsítása után presztízsveszteségről beszélt, aminek lehet egy ügyészségnek "szóló" olvasata is. Kritikáját azonban összekötötte a rendőrségi szervezet régóta esedékes átalakításával, a párhuzamos feladatvégzés felszámolásával, a vezetői létszám karcsúsításával.
A SZBEI-n belül két főosztály is foglalkozik gazdaságvédelemmel, a BRFK-n dettó, és akkor még nem beszéltünk az APEH-től visszakerült adónyomozókról (Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság). Mivel különböző koncepciók születtek és holtak hamvukba, biztosan vannak, akik nembánják a feltűnően jól öltözött fiatal nyomozó vesszőfutását. Bármi lesz is az ítélet: a banki és az alvilági felderítéshez szükséges bizalom már nem lesz a régi.
Bogár Zsolt
Mennyi kell?
December 9-én az NBH feljelentése nyomán a Fővárosi Főügyészség nyomozást rendelt el abban a pénzmosási ügyben, melynek két szereplőjével Molnár Csabát hírbe hozták. December 10-én az ügyben eljáró BRFK letartóztatta D. Zoltánt, Bassam T.-t és Ghassan A.-t. Jelenleg öten vannak előzetesben: a felsoroltakon kívül egy magyar és egy szír állampolgár. A tizenegy meggyanúsított között van a K&H pénzváltási üzletágának volt irányítója, P. Tibor és a Volksbanknál hasonló pozícióban dolgozó S. Rita. A pénzmosás alapja a rendőrség megítélése szerint jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás (amit a köznyelv jelen esetben valutázásnak hívna). A sajtóhírek szerint a Garay téri piacon vagy a Váci utcában feketén váltott milliárdokból mostak tisztára pénzeket a legális pénzváltók infrastruktúráján keresztül. "A bankokkal ügynöki viszonyban álló vállalkozások mind összegszerűségében, mind a pénzváltások formájában (vagyis: hol váltottak és hogyan dokumentálták) megszegték az ügynöki szerződésben foglaltakat" - mondta a Narancsnak Péntek József alezredes, a BRFK Vizsgálati Főosztálya gazdaságvédelmi osztályának vezetője. Noha a Népszabadság december 13-án minden idők legnagyobb hazai pénzmosási ügyeként harangozta be az esetet, az alezredes az 50-60 milliárd forint tisztára mosott pénzt a pénzváltó cégek összforgalmából számolt spekulációnak, az ugyancsak megjelent 380 millió forintot viszont óvatos becslésnek minősítette. Az osztályvezető kijelentette: a rendőrség eddig egyszer sem beszélt pontos összegről. Bár a pénzmosást a brókerüggyel is összefüggésbe hozta a sajtó, Péntek József cáfolta, hogy a nyomozás jelenlegi szakaszában erre utaló adatok rendelkezésre állnának. Igaz, hozzétette: "még nem sikerült kihallgatni Kulcsár Attilát". Molnár Csaba esetleges érintettségéről az osztályvezető azt mondta: "Az ügynek ezt a részét nem mi vizsgáljuk."
Egyes jogi vélemények szerint az üggyel kapcsolatban több bizonytalansági tényező is akad. Nem látni, hogy a valutázás önmagában miképp alkalmas pénzmosásra, hiszen azzal, hogy az illegális jövedelem másik pénznemben van, nem lehet az eredetét legalizálni. Az alapkérdés változatlanul az, hogy miből származik a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás alapját képező jövedelem, mert erre a rendőrség még nem adott magyarázatot.
Kis konfessziók
Molnár Csaba a rendőrfőkapitány utasítására december 2. és 5. között három jelentést írt. Az elsőben általában a pénzváltókhoz, azon belül is "az arabokhoz", illetve a K&H Equities-ügyben érintett egyes személyekhez fűződő viszonyáról számolt be. A másodikban a pénzmosási ügyben meggyanúsított kört és pénzváltói tevékenységüket jellemezte részletesen. Az ügyészség a nyomozó jelentései alapján értesülhetett arról, milyen "haverságban" van a gyanúsított D. Zoltánnal. (Legalábbis a sajtótájékoztatón elhangzott információk tudomásunk szerint nem tartalmaztak újdonságot Molnár vallomásához képest.) A harmadik jelentésben a nyomozó summázta, hogy mit kapott Bassaméktól ajándékba: a keleti nyalánkságot megette, az arab népművészeti névtáblát kidobta, a kétszáz forintot érő bizsu karláncot és a fa tolltartót pedig beszolgáltatta.
Félidő
"A K&H Equities-ügyben szereplő bűncselekmények és az elkövetőik büntetőjogi megítélése voltaképp nagyon egyszerű. A nehézséget az okozza, hogy rengeteg történés, pénzügyi folyamat kapcsolódik hozzá" - vázolta a Narancsnak a nyomozás nehézségeit Papp Csaba, az ORFK SZBEI Vizsgálati Főosztályának gazdaságvédelmis osztályvezetője. Az ügynek pillanatnyilag 12 terheltje van, akik közül a feltételezések szerint öten sikkasztást, öten pénzmosást, ketten pedig okirat-hamisítást követtek el. Az érintettek köre jól lehatárolható a K&H Equities ún. VIP-ügyfélkörére, amelyről kiderült: szélesebb (200 fő körüli) aKulcsár Attila vallomásában jelzettnél (62), viszont kevesebb számlát bolygatott meg (141), mint amennyire a brókernek rálátása volt. Kulcsár pénzt és értékpapírt is eltulajdonított. Hármas céllal "dolgozott": 1. egyszerűen leemelt pénzeket az ügyfelek számlájáról a saját hasznára; 2. az ügyfeleinek jelzett, de a számlán ténylegesen meg nem "termelt", piaci viszonyok között egyébként irreálisan magas hozamok kifizetésére az adott ügyfél számláján lévő tőkét vagy egy másik ügyfél számláján lévő összegeket sikkasztott el; 3. ha valamelyik ügyfél a tőkéjét korábban ki akarta vonni, akkor Kulcsár az elsikkasztott pénzt más számlájáról teremtette elő. A rendőrség szerint először kisebb cégek és magánszemélyek számlájáról sikkasztott, majd, ahogy nőtt a rendszer forrásigénye, úgy nyúlt 2002 nyarától először a Betonút Rt., majd 2003 januárjától az ÁAK számlájához. A nyomozás során körülményes megállapítani az érintett számlatulajdonosok felelősségének a mértékét, hogy ti. tudott vagy nem tudott a machinációkról valaki, hogy gondatlan volt-e, vagy társtettesként részt is vett benne stb. Külön nehézséget jelent a bűnügyi kárérték és az okozott anyagi kár megállapítása; a kettő nem ugyanaz, hiszen ha egy ügyfélnél egy 100 milliós sikkasztással keletkező "lukat" egy másik ügyfél sérelmére elkövetett 100 milliós sikkasztásból származó pénzzel tömnek be, akkor a tényleges kár "csak" 100 millió forint, míg a kétrendbeli sikkasztás elkövetési értéke 200 millió forint. Mivel éveken át zajló folyamatról van szó, a nyomozás időben kiterjedt Kulcsár Attila "munkába állásáig".
"Ha a részfolyamatokat tisztáztuk, akkor meg lehet próbálkozni az egész rendszer modellezésével és a pénzmosás teljes feltárásával" - magyarázta Papp Csaba, amit reményei szerint még a nyáron el lehet végezni. Két dolog lassíthatja ezt: ha Kulcsárt nem sikerül kihallgatni, vagy ha a 12 országba eljuttatott jogsegélykérelmek elbírálása megakad. Az eddigi kényszerintézkedéseknek köszönhetően sikerült 5,2 milliárd forintot (amiből 4,2 milliárd az ÁAK-é) zárlat alá helyezni, további 4 milliárd külföldön történő biztosítási intézkedései már folyamatban vannak. A tizenkét terheltből négyen voltak előzetesben, de közülük hármat időközben óvadék ellenében házi őrizetbe helyezett a bíróság. A következő hónapok feladatai az osztályvezető szerint a következők: 1. a Kulcsár-ügyfelek esetleges büntetőjogi felelősségének minősítése; 2. a pénzszállítás módja okán (Sz. Gyula taxis) meghatározni, hogy ez alkalmas-e az ügyfelek büntetőjogi felelősségének megállapítására; 3. Kulcsár közvetlen munkatársainak a felelősségét megállapítani; 4. kitalálni, hogyan lehet ezt a kiterjedt ügyet érthetően bemutatni a nyilvánosságnak.
