Pert vesztett a magyar állam Strasbourgban

  • narancs.hu
  • 2024. november 23.

Belpol

A rabszolgatörvény ellen a parlamentben tiltakozó ellenzéki képviselőt jogtalanul bírságolta meg Kövér László.

Újabb, már a sokadik hasonló, az ellenzéki képviselőkkel szembeni perét veszíti el a magyar állam Strasbourgban – írja a hvg.hu. Ezúttal Szabó Szabolcs, a Momentum politikusa nyert pert az Emberi Jogok Európai Bíróságán a 2018 végi, "rabszolgatörvény" elleni ellenzéki tiltakozásokat érintő ügyben. 

Az ellenzék 2018 decemberében, a rabszolgatörvénynek nevezett munkaidő-jogszabály miatt a Parlamenten kívül tüntetéseken is tiltakozott, az épületen belül pedig a törvény megszavazását az ülés ellehetetlenítésével próbálta elérni. 

Az ellenzékiek akkor odaálltak Orbán Viktor elé az ülésteremben és hangosbeszélőn keresztül, valamint sípolással csaptak zajt, illetve felálltak az elnöki pulpitus elé is. Ezzel sem tudták azonban megakadályozni a jogszabály elfogadását. Utóbb pedig  

Kövér László házelnök sorra büntette meg a tiltakozó akcióban részt vevő ellenzéki politikusokat. 

A fideszes házelnök pénzbírságot szabott ki az ellenzéki politikusokra viselkedésükért. Több tucat politikus fejenként 1-1,5 millió forintos bírságot kapott, amit aztán részletekben, havonta visszatartottak a fizetésükből. Szabó akkor közel 1,1 milliós bírságot kapott. 

Szabó a strasbourgi bírósághoz fordult, amely november 21-én meghozott ítéletében neki adott igazat. A bírói tanács – tagjai közt Paczolay Péter volt alkotmánybírósági elnökkel – egyhangúan megállapította, hogy Szabónak sérült a véleménynyilvánítási és a tisztességes eljáráshoz való joga. 

Szabót annak idején Kövér azzal az indoklással büntette meg, hogy a parlamenti szavazás során fizikai erőszakot alkalmazott, hogy megakadályozza az elnök pulpitusra lépését, transzparenst mutatott fel és fütyült. A képviselő szerint azonban ő nem alkalmazott erőszakot. 

Szabó meg is támadta Kövér döntését és a mentelmi bizottság előtt is elő akarta adni álláspontját – ehhez a jogszabályok szerint joga van –, ám ez végül nem történhetett meg, mert a bizottság nem tudta megtartani az ülését, így Szabó büntetését enélkül szavazta meg a kormánypárti többség.  

Szabó a beadványában a strasbourgi bíróság előtt azzal érvelt, hogy a vele szemben kiszabott bírságnak nem volt jogalapja, aránytalan volt és politikai célokat szolgált.

Továbbá arra is hivatkozott, hogy nem volt lehetősége tisztességes eljárásban megtámadni az ellene kiszabott szankciót. 

strasbourgi bíróság ítélete szerint a jog nemcsak gondolatok szabadságát, azok tartalmát védi, hanem azt a formát is, amelyben azokat közvetítik, és Szabó csak a törvényjavaslattal szembeni ellenvetését kívánta kifejezni, melynek során politikai tiltakozásra és "gondolatai átadására" törekedett. 

A bíróság azt is megállapította az ítéletben, hogy az elmaradt mentelmi bizottsági ülés miatt, ahol a képviselő nem fejthette ki az ellenvéleményét a büntetés miatt, szintén sérültek Szabó jogai. A bíróság helyt adott Szabó igényének, aki az akkor tőle levont pénz visszafizetését kérte. Az ítélet szerint 

Szabó Szabolcsnak jár az akkor tőle büntetésként levont 2820 euró vagyoni kártérítés, de mostani árfolyamon, és 3 hónap után már kamattal növelve. 

Nem ez az első eset, hogy a Szabóval szemben is alkalmazott Kövér-féle pénzbírságot utóbb az államnak vissza kell fizetnie egy strasbourgi ítélet miatt. A még 2013-ban az MSZP-s Szanyi Tiborra kiszabott 131 ezer forintos bírság eljárását is elvesztették és egymilliót kellett visszafizetni. 

Szintén pert nyert a párbeszédes Karácsony Gergely és párttársa is korábban, akiket azért büntettek 2013-ban, mert a trafiktörvény vitáján egy "Fidesz – loptok, csaltok, hazudtok" feliratú transzparenssel tiltakoztak. Nekik 10,7 milliós kártérítést ítéltek meg, így esetükben  

a magyar államnak a 235 ezer forintos büntetés nem bevétel volt, hanem ennek csaknem 50-szeresére rúgó kiadás. 

Kövér nemrég 14 millióra büntette a DK-s Gyurcsány Ferencet amiért "árulózta" a kormányfőt; Gyurcsány is jelezte, kész Strasbourgig vinni az ügyet. A Momentum frakcióvezetőjét, Bedő Dávidot ugyan nem büntették meg, amiért Karsai Dánielre emlékezett, nála ennek törvénymódosítás lett a következménye.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.