Több mint öt tonna első és második világháborús lövedéket, illetve fegyvermaradványt találtak Csepelen az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén a földbe ásva. Szakértői feltételezés szerint így akarhatták a második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével minél gyorsabban eltüntetni a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközöket és fegyvereket.
A Magyar Honvéd csütörtökön megjelent számában Gajdos Milán, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje írt cikket a példa nélküli tűzszerészeti mentesítésről.
Kifejtette: 2020 augusztusában rendőrségi bejelentés érkezett a Magyar Honvédség tűzszerészügyeletére, miszerint az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén végzett földmunkák során feltételezhetően robbanóeszközökre bukkantak. Már az első átvizsgáláson megállapították: nagy mennyiségű robbanóeszköz van a területen, melynek felderítése, állapotfelmérése és kezelése hosszú folyamat lesz. Csaknem két hónapig zajlott a terület tűzszerészeti mentesítése: műszerek segítségével mintegy 400 négyzetmétert vizsgáltak át a katonák és 300 köbméternyi földet mozgattak meg.
Szilágyi Zsolt ezredes, a tűzszerész ezred parancsnoka elmondta: a munkálatok során öt tonnányi, jellemzően első világháborús, részlegesen szétszerelt robbanótest, illetve gyújtószerkezet került elő.
Kelemen Ferenc főtörzsőrmester, az alakulat tűzszerész kiképző altisztje ezzel összefüggésben közölte: a Csepelen előkerült tüzérségi eszközök 90 százaléka valamilyen gránát, srapnel, gyújtószerkezet vagy ezek alkatrésze volt. Többségében részben vagy teljesen szétszedett, beolvasztás céljából a gyárba szállított első világháborús robbanóeszközök kerültek elő, melyek már nem tartalmaztak gyújtószerkezetet. Találtak továbbá a Weiss Manfréd-vállalat üzemeiben készült lövedékeket. Előkerült továbbá egy „különleges gyűjtemény” is: 1850-1880 között rendszeresített, 37–120 milliméter közötti űrméretű francia tüzérségi gránátok.
„A kuriózumok közé sorolható még tíz darab első világháborús német tüzérségi gyújtószerkezet és egy öt kilogrammos brit gyakorlóbomba fejrésze is; ezeket sosem vetették be a Monarchia területén, és a csepeli esetet megelőzően ilyenek Magyarországon még soha nem kerültek elő” – mondta a főtörzsőrmester.
A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Modern Lőfegyver Gyűjteményét vezető Szatmári András szerint számos okból kerülhettek a robbanóeszközök és a fegyverek a föld alá. A második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével országszerte a civilek is igyekeztek megszabadulni a fegyverektől, robbanóeszközöktől. Az egyik legkézenfekvőbb módszernek tűnt a légibombák ütötte bombatölcsérekbe hordani, majd betemetni azokat. Ráadásul a második világháborúban a Weiss Manfréd-művek is kiemelt célpontja volt a szövetséges bombázásoknak. A főhadnagy szerint a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközök, fegyverek egymásra halmozása pedig arra utal, hogy meglehetősen gyorsan akarták ezeket eltüntetni.
A cikkben felidézték: a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén 1893-ban kezdődött meg a katonai célú termelés. A századforduló után a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadiszállítójává vált. Emellett exportáltak gyalogsági lőszert többek között Szerbiába, Mexikóba, Hollandiába, Törökországba és Kínába is.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
