Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
Magyar Narancs: A jelentős része arra épül, hogy a Fidesz propagandistáit hozod kellemetlen helyzetbe. Mikor jöttél rá, hogy szereted csinálni?
Bogos Csaba: Azt azért nem mondanám, hogy szeretem! Még a 2022-es választás idején határoztam ezt el, akkoriban a Pécsi Stop gyakornokaként dolgoztam. Az volt a megérzésem, hogy szerintem a Megafon és a hasonló csatornák ereje alá lett becsülve. Abban a választásban sokat számított, hogy 40-50 megafonos egyszerre, ugyanarról beszélve rakott ki a saját platformjára videót, és akkor még hirdetni is tudták ezt. Hiába nem követtem, nekem is ezzel volt tele az üzenőfalam. Elhatároztam, hogy ha mások annyira nem foglalkoznak velük és nem kérik számon a hazugságaikat, akkor majd elmegyek én. Az első akcióm a Tranzit Fesztiválon volt, ahol Márki-Zay Péter vitázott, és felírt a saját vendéglistájára. Vele jutottam be, ott volt a hozzám hasonlóan szintén pécsi Trombitás Kristóf, akit megkérdezhettem a karlendítős fotójáról. A megafonosok sok ügyben sunyulnak: arra például kicsit sem büszkék, hogy Vitézy Dávid kampányába álltak bele a budapesti főpolgármester-választáskor, miután visszalépett Szentkirályi Alexandra. De azt is nehéz megmagyarázni, hogy Bohár Dániel egy kapukódon akart telefonálni, és erről forgatott videót. Ha nálam egy Fidesz-hívő megnézi, hogy az általa hitelesnek gondolt propagandista hogyan szenved egy ilyen szituációban, akkor talán elbizonytalanodik.
Magyar Narancs: Vannak ezeknek az embereknek hús-vér rajongóik?
BCS: Személyes tapasztalatom nincs, de azért látszik, hogy mennek oda emberek hozzájuk fotózkodni. Azt nem hiszem, hogy piacképes, amit csinálnak, de valamennyi rajongójuk biztos van. Deák Dániel viszonylag organikusan jut el sok emberhez. Már persze, ha mindent ő ír: Facebookon meg lehet nézni, hogy az ő oldalának is 23 adminja van, tehát az is elképzelhető, hogy nem is ő írja minden szövegét. Persze nem is lehet ezt egyedül tartani: napi 9-10 megvágott reels videó meg még ennyi szöveg, ehhez sok ember munkája kell.
Magyar Narancs: Meglepődtek rajta a szereplők, hogy egyszer csak a hóhért akasztják?
BCS: Meg, persze. Az első ilyen próbálkozásaim eleve azzal terjedtek el, hogy több újság szemlézte őket, hiszen új volt, hogy megafonosokat is kérdezek politikusok mellett, ráadásul – bár bosszantott, hogy mindenhol ezekkel az emberekkel találkozom – nem indulatosan mentem nekik. Ezt higgadtan kell csinálni: hiába az a taktikájuk, hogy megkérdezik, miért remeg a kezem vagy miért izgulok, ezt csak így lehet.
Magyar Narancs: Mi a benyomásod, mi a gyakori reakció akkor, ha kivételesen velük kötekednek?
BCS: A meglepettség itt is fontos, pedig hasonló dolgot csinálok velük ahhoz, amit ők másokkal. Persze van különbség, hiszen nálam nem hazugság már a kérdés sem. Általában felcseszik magukat pár kérdés után: kérdezik, ki küldött, ki a főnököm stb. Küldött már a Magyar Péter, a pécsi polgármester, és persze kérik, hogy hagyjam őket dolgozni.
Magyar Narancs: Tisztázzuk: szokott valaki küldeni?
BCS: Nem, bár a feleségemmel szoktunk beszélni videóötletekről, ha az számít. Én egyedül csinálom a YouTube-csatornámat, nem érhet ilyen vád. Nem veszek részt pályázatokon sem emiatt, Brüsszelből sem pénzelnek, csak Patreonon támogatnak, illetve persze azok, akik fogyasztanak a pécsi hamburgerezőnkben vagy a budapesti matcházónkban valamit. Napi műsort nem lehet csinálni a megafonosok baszogatásából, a YouTube-ból sem lehet havi egy videóval annyit keresni, úgyhogy ha besokallok ettől a kérdezősditől, akkor tudok foglalkozni a vendéglátással.
Magyar Narancs: Négy év alatt nyilván kialakult köztetek valamilyen viszony. Szoktatok egymásnak az utcán köszönni mondjuk Bohár Dániellel?
BCS: Vele szerintem nem, bár ő is szokott mézes-mázos lenni. De a mandineres újságírók közt több olyan is van, hogy csak akkor kezdik nyomni a fideszes mantrát, ha forog a kamera, de ha leáll, gratulálnak a csatornámhoz és örülnek, hogy elindítottam a late night show-mat, esetleg fesztiválon elhívnak sörözni. Erre én annyira nem vagyok vevő. Nem azért, mert nem hiszek abban, hogy a társadalomnak a rendszerváltás után meg kell békélnie velük is, de ameddig óránként hazudnak a nyilvánosságnak, addig nem tudok jópofizni. Kétszínűnek érezném.
Magyar Narancs: Van kedvenced ebből a körből, aki őszintén szórakoztat?
BCS: Hát… A legtöbben furcsa arcok. De Lentulai Krisztián tényleg szórakoztat. A Facebook-posztjai és a kommentjei óriásiak! Most épp egy momentumos képviselőnek írta oda, hogy „anyád”, de a saját alpári posztjai is nagyon jók. Sokszor én is kommentelek hozzá, másokhoz nem is szeretek. De lassan az Ötben szereplő arcok is ennek a körnek számítanak. Épp most néztem meg, hogy egy nappal Szabó Bence kiállása után mit mond az Öt Média vagy az arcai, és arra lettem figyelmes, hogy semmit. Vagyis volt egy videó arról, hogy melyiküknek mi a kedvenc állata.
Magyar Narancs: Szerinted a hardcore propagandisták elhiszik a saját hazugságaikat, vagy inkább opportunisták?
BCS: Trombitás Kristóf például ősfideszes családból származik, ő könnyebben el tudja hinni ezt, hiszen ebben nőtt fel. De másokról tudom is, hogy azért nem teljesen. Deák Dánielről azért merem ezt el is mondani, mert épp a március 15-i Békemeneten derült ki róla. Amikor bekapcsolva maradt a mikrofonja, és kiderült, hogy már szerinte sincs semmi értelme kampányolni. Én is el tudom róla mondani, hogy nem hisz annyira ebben az egészben, és másoknak is bizonygatja kamerán kívül, hogy azért nem annyira fideszes, mint amennyire hiszik róla. De a nagy részük szerintem amúgy is inkább a pénzért csinálja már. Pár éve még nem így volt, de Magyar Péter megjelenése óta úgy érzem, ez sokat változott.
Magyar Narancs: Szép nézettséget hoznak a videóid, de nem érzed úgy, hogy te emeled fel ezeket a figurákat kicsit?
BCS: Én is gondolkodtam már ezen, de hát ők ezerszer több emberhez eljutottak már akkor, amikor elkezdtem a csatornámat. Nélkülem is sokakhoz eljutnak, nekem is voltak olyan ismerőseim, akik ellenzékiként részben hittek ezeknek az állításoknak. Persze van az a Zs-kategória, akiket én emelnék fel. Közben én úgy érzem, hogy miközben a Megafonnal foglalkozom, magával a rendszerrel is foglalkozom: ezeket az embereket azért építette fel a Fidesz, hogy kiszervezze a legalja kampányfogásait, és ne a politikusaik sérüljenek. Ez mostanra már változott, mert már a politikusok is így viselkednek, közben Bohár Dánielt már Orbán Viktor repteti magával külföldre, tehát felemelte őket. Tehát innentől az a fontos, hogy legyen ott mementónak, hogy valaki számon kéri a hazugságaikat.
Magyar Narancs: Egyébként hogy látod, tényleg nem volt ott az interneten eléggé a Fidesz eddig?
BCs: Szerintem ezt a kampányt félremérték. Magyar Péter berobbanását az emberek maguktól nézték meg tömegesen, senki nem adta ki parancsba, hogy osszák meg. A rendszerkritikus oldalon ezek sokkal organikusabban működnek: az embereket érdeklik a tartalmak. Azt látom, hogy a trollhadsereg egy ideig pörgeti az algoritmust a digitális honfoglalás címén, de azon kívül nem tűnik nagy sikernek. Nem lehet központilag mindenhol ott lenni parancsra. Én amúgy azt hittem, hogy a Digitális Polgári Kör valami értelmiségi projekt lesz, de nem látom, hogy azóta bárki meg akarná vívni a szakpolitikai vitákat.
Magyar Narancs: Mennyire idegőrlő tudatosan nézni propagandát a közösségi médiában a videóid előtt?
BCS: Sajnos minden nap ránézek. Az elején bosszantó volt, de most már úgy vagyok vele, hogy minél több információt gyűjtök össze, annál jobbakat tudok kérdezni. A kínos részeket berakom egy doksiba mindig felkészülésként. De sokakkal már nem kell, talán Apáti Bence kellene még, ha már ő meg a Nemzeti Ellenállás Mozgalom adta ki a Magyar Péterről szóló képregényt is.
Magyar Narancs: Szerinted amúgy lesz Megafon és hasonló egy kormányváltás után?
BCS: Szerintem pár évig biztosan fenntartják, mert vissza akar jönni a Fidesz valahogy, és ebben fontos szerepük lehet. Kivéve persze, ha belátják, hogy már kontraproduktív is sokszor ez az egész, és már a fideszesek sem kedvelik ezeket az embereket. Mégis kinek az a munkája, hogy lejárasson másokat? De a burgerezőmben van mindig hely! Komolyra fordítva a szót: mióta a Metánál leálltak a politikai hirdetések, már látszik, hogy ez a figyelem általában nem organikus. Szerintem ha nincs anyagi támogatás meg saját vágó, ez már nem megy: én a feleségemmel közösen veszem fel a videókat, én vágom a videót, kiválasztom a borítóképet. Amikor találkozom Bohárral, ő már olyan kamerával jön, amin jeladó van, ami azonnal küldi Budapestre a felvételt, ahol egyből vágják az anyagot. Ha ez kiesik, ők nem tanulnak meg maguknak vágni. Itt majd kiderül, ki hisz ebben tényleg, és ki csinálja csak a pénzért.
Magyar Narancs: És ha ez nem lesz, akkor neked mi lesz a főprofilod?
BCS: Ezért indítottam el a műsoromat, mert szerettem volna valami mást is. A megafonosok cseszegetésében sem lehet már nagyon újat nyújtani, kevesebb botrányt is tudnak okozni. Politikusokat is kérdezek, de azt mások is csinálják, és a Telexnek előbb küldik el az információt, hol jár épp Szijjártó Péter. De ha a választás úgy alakul, hogy veszít a Fidesz és ők eltűnnek, akkor legalább be tudom bizonyítani, hogy se én, se a Jólvanezígy, se a többiek nem vagyunk a Tisza propagandistái. Akkor derül ki, hogy mi mindig a hatalommal foglalkozunk: ha rendszerváltás lesz és a Tisza nyer, akkor is ott kell lenni és figyelni, nem követik-e el ugyanazokat a bűnöket, mint a Fidesz az elmúlt 16 évben.
Magyar Narancs: És ha megint nyer a Fidesz, lesz türelmed ehhez a szélmalomharcoz?
BCS: Ezen sokat gondolkodtam már. Én is azt érzem, hogy nincs több ebben a sztoriban. De attól nem félek, hogy ne lenne téma. Egyetértek abban Puzsér Róberttel, hogyha újra nyer a Fidesz, akkor 2030-ban bukik nagyon nagyot. Nem szeretnék addig várni erre.
Magyar Narancs: Melyik a kedvenc kellemetlenkedő videó magadtól?
BCS: Fair Right Ádámmal jó lett; ő úgy akarta letiltani a beszélgetésünket, hogy szólt a Corvin Plazának, ahol kérdezgettem. De kitakartam a hátteret, úgyhogy nem ment. De a legelső nagy élményem amúgy Bohárral volt, és nagyon felhúzta magát azon a fővárosi közgyűlésen, amikor megkérdeztem, miért nem számol be a kegyelmi botrányról. Azzal jött, hogy ő családapa – ez jól sikerült interjúm volt, meg is pörgették később mások is.
