Victor Orben rabbijai

„Az Egyesült New York-i Ortodox Gyülekezetek (United Orthodox Congregations Of New York) haszid zsidó közösségeket tömörítő szervezet a New York-i magyar főkonzulátushoz is eljuttatott közleményben reagált azokra a nyilvánosságra került kritikus véleményekre, amelyek Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét egy múlt heti beszéde miatt antiszemitizmussal vádolták. (…) A levelet 11, egykori magyarországi és a történelmi Magyarország területéről származó New York-i közösségek vezető szerepet betöltő rabbijai írták (sic!) alá.” E fölvezető szöveggel került föl Magyarország New York-i főkonzulátusának honlapjára június 29-én egy angol nyelvű levél, amelyet a főkonzulátus annak ellenére hozott nyilvánosságra, hogy a kissé suta angolsággal és tárgyi pontatlansággal megírt nyilatkozatban jószerivel csak a névelők szerepelnek helyesen.

Amúgy szinte semmi nem stimmel vele: a nevezett szervezet létezésének a fönt említett állásfoglaláson kívül nincs nyoma, s egy aránylag jól beazonosítható kis körön kívül bizonyosan nem képvisel senkit, így nem képvisel „egyesült New York-i” zsidóságot; az aláírók nem írták alá a nyilatkozatot, de még ha alá is írták volna, a többségük nem rabbi; ráadásul ezek a nem-aláíró nem-rabbik olyasmi miatt veszik a védelmükbe Orbán Viktort, amivel őt a szóban forgó beszéd kapcsán nem is vádolta senki: az antiszemitizmus vádja miatt mosdatják. A magyar miniszterelnök nem antiszemita megjegyzést tett, hanem Horthy Miklóst méltatta: védhetetlen módon „kivételes államférfiúnak” nevezte a kormányzót, akinek a hivatali ideje alatt léptek életbe a zsidótörvények, pusztult el több százezer zsidó (és a törvényhozás által zsidónak minősített) magyar állampolgár, s veszett oda a 2. magyar hadsereg.

Mielőtt a New York-i levél megszületésének legvalószínűbb körülményeit rekonstruálnánk, érdemes nagy vonalakban vázolni, hogy melyek azok a magyarországi kötődésű zsidó közösségek, amelyekre a főkonzulátus hivatkozik. A szatmári haszidokról van szó, akik mélyen vallásos, zárt, befelé forduló közösségekben élő, a nagyvilágra kevéssé nyitott ultraortodox zsidók. A szatmári a legnagyobb haszid közösségek egyike. Vezető családjuk a Teitelbaum dinasztia, amely Mojse Teitelbaum rebbe 2006-os halála óta két ágra szakadt, mert örökösödési harc tört ki fiai, az elsőszülött Aaron Teitelbaum (1948) és fivére, Zalman (1951) között. A teljesebb képhez hozzátartozik, hogy a szatmáriakkal – részben a magyar eredet miatt – különösen jó viszonyt tart fenn a kárpátaljai, más néven munkácsi haszidok lélekszámban nem különösebben népes, de annál befolyásosabb New York-i közössége. A munkácsi haszidok vezetője az a Mojse Leib Rabinovich munkácsi főrabbi, aki az Egyesült Államokból bizonyíthatóan kiváló kapcsolatokat ápol magyar diplomatákkal és vezető fideszes politikusokkal. Fontos adalék, hogy éppen e munkácsi főrabbi hívei közé sorolják a magyar sajtóban újabban gyakran emlegetett Alexander Rovt amerikai milliárdost, akit a Köves Slomó rabbi szervezetével, a Chábád Lubavitch haszid közösségből kinőtt Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel (EMIH) több ponton érintkező magyarországi médiabefektetésekkel hoznak kapcsolatba. De ugyancsak Alexander Rovt támogatta Köves Slomó mesterének, Baruch Oberlander rabbinak a Talmud-szemelvényeket tartalmazó, nemrégiben megjelent könyvét is.

Semjénnek bezzeg igazi rabbik jutottak!

Kamu

E rövid bevezető után lássuk, hová sorolhatók azok a személyek, akik a szóban forgó nyílt levélben védték meg Orbán Viktort (ahogyan ők írják: Victor Orbent) az „antiszemita” rágalmaktól. Név szerint a következőkről van szó: M. Hoffman; Kalmen Lieberman, The Heritage Foundation; M. Polatcheck, Kalev; Issac Schwarts, Brud; S. Rubin, Kerestir; Yosef Weiss, Ihel; S. Frankel, Munkatch; Chaim Shon, Shimony; T. Spitzer, Pupa; Sam Weider, Nirdehaz; Chaim Walter, Ratzfer. (A nevek után szereplő településnevek és magyar megfelelőik: Kalev–Nagykálló; Brud–Bród; Kerestir–Bodrogkeresztúr; Ihel–Újhely, azaz Sátoraljaújhely; Munkatch–Munkács; Shimony–Simontornya; Pupa–Pápa; Nirdehaz–Nyíregyháza; Ratzfer–Ó- vagy Újfehértó.)

M. Polatcheck vélhetően azonos Meshulam Polatcheck brooklyni rabbival, míg forrásaink szerint az M. Hoffmann név valószínűleg Mojse Hoffmant rejti, aki a jogaiért elsőszülöttként harcoló Aaron Teitelbaum rabbi táborába tartozik. A nyílt levél fejlécében olvasható brooklyni cím (82 south 8th Street) alatt éppen ezt a bizonyos M. Hoffmannt találtuk, beszélni azonban nem sikerült vele. A fejlécben található telefonszámot az elmúlt héten több alkalommal hívtam, kicsöngött, de azonnal automatára kapcsolt, amely azt közölte, hogy ehhez a számhoz nem tartozik előfizető. Az aláírók névsorából M. Hoffmannhoz hasonlóan ugyancsak Aaron Teitelbaum rabbi embereként lehet azonosítani Sam Weidert, a Der Blatt nevű jiddis nyelvű újság szerkesztőjét. Történetünk szempontjából fontos adalék, hogy a Der Blatt is közölte az Orbán mellett kiálló levelet. Sőt, ennek apropóján Aaron Teitelbaum lapja egy szerkesztőségi kommentárban is nekiment a neológ irányzatnak, az általuk „reform-zsidóknak” hívott hitsorsosaiknak, akik szerintük anyagi okok miatt bírálják az Orbán-kormányt (erről bővebben lásd a Szombat.org cikkét: „…a reform-zsidók ilyen szemtelenül támadják a kormányt”). A névsorból ugyancsak Aaron Teitelbaum köreihez tartozik Yosef Weiss, a Kyrias Yoel negyed temetőjének a vezetője – de arról nem tudni, hogy ő rabbi volna. Az ügy abszurditását jelzi, hogy maguk az aláírók nem sok erőfeszítést tettek azért, hogy be lehessen őket azonosítani. Erről Radnóti Zoltán főrabbi, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezete (Mazsihisz) rabbitestületének elnöke azt mondta: „Ezek a nevek semmitmondóak. Az M. Hoffman vagy T. Spitzer angolul annyit tesz, mintha magyarul azt írnám, hogy Balog P., a Josef Weiss meg olyan, mint a Tóth László. A személynevek után olvasható településnevek a haszid famíliák európai származási helyét jelölik, és nem azt, hogy az aláírók ezeknek a településeknek a rabbijai volnának.”

Párhuzamos világban

Radnóti Zoltán úgy véli, hogy amit ezek az emberek leírtak, annak van alapja, hiszen egy vallásos zsidó ember nem hazudik. Ebben az ügyben szerinte inkább a levél megszületésének körülményei a kérdésesek. „Tudni kell – magyarázta –, hogy ezek a haszidok nem hallgatnak világi rádiót, nem olvasnak világi médiumokat, ennél fogva Horthy Miklósról sem forgatnak semmilyen szakirodalmat vagy visszaemlékezést. Az újságjuk jiddis nyelvű, a telefonjukon nincs internet. Ezek a jámbor zsidók nagy valószínűséggel nyolcvan évnél fiatalabbak, ezért releváns élményük sem lehet a Horthy-korszakról. Ez nem téma egy ultraortodox családban.”

Az aláírók gondolkodásáról sokat elárul, hogy az Orbán Viktor mellett kiálló nyilatkozatban hangsúlyos szerepet kapott egy látszólag oda nem illő téma: a zsidó sírok ápolása. Első hallásra érthetetlen, hogy ez az ügy miért kerül elő a magyar miniszterelnök megvédésekor, de Radnóti Zoltán szerint nagyon is lényeges mozzanatról van szó. „Az emlékezés hangsúlya a »kever ávot«, azaz az ősök és a vallási vezetők sírjának ápolása. A levélben azt olvassuk, hogy ez a kormány mindent megtesz a zsidó temetőkért. Ebből számukra az következik, hogy ez a kormány nem lehet rossz, és ha a kormány nem rossz, akkor a példaképei sem rosszak.”

Heisler András, a Mazsihisz elnöke sem hallott a United Orthodox Congregations Of New York nevű szervezetről, pedig a nemzetközi zsidó szervezetekben erős a Mazsihisz jelenléte. Azt pedig egyenesen életszerűtlennek tartja, hogy állítólagos New York-i szatmári rabbik ilyen formában védenének egy Horthyt méltató kijelentést, ezért számára ez a történet – mint fogalmazott – „teljességgel hiteltelen”. Heisler az ügyben levelet írt Kumin Ferenc New York-i magyar főkonzulnak, s abban egyebek mellett kéri, hogy „a helyzet tisztázása érdekében (…) a Főkonzulátus honlapján közleményben korrigálják a félrevezető hírt. Tegyék világossá, hogy a United Ortodox Congregations of New York nem valós szervezet, a hír valójában az egyik szatmári haszid táborba tartozó aktivista vélhetően szándékoltan félrevezető kezdeményezése volt.”

Az Orbán Viktor védelmére kelt brooklyni zsidókról egy név nélkül nyilatkozó forrásunk – aki jól ismeri a New York-i szatmári haszid közösséget – azt mondta: „Nagyon egyszerű emberek, fogalmuk sincs, mi zajlik ebben az országban.” Megerősítette, hogy az aláírók többségükben „nem rabbik, hanem mezei haszid csókák, akik lehet, hogy a Talmudban otthon vannak, de a világról gőzük sincs, s természetesen semmiféle globális hitközséget vagy egyéb szervezetet nem képviselnek”.

Szerettük volna megszólaltatni Kumin Ferenc főkonzult, az Orbán-kormány nemzetközi kommunikációért felelős egykori helyettes államtitkárát, akinek az alábbi kérdéseket tettük föl: A főkonzulátus hogyan, mikor és milyen módon került kapcsolatba a United Orthodox Congregations Of New York nevű szervezettel? A főkonzul kit/kiket ismer a szervezetből? Hogyan, kinek a közreműködésével jutott el a főkonzulátusra a szóban forgó állásfoglalás?
A főkonzulátuson meggyőződtek-e róla teljes bizonyossággal, hogy aktív, élő, működő zsidó szervezetről van szó? A United Orthodox Congregations Of New York eljuttatott-e az elmúlt évek folyamán magyar belpolitikai tárgyú nyilatkozatot a magyar diplomáciának, s ha igen, az hol lelhető föl? A főkonzul a június 30-án elküldött megkeresésünkre nem válaszolt.

Milyen kép rajzolódik ki e mozaikdarabokból? Az Orbán Viktor védelmében megszervezett „rabbihadművelet” mit sem ért volna, ha a nyílt levelet nem hitelesíti diplomáciai tekintélyével a New York-i magyar főkonzulátus. Kumin Ferenc főkonzul és Mojse Leib Rabinovich munkácsi főrabbi bizonyíthatóan kapcsolatban állnak egymással. Akár a munkácsiak, akár a lubavitchiak is közvetíthettek Aaron Teitelbaum emberei és a főkonzulátus között – az akciót esetleg éppen Magyarországról szervezve. Ennek valószerűségét alátámasztja egy friss nyilatkozatában maga Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija is. Köves az Indexnek azt mondta, hogy a Brooklynban élő, nagyjából 150 ezer fős magyar származású haszid közösség nem követi annyira a magyar belpolitikát, viszont számukra nagyon fontos, hogy az őseik és az ide eltemetett csodarabbik sírjait látogathassák, ezeknek a temetőknek a helyreállításában pedig tényleg partner volt a magyar kormány.

Vagyis egy amerikai léptékkel kicsi ortodox zsidó közösségeknek tett gesztusért cserébe a kormány felmutatható nemzetközi támogatást kaphatott, amikor szüksége volt rá.

A 11 állítólagos rabbi Orbán melletti kiállása a jelek szerint a magyar diplomácia sugallatára történhetett, a „rabbihadművelet” ötlete és lebonyolítása ugyanis profi kommunikációs szakemberre vall. A nyílt levéllel – a politikai válságkommunikáció főbb szabályai szerint – sikerült relativizálni a miniszterelnök védhetetlen kijelentését Horthyról, másodsorban a botrányból sikerült „zsidó ügyet” kreálni, s eltolni azt Orbántól. Ez azzal a következménnyel járt, hogy ismét egymásnak estek a különböző zsidó szervezetek Magyarországon – de hát a magyar diplomácia számára ez nem lehetett túl magas ár.

Nem a saját szakállukra

Köves Slomó, a lubavitchi kötődésű Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija azt nyilatkozta az Indexnek, hogy a United Orthodox Congregations Of New York létezik, ő pedig ismeri az aláírók legalább felét, akik korábban tőle is kérték, hogy kösse össze őket a magyar konzulátussal és az Egyesült Államokba utazó miniszterekkel, államtitkárokkal. Megjegyzendő, hogy pár nappal e nyilatkozata előtt a Népszavának még azt mondta, „a szóban forgó szervezetet nem, de az aláírók egy részét ismerem”.

Köves Slomótól mi is megkérdeztük, hogy a tizenegy aláíró közül tudomása szerint hányan rabbik, beszélt-e velük az elmúlt hetekben a szóban forgó ügyről, s szerinte ténylegesen működő szervezetről van-e szó? Köves azt válaszolta, hogy a szervezet tevékenységét nem ismeri közelebbről, a szóban forgó, általa ismert rabbikkal nincs napi kapcsolatban, nem beszélt velük az elmúlt hónapokban, kivéve az Avoyseinu szervezet vezetőjével egy vidéki temető kapcsán a múlt héten. „Nem ismerem, hogy melyiküknek van és kitől szimchája (vagyis rabbidiplomája – K. Zs.), de arról biztosíthatom, hogy – mint ahogyan hagyományos közösségekben általában – az ilyen jellegű nyilatkozatokat nem szoktak világi vezetők sem kiadni rabbijuk utasítása nélkül.”