Egotrip

Egyszer olyan volt a dörögdi kocsma, mint az amerikai filmekben. Mikor az elsô Rocky mérkôzik a szorítóban, és bevágják egy pillanatra a sok helyi érdekű arcot, hogy izgulnak nagyon, és ez az ô napjuk is. Máskor is. Megy a tévé a csehóban, és az ott maradottak, mert mindig azok vannak többen, nézik a nagy közülük valót, aki biztos gyôzni fog és kezel az elnök emberével, és olyankor ô az üstökös, de mi itt a kocsmában, mi vagyunk a csóvája, és a mi aggodalmunk röpíti a cél felé, és bár csak mi tudjuk, de ezekben a percekben mi is fôszereplôk vagyunk, és nekünk is vigyáznunk kell minden mozdulatunkra, egy rossz lépés, lélegzetvétel, és vége, elúszik a siker, elmarad a gyôzelem, jókor szabad csak felszisszenni, karon ragadni a mellettünk állót, hisz az életünk a tét, mi aztán tudjuk, miért küzd az a fiú. A Három kívánság ment az egyesen, amikor ilyen volt a hangulat a dörögdi kocsmában.

Kék óra

Drótvilág. Háló. Behálózva. Behálózott világ. (A pók dolga.

Jó, hogy pont ebben a rajzfilmben lehetek mellékszereplô, ahol május van, borul a hormonháztartás, és még az osztódás legmegátalkodottabb elkötelezettjei is az ivaros szaporodás feltétlen hívévé szegôdnek erre a rövid idôre, leverik a garázs ajtajáról a berozsdált lakatot, elôhozzák a világosbarna Wartburgot, és lehúzott ablakok mellett nekivágnak az orgonaillatú estének, hátha ez az a nap. A kínai teniszcipô érzékeny talpa a gázpedálra feszül, a 0,8 atmoszférás kerekek könnyedén araszolnak át a télrôl itt maradt bukkanókon, suhan a vas, a rádióban pedig éppen az Erdei hülye és a Biotramváj felejthetetlen slágere szól, amibôl megtudhatjuk, hogyan lehet némi szeretettel és egy mosollyal átvágnunk magunkat az élet nehézségein.

Hát, a dörögdi kocsma, a Négytüdejű, az volt csak az igazi. Ahol az Eta meg a Babi mérték az ürmöst.

Riasztó