Publicisztika
A központi nyomozóhivatal felállításáról folytatott MSZP-SZDSZ-vitának a látszat ellenére is van tétje. Igaz, ellenzéki vélemények szerint minden le van vajazva: lesz nyomozóhivatal, a szabad demokraták izmozása arra megy ki, hogy ne legyen oly látványos a miniszterelnöki akarat érvényesülése. A Kuncze-féle módosító javaslat esetleges elfogadása eleve benne van a pakliban, állítják, s ezt az ügyet is annak bizonyítékaként emlegetik, hogy a kisebbik koalíciós párt elhatárolódási kísérletei egyre erôtlenebbek. Pedig az SZDSZ számára általában és Kuncze belügyminiszternek meg különösen nem mindegy, hogyan is záródik le ez az ügyecske. Van a dolognak egy olyan logikája - és Horn Gyulának az az ismert kóstolgatós természete -, hogy a kormányzati ciklus fele elérve, a Bokros-féle restrikciós csomag úgy, ahogy beteljesítve, külföldi renomé visszaszerezve (Horn az OECD-tagsággal, IMF-hitellel, javuló fizetési mérleggel, privatizációs bevétellel joggal verheti a mellét: itt történt valami), és a 98-as kampány célegyenesére lassan ráfordulva eljött az ideje egy igazi erôpróbának a kisebbik koalíciós partnerrel. Horn a maga kisszerű módján ügyes fiú: ô határozza meg a témát. Találni egy ügyet, ami az SZDSZ számára elfogadhatatlan, kiélezni a helyzetet, és a szabdemokraták nem tudnak jól kijönni belôle. Mert 1.: elfogadják a nyomozóhivatal felállítását, ez Kunczénak hallatlan presztízsveszteség; a rendôrség legjobb erôit átcsábítják, és a belügyi tevékenység egy hangsúlyos része kikerül a belügyminiszter ellenôrzése alól. Kuncze lemondhat, de ez a koalíció alapját roppantja meg, kitalálhatnak új liberális belügyminisztert, vagy Magyar Bálint lehet koalíciós helyettes, de ez mindenképpen vereség, ergo a helyes döntés a koalícióból való kilépés lehet. De 2.: ha nem fogadják el a nyomozóhivatal létrehozását, akkor is ki kell lépniük a koalícióból - öt magyar parlamenti párt fetrengene, visítozna a gyönyörűségtôl. És akkor ott fognak állni hülyén, két évet kormányozva, két évvel a választások elôtt, hogy hol is legyen a helyük egy bontakozó holdkóros összellenzéki szövetség és az akkor már gátját vesztett, korporatív-korrupt hajlamú egypárti kormány között. A közvélemény meg néz hülyén. A korábbi sűrű koalíciós konfliktusok hozzászoktatták a perpatvarhoz, és Horn ügyesen kommunikálja rendkívüli fôműsoridôs tévéshow-iban, hogy ugyan már, elvtársak, mi akárnánk a szépet meg a jót, glásznoszty is van, a peresztrojka is jól halad, csak ezek a belvárosi zsúrfiúk mindig pattognak. Tisztára, mint tíz év elôtt.
