Most vérvádat emleget, de eddig kevesebbért is pedofilnak nevezte politikai ellenfeleit a Fidesz

Narancsblog

Semjén Zsolt magából kikelve bizonygatta, hogy „soha, semmilyen bűnös viszonyhoz nem volt köze”. Pedig civileket és ellenzéki politikusokat, vékonyabb ténybeli alapon is összesározott már a fideszes médiagépezet.

„Aki pedofíliával rágalmaz, annak börtönben a helye” – hápogta Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón, amikor arról kérdezte a 444.hu újságírója, hogy egyetért-e Orbán Viktor véleményével, aki reggeli bejegyzésében „komcsi tempónak”, „sötét sejtetéseknek”, „rágalmazásnak” nevezte a Semjén Zsoltot érintő pletykákat.

Hétfőn az Országgyűlésben a DK-s Arató Gergely közvetlenül megszólította a KDNP elnökét: „Válaszoljon Semjén Zsolt, hogy ki az a Zsolti bácsi!” Mire Semjén vérvádat emlegetve kikérte magának, hogy egy ördögi, összehangolt karaktergyilkosság zajlik ellene. Pedig a képviselő csak kérdezett, és a sajtó sem pedzegette az ügyet, amíg Semjén nem szólalt fel, és nem húzta magára az egészet.

Egyelőre jó okunk lenne kételkedni: hiszen az ügy egy nehezen bizonyítható, de a nem hivatalos nyilvánosságban – a közösségi médiában, fórumokon és a YouTube-on – annál makacsabb pletykán alapul. A Válasz Online interjújában Kuslits Gábor, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat volt igazgatójaként arról beszélt, hogy két magasrangú politikus védhette a Szőlő utcai javítóintézet letartóztatott igazgatóját: az egyik politikushoz lányokat, a másikhoz fiúkat vittek. Nem sokkal később Káncz Csaba újságíró, „geopolitikai szakértő” Rogán Antalt és Semjén Zsoltot nevezte meg – de bizonyítékokkal nem szolgált. Juhász Péter, a már megszűnt Együtt volt politikusa pedig egy videójában egy névtelen forrással készült interjút mutatott be, akinek egy bizonyos „Zsolt bácsiról” meséltek egy ózdi gyermekotthon lakói. Ez a „Zsolt bácsi” – akit Juhász és a forrás sem azonosított – 10-12 éves fiúkat rontott meg.

Ám a „sztori” olyan makacs és súlyos, hogy nincs az a Digitális Polgári Kör, amely gátat szabna a terjedésének. Újra keringeni kezdett az interneten az a papír is, amely Schadl György „gazdija”, R. Róbert iratai közül származik, és azt sorolja, hogy melyik kormánytagot mivel lehet zsarolni: itt Semjén neve mellett az szerepel, hogy videófelvételek készültek volna róla egy „vadászházban” fiúk társaságában, kényes helyzetben. (A papírról készült fotót Hadházy Ákos tette közzé 2023-ban.) Ám az egész ügyről olyan csekély bizonyítékkal rendelkezünk, hogy a fősodorbeli sajtó, amelynek még mindig fontosak a tények, igen keveset tud bizton állítani róla. Tudjuk, hogy Semjén Zsolt önmagából kivetkőzve, felháborodottan bizonygatta az igazát a parlamentben, és azt is látjuk, hogy a „gyermekvédelmi” témákkal kampányoló, a hagyományos családmodellt egyedüliként tisztelő kormánynak éppúgy elevenébe vág az ügy, mint a kegyelmi botrány. Sőt, mintha ez a történet a kegyelmi botrány folytatása volna: hiszen egy, a gyermekvédelemben történő szisztematikus visszaélésről szól, amelyet a kormány nem igyekezett felszámolni, és – ez a közszájon forgó vád – sokan úgy vélik, hogy egyes politikusok haszonélvezői voltak.

Amikor kirobbant a K. Endre-botrány, azt írtuk, hogy eddig a Fidesz specialitása volt, hogy rásüsse politikai ellenfeleire a pedofília bélyegét. A bicskei gyermekotthon bűnpártoló igazgatóhelyettesének adott kegyelem alapjaiban rengette meg a családbarát kormány mítoszát, amely sosem volt igaz – de legalább sokan elhitték.

A Fidesz az amerikai szélsőjobboldaltól és a putyini Oroszországból importálta azt a politikai terméket, amelyben összemosták a pedofíliát és az LMBTQ-jogokat. Mivel mind a melegség, mind a pedofília kényes vagy tabutémák, a társadalom keveset tud róluk, így viszonylag könnyű tömegeknek beadni, hogy aki meleg, az rögtön kisgyerekekhez is vonzódik. A „gyermekvédelmi” törvényben tudatosan mosták össze a kettőt, de úgy tűnik, csak néhány könyvre került fólia, a gyermekvédelmi rendszer nem lett transzparensebb.

Hétfői kirohanásában maga Semjén Zsolt is a melegséget és a pedofíliát keverte: „Ha van ebben a házban valaki, aki esküdt ellensége a pedofíliának, az én vagyok. Én voltam az első, aki az LMBTQ-lobbi ellen szembe mer menni.”

A Fidesz politikai vagy közéleti „ellenfeleinek” sorát mocskolta be ezzel a módszerrel.

Osváth Zsolt vállalkozóról és influenszerről a teljes kormányközeli sajtó megírta, hogy gyermekpornográfia bűncselekményét követte el, de a cikkek elején most már a helyreigazítás olvasható. Egy régi rádióbeszélgetést citálva a pedofília relativizálásával vádolták Puzsér Róbertet éppen akkor, amikor Magyar Péterrel lett volna közös nyilvános szereplése.

Jámbor András tudna arról mesélni, hogy milyen, ha alaptalanul vádolnak valakit pedofil bűncselekményekkel. A független országgyűlési képviselőt 2023 februárjában több cikkben is azzal vádolta az Origo nevű szennylap, hogy a Szikra Mozgalom több tagjával „pedofil bűncselekményeket követnek el és pedofil bűnözőket fedeznek”. A vád olyan ingatag lábakon állt, hogy másfél évvel később Jámbor pert nyert a lap ellen, ám a Gulyás Gergely-féle szigornak nyoma sem volt az ítéletben: mindössze 159 ezer forintot kellett fizetnie a Mészáros Lőrinc érdekeltségében tartozó Mediaworksnek. De Jámbor egy interjúban azt is elmesélte, hogy Kocsis Máté a parlamenti folyosón sziszegte neki, hogy „pedofil”.

Jó húsz évvel ezelőtt Semjén Zsolt használta a pedofíliát politikai ellenfele ellen – alighanem először a magyar politika történetében. 2005-ben kijelentette: „aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.”

A pedofília vádját egészen eddig gátlás nélkül használta a Fidesz. De más, hasonlóan súlyos – és a magánéletet átlépő – ügyeket is felhasználtak már: Vona Gábort homoszexualitással „vádolták”, Juhász Pétert nőverőnek, Márki-Zay Péter feleségét gyerekgyilkosnak nevezték. Ezekért az álhírekért aprópénzt fizettek a Kesma-lapok a helyreigazítási perek után.

Csak amikor Semjén Zsolt kerül gyanúba, akkor emlegetnek „börtönt” és „megtorlást”. 

A Fidesz tagjai most egymással versenyezve igyekeznek tisztázni a miniszterelnök-helyettest. A miniszteri neveket bizonyíték nélkül „kiszivárogtató” Káncz Csabát vélt titkosszolgálati kapcsolataival hiteltelenítik, ahogy a Szájer-botránynál is „összehangolt titkosszolgálati akciót” emlegettek. Kocsis Máté frakcióvezető szerint a vád alkalmas arra, hogy „a magyar államszervezetet akár meg is bénítsa, instabil nemzetközi viszonyok között az ország kormányát cselekvőképtelenné tegye”, Nacsa Lőrinc, a prominens kereszténydemokrata politikus szerint az egész „politikai haszonszerzés”, Vitályos Eszter kormányszóvívő azt írja, „szervezett akció zajlik a magyar kormány ellen”. A tűzoltás feladatát kiosztották már a NER-es médiabirodalom minden harcosának: a Harcosok Órája, a Patrióta, a Megafon-influenszerek, a Mandiner és a többi is arról kommunikál, hogy az alaptalan vádaskodásokat meg fogják torolni.

De ahogy a kegyelmi botrány esetén, úgy ezúttal is Orbán Viktor reakciója ad súlyt a kérdésnek, aki ezt posztolta: „Igazi komcsi tempó. Aki ilyet tesz, annak felelnie kell a mondataiért. Ott aztán majd kiderül, hova is vezetnek valóban a szálak.”

Semjén Zsolt a parlamentben azt kiabálta, hogy „ilyen aljasság a magyar politika történetében a rendszerváltás óta nem volt”. Mögötte Kósa Lajos magába roskadva ül, jól láthatóan azt motyogja maga elé: „De, volt”. Egyelőre maradjunk ennyiben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.