Most vérvádat emleget, de eddig kevesebbért is pedofilnak nevezte politikai ellenfeleit a Fidesz

Narancsblog

Semjén Zsolt magából kikelve bizonygatta, hogy „soha, semmilyen bűnös viszonyhoz nem volt köze”. Pedig civileket és ellenzéki politikusokat, vékonyabb ténybeli alapon is összesározott már a fideszes médiagépezet.

„Aki pedofíliával rágalmaz, annak börtönben a helye” – hápogta Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón, amikor arról kérdezte a 444.hu újságírója, hogy egyetért-e Orbán Viktor véleményével, aki reggeli bejegyzésében „komcsi tempónak”, „sötét sejtetéseknek”, „rágalmazásnak” nevezte a Semjén Zsoltot érintő pletykákat.

Hétfőn az Országgyűlésben a DK-s Arató Gergely közvetlenül megszólította a KDNP elnökét: „Válaszoljon Semjén Zsolt, hogy ki az a Zsolti bácsi!” Mire Semjén vérvádat emlegetve kikérte magának, hogy egy ördögi, összehangolt karaktergyilkosság zajlik ellene. Pedig a képviselő csak kérdezett, és a sajtó sem pedzegette az ügyet, amíg Semjén nem szólalt fel, és nem húzta magára az egészet.

Egyelőre jó okunk lenne kételkedni: hiszen az ügy egy nehezen bizonyítható, de a nem hivatalos nyilvánosságban – a közösségi médiában, fórumokon és a YouTube-on – annál makacsabb pletykán alapul. A Válasz Online interjújában Kuslits Gábor, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat volt igazgatójaként arról beszélt, hogy két magasrangú politikus védhette a Szőlő utcai javítóintézet letartóztatott igazgatóját: az egyik politikushoz lányokat, a másikhoz fiúkat vittek. Nem sokkal később Káncz Csaba újságíró, „geopolitikai szakértő” Rogán Antalt és Semjén Zsoltot nevezte meg – de bizonyítékokkal nem szolgált. Juhász Péter, a már megszűnt Együtt volt politikusa pedig egy videójában egy névtelen forrással készült interjút mutatott be, akinek egy bizonyos „Zsolt bácsiról” meséltek egy ózdi gyermekotthon lakói. Ez a „Zsolt bácsi” – akit Juhász és a forrás sem azonosított – 10-12 éves fiúkat rontott meg.

Ám a „sztori” olyan makacs és súlyos, hogy nincs az a Digitális Polgári Kör, amely gátat szabna a terjedésének. Újra keringeni kezdett az interneten az a papír is, amely Schadl György „gazdija”, R. Róbert iratai közül származik, és azt sorolja, hogy melyik kormánytagot mivel lehet zsarolni: itt Semjén neve mellett az szerepel, hogy videófelvételek készültek volna róla egy „vadászházban” fiúk társaságában, kényes helyzetben. (A papírról készült fotót Hadházy Ákos tette közzé 2023-ban.) Ám az egész ügyről olyan csekély bizonyítékkal rendelkezünk, hogy a fősodorbeli sajtó, amelynek még mindig fontosak a tények, igen keveset tud bizton állítani róla. Tudjuk, hogy Semjén Zsolt önmagából kivetkőzve, felháborodottan bizonygatta az igazát a parlamentben, és azt is látjuk, hogy a „gyermekvédelmi” témákkal kampányoló, a hagyományos családmodellt egyedüliként tisztelő kormánynak éppúgy elevenébe vág az ügy, mint a kegyelmi botrány. Sőt, mintha ez a történet a kegyelmi botrány folytatása volna: hiszen egy, a gyermekvédelemben történő szisztematikus visszaélésről szól, amelyet a kormány nem igyekezett felszámolni, és – ez a közszájon forgó vád – sokan úgy vélik, hogy egyes politikusok haszonélvezői voltak.

Amikor kirobbant a K. Endre-botrány, azt írtuk, hogy eddig a Fidesz specialitása volt, hogy rásüsse politikai ellenfeleire a pedofília bélyegét. A bicskei gyermekotthon bűnpártoló igazgatóhelyettesének adott kegyelem alapjaiban rengette meg a családbarát kormány mítoszát, amely sosem volt igaz – de legalább sokan elhitték.

A Fidesz az amerikai szélsőjobboldaltól és a putyini Oroszországból importálta azt a politikai terméket, amelyben összemosták a pedofíliát és az LMBTQ-jogokat. Mivel mind a melegség, mind a pedofília kényes vagy tabutémák, a társadalom keveset tud róluk, így viszonylag könnyű tömegeknek beadni, hogy aki meleg, az rögtön kisgyerekekhez is vonzódik. A „gyermekvédelmi” törvényben tudatosan mosták össze a kettőt, de úgy tűnik, csak néhány könyvre került fólia, a gyermekvédelmi rendszer nem lett transzparensebb.

Hétfői kirohanásában maga Semjén Zsolt is a melegséget és a pedofíliát keverte: „Ha van ebben a házban valaki, aki esküdt ellensége a pedofíliának, az én vagyok. Én voltam az első, aki az LMBTQ-lobbi ellen szembe mer menni.”

A Fidesz politikai vagy közéleti „ellenfeleinek” sorát mocskolta be ezzel a módszerrel.

Osváth Zsolt vállalkozóról és influenszerről a teljes kormányközeli sajtó megírta, hogy gyermekpornográfia bűncselekményét követte el, de a cikkek elején most már a helyreigazítás olvasható. Egy régi rádióbeszélgetést citálva a pedofília relativizálásával vádolták Puzsér Róbertet éppen akkor, amikor Magyar Péterrel lett volna közös nyilvános szereplése.

Jámbor András tudna arról mesélni, hogy milyen, ha alaptalanul vádolnak valakit pedofil bűncselekményekkel. A független országgyűlési képviselőt 2023 februárjában több cikkben is azzal vádolta az Origo nevű szennylap, hogy a Szikra Mozgalom több tagjával „pedofil bűncselekményeket követnek el és pedofil bűnözőket fedeznek”. A vád olyan ingatag lábakon állt, hogy másfél évvel később Jámbor pert nyert a lap ellen, ám a Gulyás Gergely-féle szigornak nyoma sem volt az ítéletben: mindössze 159 ezer forintot kellett fizetnie a Mészáros Lőrinc érdekeltségében tartozó Mediaworksnek. De Jámbor egy interjúban azt is elmesélte, hogy Kocsis Máté a parlamenti folyosón sziszegte neki, hogy „pedofil”.

Jó húsz évvel ezelőtt Semjén Zsolt használta a pedofíliát politikai ellenfele ellen – alighanem először a magyar politika történetében. 2005-ben kijelentette: „aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.”

A pedofília vádját egészen eddig gátlás nélkül használta a Fidesz. De más, hasonlóan súlyos – és a magánéletet átlépő – ügyeket is felhasználtak már: Vona Gábort homoszexualitással „vádolták”, Juhász Pétert nőverőnek, Márki-Zay Péter feleségét gyerekgyilkosnak nevezték. Ezekért az álhírekért aprópénzt fizettek a Kesma-lapok a helyreigazítási perek után.

Csak amikor Semjén Zsolt kerül gyanúba, akkor emlegetnek „börtönt” és „megtorlást”. 

A Fidesz tagjai most egymással versenyezve igyekeznek tisztázni a miniszterelnök-helyettest. A miniszteri neveket bizonyíték nélkül „kiszivárogtató” Káncz Csabát vélt titkosszolgálati kapcsolataival hiteltelenítik, ahogy a Szájer-botránynál is „összehangolt titkosszolgálati akciót” emlegettek. Kocsis Máté frakcióvezető szerint a vád alkalmas arra, hogy „a magyar államszervezetet akár meg is bénítsa, instabil nemzetközi viszonyok között az ország kormányát cselekvőképtelenné tegye”, Nacsa Lőrinc, a prominens kereszténydemokrata politikus szerint az egész „politikai haszonszerzés”, Vitályos Eszter kormányszóvívő azt írja, „szervezett akció zajlik a magyar kormány ellen”. A tűzoltás feladatát kiosztották már a NER-es médiabirodalom minden harcosának: a Harcosok Órája, a Patrióta, a Megafon-influenszerek, a Mandiner és a többi is arról kommunikál, hogy az alaptalan vádaskodásokat meg fogják torolni.

De ahogy a kegyelmi botrány esetén, úgy ezúttal is Orbán Viktor reakciója ad súlyt a kérdésnek, aki ezt posztolta: „Igazi komcsi tempó. Aki ilyet tesz, annak felelnie kell a mondataiért. Ott aztán majd kiderül, hova is vezetnek valóban a szálak.”

Semjén Zsolt a parlamentben azt kiabálta, hogy „ilyen aljasság a magyar politika történetében a rendszerváltás óta nem volt”. Mögötte Kósa Lajos magába roskadva ül, jól láthatóan azt motyogja maga elé: „De, volt”. Egyelőre maradjunk ennyiben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.