„Ma a zsidók Magyarországon érezhetik magukat a legnagyobb biztonságban” – jelentette ki a közelmúltban többször is Orbán Viktor, egyúttal azt sugallva, hogy ez (is) elsősorban neki köszönhető; ő volt, aki zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben. Ugyanakkor a felmérések bizonyítják, hogy Magyarországon az antiszemitizmus folyamatosan emelkedik, európai szinten kimagasló, amelyhez nyilván jelentősen hozzájárul Fidesz propagandagépezete, és mindaz, ami ebből következik. E két ellentétes állítás azonban a gyakorlatban nem oltja ki egymást. Orbán Viktor antiszemitizmus alatt nem Szálasi Ferenc vagy Csurka István munkásságát érti, hanem a közelmúlt iszlámhoz köthető terrorcselekményeit, ahonnan már csak egy ugrás a migránsozás. De a miniszterelnök Benjamín Netanjahuhoz fűződő kiváló kapcsolata is inkább az erős, elkötelezett, önálló nemzetállam iránti „közös vonzalomból” eredeztethető. Noha az izraeli miniszterelnököt többször vádolták korrupcióval, honfitársainak egy része még a neonáci jelzőtől sem riadt vissza, Orbán számára sokkal fontosabb, hogy Netanjahu Izrael első embereként garantálni tudja: Izrael biztosan nem rendez diplomáciai botrányt, ha Magyarországon valaki elragadtatná magát. Mivel Netanjahut nem érdekli a diaszpóra sorsa, így az sem izgatja különösebben, hogy Orbán Viktor nemzetállami koncepciójával mennyire tudnak azonosulni zsidó honftársaink.
De valójában Orbán Viktort sem izgatja. A miniszterelnök zéró toleranciája valójában a migránspropaganda mellékszála, azzal a primitív mondanivalóval, hogy mivel Magyarországon nincsenek bevándorlók, a zsidóknak sem kell mitől félniük. Különben pedig a zéró tolerancia a könnyen felismerhető, egzotikus kisebbségre vonatkozik, amely állami felügyelet alatt, állami támogatással gyakorolhatja szokásait. Úgy, hogy mindeközben tiszteletet tanúsít a magyar emberek iránt. De abban a pillanatban érvénytelenné válik, mihelyst nem azonosul a kormánypárt aktuális üzenetével.
Mindezt jól példázza a Sorsok Háza abszurd fordulatokban bővelkedő, több mint tízéves története. Az egykori Józsefvárosi pályaudvar átalakítását Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont vezetője vetette fel, amit a kormány úgy támogatott, hogy Schmidt Máriát bízta meg a megvalósítással, ami már eleve felért egy arculköpéssel. Miként az is, hogy Schmidt Mária gyalázatos kudarca után a Köves Slomó-féle kisebbségi zsidó egyházzal bízták a Sorsok Háza ügyét, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség azonban öt év alatt sem jutott semmire. Így tavaly maga Orbán Viktor szignálta azt a kormányhatározatot, mely megvon a projekttől mindenféle állami támogatást.
Ekkor úgy tűnt, hogy újabb, milliárdokkal megtámogatott beruházás lesz semmivé, ám a múlt héten kiderült, hogy mégis van megoldás. A Sorsok Házát ugyanis az MTK kapta meg. Az a sportegyesület, amelyet valóban zsidók alapítottak, ám 1885-ben kezdődő története alatt mindvégig magyar sportegyesületként határozta meg önmagát. A zsidózást a magyarok kezdték a libázással, és folytatták azzal, hogy „Indul a vonat Auschwitzba” (a Ferencváros szurkolói énekelték ezt a rigmust a 2000. március 18-i MTK Hungária - FTC mérkőzésen; az esetből belpolitikai botrány lett, amit az akkori Orbán-kormány igazságügy-minisztere, Dávid Ibolya annyival intézett el, hogy azt mondta: „Nem értek a focihoz” – a szerk.). Ám azt még senki illetékes nem merte megtenni 140 év alatt, hogy hivatalosan is zsidónak minősítse az egyesületet. Ám úgy tűnik, Orbán Viktor zéró toleranciájába ez is belefér. A 24.hu tudósítása szerint Bóka János, az uniós ügyek minisztere múlt szerdán jelentette be, hogy „Brüll Alfréd Ház – Magyar Zsidó Örökség Parkja néven egy holokauszt-emlékmű, egy oktatási intézmény, egy agóra jellegű közösségi tér és egy közpark létesül”, amihez az egyesület elnöke, Deutsch Tamás annyit tett hozzá, hogy „kávézó, kóserpiac és különféle vendéglátó intézmények is létesülnek majd a helyszínen”.
