Hát, a dörögdi kocsma, a Négytüdejű, az volt csak az igazi. Ahol az Eta meg a Babi mérték az ürmöst.
A Babit késôbb kénytelenségbôl lecserélték. Ez már Matild regnálása alatt történt, még régebben.
Azok ketten mindenre figyeltek, nem volt üres pohár, töltetlen, leszedetlen. Az Eta mindenre figyelt, a Matild mindenhova odaért, Babiról nem is beszélve.
Mégis.
Mégis, aki ügyes volt, de igazán ügyes, az csodákat tehetett.
Hévízi (a Hajós távoli rokona, valami másodunokaöccs vagy mi) például rendszeresen fizetés nélkül távozott.
Rendszeresen: havonta egyszer, harmadikán. Ultizott, ivott, valamilyen okból nagyobb összegeket adományozott Matildnak, az arany szíve miatt, alighanem. Ô úgy hívta, tüdôgondozási hozzájárulás. Fizetés nélkül távozni, az ritka bravúr, ismerte el a Négytüdejű mértékadó közönsége.
De a kis Hévízi csodákra volt képes. Egyszer, hogy mást ne mondjak, pontosan 1996. május 3-án, fizetés nélkül érkezett (!) munkahelyérôl, a Dörögdi Napló redakciójából.
