Kovács Kristóf: 7, hó

  • Kovács Kristóf
  • 1996. május 16.

Egotrip

Kék óra

Kovács Kristóf

7, hó

: állítólag egy Verlaine nevű francia költô találmánya abból az idôszakából, amikor egy Rimbaud nevű másik francia költô még nem vágta hozzá az akkor még csak virtuális falábát: a leírások szerint poétikus hátsó gondolatokra ingerlô napszak, általában a tél elmúltával szokott manifesztálódni, ezért aztán az ember hajlamos miatta megbocsátani mindazt, amit Isten az elmúlt télen művelt vele, és ha már így benne van, az emberiségnek is megbocsátja mindazt, amirôl azt hiszi, hogy már nem műveli, holott éppen ezekben a pillanatokban műveli csak igazán, ilyenkor rejtik az anyák a férjük elôl szappanosdobozba a pénzt, mert ott sose fogja keresni; majd, ravasz mosollyal az ajkukon, az ablakba könyökölnek, és nézik, ahogy a tévészínű égen megjelenik a monoszkóp, még egy utolsó, lusta, elnyúló árnyékot vet az utcára, amelyben, mint egy közepesre sikerült metafora középsô szakaszában, megszépül minden, még a lopott virágaival csapszékrôl csapszékre házaló babatündér lábai is hosszúnak tűnnek, a mögötte araszoló lopott Audi, amelyet a virágkereskedô cég ügyvezetô-helyettese vezet, csak nehézségek árán tudja követni, meg-megzakkanva egy-egy (kis híján vagy éppenséggel, esetleg ahogy köll) elgázolt kisnyugdíjason. Ilyenkor a riasztó siráma fisz-mollba csap át, és a gépkocsi vezetôjének vonásait meglepôdött sértôdöttség felhôzi, olyan lesz, mint egy gyerek, ahogy nézi a csapszék tévéjén az esti mesét, mert néznie kell, szülei közben a rusztikus kiképzésével gyönyörködtetô boxban pettingelnek rokonaikkal és üzletfeleikkel, a virágdisztribútorlányka csábmosolya egy pillanatra megtelepszik az ölükben, legalábbis a szülôk így képzelik, a képernyôn meg, ahol az elébb még jelzálogkölcsönökrôl magyarázott valamit egy néni, most egy gyermekszórakoztatásban jártas médiaszemélyiség zörgeti a virtuálzizis zacskót.

Odakint eltévedt hamvasztási menetek tudakolják az utat a Kozma utca felé, a hölgyek alkalmi kabátkáján hamuszemcsék járják parázna táncukat, az égen, érintkezési hibás csillagok alatt, két szelet szezámmagos zsemlye közt egy angyal hussan át, aztán a kék óra elszürkül, mint a gondolat.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.