Csak egyszer.
Egyszer olyan volt a dörögdi kocsma, mint az amerikai filmekben. Mikor az elsô Rocky mérkôzik a szorítóban, és bevágják egy pillanatra a sok helyi érdekű arcot, hogy izgulnak nagyon, és ez az ô napjuk is. Máskor is. Megy a tévé a csehóban, és az ott maradottak, mert mindig azok vannak többen, nézik a nagy közülük valót, aki biztos gyôzni fog és kezel az elnök emberével, és olyankor ô az üstökös, de mi itt a kocsmában, mi vagyunk a csóvája, és a mi aggodalmunk röpíti a cél felé, és bár csak mi tudjuk, de ezekben a percekben mi is fôszereplôk vagyunk, és nekünk is vigyáznunk kell minden mozdulatunkra, egy rossz lépés, lélegzetvétel, és vége, elúszik a siker, elmarad a gyôzelem, jókor szabad csak felszisszenni, karon ragadni a mellettünk állót, hisz az életünk a tét, mi aztán tudjuk, miért küzd az a fiú. A Három kívánság ment az egyesen, amikor ilyen volt a hangulat a dörögdi kocsmában.
Baba épp itthon volt Amerikából, és csak úgy, nosztalgiából beugrott a Matild helyett, mert az fölment Pestre, a kis Hévízi vitte, az Ibollyal. Mert az Iboly, a Matild húga, tízéves volt akkor, de már fejlett, úgy értem, agyilag, azaz megtanult németül, lejöttek a Rigó utcából, felsôfokú nyelvvizsgát szerzett, azt mondta: teljesen egyedül, úgy, hogy nézte otthon, mert a Matild nem tudott vigyázni rá, dolgoznia kellett, a SAT 1-et, és lépésrôl lépésre elsajátított mindent, haladó korában már gyorsabb volt, mint a bajnok, aki a Glücksradban megnyerte a Daihatsut. Beírt a tévébe, hogy ô szeretne találkozni a Karl-Heinz Neuwirthtel és az Uwe Banmeisterrel, a Glücksrad két műsorvezetôjével, és játszana egyet a berlini stúdióban azok ellen, akik eddig gépkocsit nyertek, mert ô még csak tízéves, és így tanult meg perfektül beszélni, hogy nézte a SAT 1-et, és felsôfokú papírt szerzett, és igazán az élete legnagyobb vágya, és kéri szépen a Dévényi bácsit és az egész stábot, hogy teljesítsék.
A kis Hévízi mesélte késôbb, hogy azt azért elhallgatta az Iboly, a kis bestia, hogy az egész a bajor Alpokban játszódó erotikus vígjátékokkal kezdôdött, de jól is tette, kicsi még ô, mit szóltak volna.
A Dévényi Tibor azonnal válaszolt, hogy nagyon örül és szívbôl gratulál a szép sikerhez, és ô is büszke, de nagyon büszke lehet a falu is, és alig várja, hogy találkozzanak Ibollyal, ô maga személyesen fog lejönni érte, ha indulnak.
A szerencse is a kezükre játszott, mert a magyarországi Szerencsekerék épp ekkor ünnepelte 250. adását, és az ünnepélyes alkalomból hazánkba látogatott Karl-Heinz Neuwirth és Uwe Banmeister, és a Dévényi kurva rendes volt, mert azonnal lepacsizta velük az utazást, és az Iboly már mehetett is.
A Matild meg a kis Hévízi vitték Pestre, onnan a tévével ment tovább kocsin, mert a Dévényi állítólag nem szeret repülni. Matild meg a Hévízi a Gellértben laktak, míg Iboly oda volt. Nyert egy teli hűtôszekrényt, egy mountain bike-ot, barkácskészletet meg sok-sok apróságot, hozott sok ajándékot. Nem szurkoltunk hiába, jó volt akkor Négytüdejűnek lenni.
