5. Alan Hollinghurst: A szépség vonala (Ford.: Berta Ádám, Scolar, 2011) - 39 pont
6. Ilma Rakusa: Rengeteg tenger (Ford.: Kurdi Imre, Magvető, 2011) - 34 pont
7. Wolf Haas: Silentium! (Ford.: Bán Zoltán András, Scolar, 2011) -28 pont
8. Paul Auster: Láthatatlan (Ford.: Pék Zoltán, Európa, 2011) - 26 pont
9. Vladimir Nabokov: Másenyka (Ford.: Hetényi Zsuzsa, Európa, 2011) - 22 pont
10. José Saramago: Káin (Ford.: Pál Ferenc, Európa, 2011) - 21 pont
11. Herta Müller: A róka volt a vadász (Ford.: Nádori Lídia, Cartaphilus, 2010) - 20 pont
Szavazóink:Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K. Kabai Lóránt, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szegő János, Tarján Tamás, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi út 14., fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu) és az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).
Sima rajt-cél győzelmet aratott Raymond Carver második novelláskötete is, mely villámgyorsan követte az elsőt (amely a legutóbbi világirodalmi listánk élén állt - lásd: Csehov-verziók, MaNcs, 2010. november 25.). Alighanem érkezik nemsokára a prózai életmű harmadik (záró) kötete is, és nagy összegben mernénk fogadni, hogy bérelt helye lesz listánk élmezőnyében. A második helyen viszont egy olyan regény áll, hála szavazóink éberségének, amelynek hatalmas könyvszenzációvá kellett volna válnia, de egészen idáig nem vált azzá - talán majd most. A szerző, Piotr Rawicz, akinek Cioran is a rajongói közé tartozott, fél évszázada állt elő ezzel az elviselhetetlen, lenyűgöző, irtózatos és felejthetetlen könyvvel, majd a 80-as években öngyilkos lett, mint a holokauszt oly sok nagy írója. Könyvbeli alteregója, valódi személyiségét felfaló álcája, Jurij Golec Danilo Kis egyik, az öngyilkosságot elmesélő novellájából lehet ismerős számunkra - kezdhetjük ezzel is az olvasást, csak az a lényeg, hogy kezdjük el mindenképpen. Oksanen könyvét már ismerjük az előző listáról, onnan egyedüliként kapaszkodott meg a friss tabellán, és most még javított is kicsit pozícióján ez az ítészeink által méltán preferált munka. A Scolar kiadó megérdemelt előretörése különben is látványos, fej fej mellett úsznak az elsősorban világirodalom kiadására szakosodott Európával. Szinte mindig biztos sikerre számíthatnak régi ismerősünk, Brenner nyomozó kalandjaival, melyeket még vonzóbbá tesz az az utánozhatatlanul eredeti, nyakatekerten mulatságos elbeszélői stílus, amelyről alig hisszük el, hogy nem Bán Zoltán András, a kötetek fordítója találta ki szőröstül-bőröstül. Alan Hollinghurst regénye, a kiadó harmadik találata pedig a Thatcher-korszakbeli Anglia, a felső tízezer életmódjának szatirikus és megkapó rajza; a kritikusok egymásra licitálva menesztették az egekbe, magyar kollégáik most felcsatlakoztak hozzájuk. Rawicz és Oksanen után, Haas mellett érdemes kézbe venni, nem mintha felhőtlenül szórakoztatna - mégis.
Winfried Georg Sebaldot kis késéssel, de annál nagyobb mohósággal fedeztük fel nagy íróként, és mára már a számunkra legfontosabb majdnem kortárs szerzők egyikeként szervült bele a magyar kultúrába - ha nem a legfontosabbként. Legújabb könyve megjelenésünkkel nagyjából egy időben kerül a boltokba, szavazóink tehát egészen kivételesen friss, még meleg áruval örvendeztették meg önöket. Lehet menni, amíg a készlet tart. Ilma Rakusa félig magyar származású, fordít is magyarból, gyermekkorában számos egyéb város mellett Budapesten is lakott egy darabig, és kötődik is hozzánk úgy, ahogy ehhez a régióhoz, különben legfontosabb témájához egyáltalán kötődni lehet: "Ilma Rakusa otthon van Közép-Európában, következésképp nincs otthon Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban vagy Szerbiában" - ahogy az életrajzi ihletésű mű ezúttal remek fülszövege mondja. Neki sem lesz nehéz otthonra találnia nálunk. Paul Auster ezúttal is a megszokott színvonalon teljesít (ezt Kádár Judit is megerősíti a mellékletünkben olvasható kritikájában), és ha végeztünk vele is, belevághatunk a korai Nabokovba, melyet, ha nem is elragadtatott, de inkább elismerő kritikában ajánlott a figyelmünkbe szavazónk és állandó kritikusunk, Báthori Csaba e hasábokon, felfedezni vélvén a Másenykában a nagy Nabokov készülődését (Véletlenek senkiföldjén, 2011. március 24.).
A nemrég elhunyt José Saramago utolsó munkája, a Káin mint címe is mutatja, botrányokról beszél, felforgató botrányossággal. A Nobel-díjas Herta Müller regénye pedig ismét a régiónkról, Ceausüescu förtelmes diktatúrájának végnapjairól szól.
Nyomasztó helyen lakunk - még a világirodalmi listának is ez a végső tanulsága. Viszont nemsokára nyit a könyvfesztivál.
