Márpedig Portugália elnéptelenedő, sivár déli fertályán, Alentejóban az öngyilkosságnak nagy divatja van, itt található a világ legtöbb öngyilkosságát produkáló kistérség is. Számos (eredménytelen) kutatás firtatja, miért ölik meg minden évben magukat öt-tízszer annyian (főleg idős férfiak) Lisszabontól délre, mint a módosabb északon. A fülszöveg szerint "erre a kérdésre keresi a választ" a menő újságíróból gyorsan a legnagyobb díjakkal dekorált íróvá avanzsáló szerző első könyvének narrátora. De a Piszkafa nevű fiatal énelbeszélő inkább rögeszmésen tapicskol mások önsebzésében - Werthertől az internetes öngyilkoló csoportokig, a helyi sírásótól Kurt Cobainig. És közben arról se lehetnek kétségeink, hogy a szerelmi bánatban sorvadó ifjú végül mire használja a zsebében hordott rozsdás kézigránátot.
A csúnyácska, ám hiánypótló Modern Könyvtár sorozatban már olvashattuk Lobo Antunesnek a portugál kultúrát újraíró remekművét, és Peixoto lírai-mesés portréját Alentejo parasztjairól. Most ugyanennek a vidéknek a tragikus gúnyrajzát kapjuk: aki véletlenül nem öli meg magát, az reménytelenül hülye. Az átlagos honpolgár itt a gyerekét láncra verve tartja vissza az iskolától, vagy macskákat dobál le az ötödikről, hogy a szabadesést tanulmányozza. Közben ugyanúgy szellemes bemutatást nyer a város (nincs kimondva, de egyértelműen Portalegre a minta) helytörténete, mint a portugál történelem és irodalom nagyjai, vagy az örök botrány: a gyarmati háború kéjes kegyetlenkedései. Néha széteső a szöveg, és vannak olcsó húzásai, de alapvetően tisztességgel megírt, olykor bravúros mondatokat produkáló szórakoztató munkával állunk szemben, amelyből kiderül, hogy "még a halál is plágium" és "a hülye halál örökletes".
Fordította: Bense Mónika. Európa, 2010, 304 oldal, 2200 Ft
****
