Mire való a Betűfaló?

"Szóval, mi ez, és hogy hívják?" - kérdezi a tanárnő. A hetedikesek vegyes érdeklődéssel szemlélik a rejtélyes fekete dobozt, melyet az imént húzott elő osztálytársuk egy lepel alól. A padon letakarva a nyolcvanas évek kultikus tárgyai - egész pontosan azok, amelyek valamilyen szerephez jutnak a két éve megjelent A kőmajmok házában. Tasnádi István ifjúsági regénye - amely annak idején lapunk gyerekirodalmi sikerlistájára is bekerült - két idősíkon játszódik: napjainkban, amikor megismerjük a kiskamasz Kornélt, valamint 1982-ben, az apa gyerekkorában; és mindezt átszövi egy mágikus-metaforikus szál. A szoftszocializmus tárgyi világa, amelyre a könyvben Herbszt László grafikái is ráerősítenek, persze csak a tanárnő számára retró, a mai tizenévesek számára maga a történelem. Ezzel együtt (vagy tán épp ezért) alig várták, hogy kézbe foghassák a regényben apáról fiúra szálló tiki-takit, de előkerült egy piros tárcsás telefon, úttörőnyakkendő, jobb napokat látott magnó, világítós kvarcóra, gombfocicsapat és sok más relikvia is, melyeket Hodák Ágnes magyartanár és kollégái, ismerősei, valamint a gyerekek szülei gyűjtöttek össze. Ági néni segít a fekete doboz titkának megfejtésében: "Vi...?", mire valakinek sikerül kitalálni, hogy A Birodalom visszavág feliratú doboz egy úgynevezett videokazetta.

Nem kötelező

Rendhagyó irodalomórán veszünk részt a 15. kerületi Neptun utcai általános iskolában, ahová a gyerekek többsége a környező tízemeletes házakból érkezik. Az iskola felső tagozata ebben a tanévben bekerült a Betűfaló programba. A Meseutca Alapítvány által kidolgozott program célja a kortárs gyerekirodalom eljuttatása az iskolákba, és ezáltal az olvasás népszerűsítése. Az alapítvány munkatársai - Both Gabi, Edinger Katalin, Széni Katalin és Tamás Zsuzsa - számára öröm az ürömben, hogy miután négy évig nagy erőbedobással készített, igényes gyerekirodalmi portáljuk, a Meseutca.hu idén működési támogatás hiányában behalni látszik, legalább új lendületet kapott a Betűfaló.

A projektet az a felismerés hívta életre, hogy bár a minőségi gyerekkönyvkiadás terén ma már egészen jól állunk, azonban ez csak egy rendkívül szűk réteget ér el. A kitörés egyik útja lehetne, ha sikerülne minél több iskolába eljuttatni a gyerekek számára hozzáférhetőbb nyelvezetű és problematikájú kortárs műveket, és részben vagy egészben ezek közül kerülhetnének ki a kötelező - vagy újabb, barátságosabb szóval közös - olvasmányok. Ennek per pillanat számos akadálya van. Egyrészt a tanároknak nincs kapacitásuk a kortárs gyerekirodalom lekövetésére, nem tudják, hogy az óriási dömpingből mivel érdemes foglalkozni. Másrészt a könyvek nem jutnak el kellő mennyiségben a gyerekekhez: a kortárs irodalom a bestsellereket leszámítva alig néhány példányban lelhető fel a könyvtárakban. Végül nehézséget jelent az is, hogy az új művek feldolgozásához nem áll rendelkezésre tanítás-módszertani segédanyag. Ilyen körülmények közt érthető, ha a pedagógusok többsége marad a régi kötelezőknél, még akkor is, ha sokszor pontosan látja, hogy bizonyos művek valóságos kínszenvedést jelentenek a gyerekek számára, és végleg eltántorítják őket az olvasástól.

A Betűfaló alsó tagozatos tesztprogramja két éve indult a Magyar Olvasástársaság égisze alatt, akkor még a MASZRE támogatásával. Öt eltérő helyzetű budapesti iskola vett benne részt: a Gárdonyi Géza Általános Iskola, a Radnóti-gyakorlóiskola, a Kincskereső, a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó csepeli Burattino és a Montessori-szemléletű Batthyány. A programba három kortárs magyar gyerekvers- és három prózakötet került be (lásd Mit esznek a Betűfalók? című keretes írásunkat). A kiválasztásnál szempont volt egyebek mellett, hogy a könyv tartalmában, nyelvében megfeleljen a célkorosztálynak, legyen "mélysége", vagyis lehessen róla beszélgetni, és hogy az illusztráció legyen minőségi - tudtuk meg Széni Katalin drámatanártól, aki - Fenyő D. Györggyel együtt - a Meseutca.hu "Alternatív kötelezők" rovatának szerzője. A Betűfaló program részeként a kiválasztott könyvekhez módszertani segédanyag készült, melyben háttér-információk, az alkotókkal készített interjúk, szövegcentrikus és a gyerekek aktív részvételét igénylő feladatok kaptak helyet. A könyvkiadóknak köszönhetően minden gyerek kézhez kapta a könyveket, a példányok az iskolák közt cserélődtek. A művek feldolgozásának záróeseményeként nagy sikerű író-olvasó találkozókat szerveztek, hogy élőbbé, élményszerűbbé varázsolják az irodalmat.

A tesztidőszak után idén tavasszal kibővült formában folytatódik a Betűfaló, immár a KLIK finanszírozásában. Ebben a tanévben a kormány 120 millió forintot szán olvasás-népszerűsítő programokra, ebből a keretből részesült támogatásban a Magyar Olvasástársaság három projektje is - tájékoztatott Gombos Péter elnök. A Meseutcával közös Betűfaló 9,2 millió forintból gazdálkodhat. Nemzetközi viszonylatban is különlegesnek számít az Olvasó-társ, amelyben hátrányos helyzetű gyerekeknek mesélnek önkéntes középiskolások, képzésükre most 1,8 millió jut. Végül 3 milliót fordítanak arra, hogy kiadják és 3000 hazai, valamint 300 határon túli iskolába eljuttatják a Kié az olvasás? című tanulmánykötetet, amely az olvasóvá neveléssel kapcsolatos aktuális információkat és gyakorlati ismereteket tartalmaz.

A felső tagozatra kibővült Betűfalóban jelenleg országszerte 82 iskola vesz részt. Az iskolákat a fenntartó jelölte ki budapesti és vidéki tankerületekből. A delegált pedagógusok - külön az alsós és a felsős tanárok - egynapos fővárosi képzésen vettek részt, ahol áttekintést kaptak a hazai gyerekirodalomról, a kortárs művek szerepéről az olvasóvá nevelésben, megismerkedtek a programban szereplő négy alsós, illetve négy felsős művel, majd az általuk választott könyvet műhelymunkában részletesen feldolgozták. Végül találkozhattak az alkotókkal. A program költségvetésének jelentős szelete, mintegy 40 százaléka, hogy minden osztály a szükséges példányszámban megkapta a feldolgozandó könyvet, ami összesen kétezer példányt jelent. A gyerekek a könyveket hazavihetik, otthon is forgathatják, de azok az iskola (pontosabban minden eszköz és tartós könyv birtokosa: a KLIK) tulajdonában maradnak.

Ismerős félelmek

"Amikor a képzésről hazaérve először olvastam fel Kiss Ottó verseiből, a gyerekek dőltek a nevetéstől. Nagyon jó érzés, hogy nem kell rájuk tukmálni, mind örvendeznek, ha ebből olvasunk, és csodálják a képeket" - meséli Botfalusi Tiborné, a nyíregyházi Petőfi Sándor Tagintézmény tanítója. ' eredetileg Finy Petra könyvét szemelte ki, mert egy helyi író-olvasó találkozón volt alkalma megismerni a szerzőt, de végül mégis úgy találta, hogy a Régi kincsek versei jobban illenek másodikosaihoz. Náluk a gyerekek bármikor bevihetnek az iskolába nekik tetsző kiadványokat, a Disney-től az ismeretterjesztő újságokig, hogy abból felolvassanak az osztálynak, és a napi rutin része az is, hogy reggelente a könyvtár által leselejtezett, régi Ablak-zsiráfokból szemezgetnek. Botfalusiné szerint a kortárs gyerekkönyvek színvonalasak, de drágák, amit úgy próbál áthidalni, hogy a szülőket, rokonokat ünnepek alkalmával lehetőleg könyvajándékozásra biztatja.

Bódor Emőke, az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium tanítója rendszeresen követi és viszi be az órákra kortárs gyerekirodalmat Berg Judittól Lázár Ervinig, és gyakran helyez régi szövegek és élethelyzetek mellé maiakat. A Sárkány a lépcsőházbant, amelyet harmadikosaival dolgoz fel, eddig nem ismerte, de remek könyvnek tartja a kiskamaszok számára: "Ez igazán nekik szól: bár főhőse óvodás korú, mégis ugyanolyan mindennapos problémákkal, félelmekkel küzd, mint a kisiskolások, a válástól a nagyszülő elvesztésén át a szeparációs szorongásig. Még csak a harmadik fejezetnél tartunk, de a gyerekeket nagyon foglalkoztatja Jancsi története és az általa megélt események" - mondja a tanítónő, hozzátéve, hogy jelenlegi empatikus, mély érzésű osztályához kiváltképp illik Nádori Lídia meséje.

A szakemberek szerint nehezebb helyzetben vannak a felső tagozatosok, mert ott erősebben tartják magukat a hagyományos kötelezők. Nem véletlen, hogy ebben a korosztályban "veszítjük el" a legtöbb olvasót. A felmérések alapján a gyerekek számára az irodalom legfőbb jellemzője az, hogy régi és érthetetlen - az csak ritkán merül fel, hogy élményt vagy szórakozást is jelenthet (lásd erről bővebben: Te, ez még él?, Magyar Narancs, 2012. május 31.) Hodák Ágnes megerősíti, hogy a gyerekek többsége semmit nem olvas, és ezt nem segíti, hogy az idei kötelező A kőszívű ember fiai. A tanárnő nagy lehetőségnek tartja, hogy az iskola húsz példányban megkapta A kőmajmok házát, amelyet a programban részt vevő hetedikesek mellett a párhuzamos osztályba járó hetedikesek, az érdeklődő hatodikosok, sőt több szülő is elolvasott már. Minden gyerek, aki olvasta, részt vehetett az erről szóló bevezető órán, ezért ottjártunkkor három osztályból érkeztek gyerekek.

A Betűfaló jelenlegi, bővebb formájában is csak pontszerűen tudja bevinni a kortárs gyerekirodalmat az iskolákba, de a szervezők remélik, hogy valami elindul. A példányok az iskolán belül körbejárnak, átszállnak a következő osztályokra, a segédanyagok nemcsak a választott könyvhöz, de minden műhöz letölthetők. Legnagyobb igény a könyvekre van, amire bizonyság, hogy a program zárt Facebook-csoportjában a tanárok már a példányok egymás közötti csereberélését fontolgatják. Gombos Péter számításai szerint öt év alatt, félévente két osztállyal kalkulálva, 40 ezer gyerek dolgozhatja fel ezeket a kortárs műveket - és mindenki reméli, hogy lesz pénz a folytatásra.