Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?
*
Lehet, hogy a magyar miniszterelnök gazembergyűjteménye újabb példánnyal gyarapszik – ráadásul Ziobro nagyobb vad, mint volt helyettese, a Budapesten már hivatalosan is menedéket kapott Marcin Romanowski, vagy Nikola Gruevszki bukott észak-macedón miniszterelnök. Az elmúlt húsz év egyik legjelentősebb lengyel politikusa volt, és főleg neki tulajdonítható az a teljes jogi káosz, amelyet Donald Tusk kormánya eddig a jogállam helyreállítására tett minden erőfeszítése ellenére sem tudott felszámolni. Ráadásul mindezt egy önmagában jelentéktelen párt élén volt képes véghezvinni.
A bírák nemezise
A most 55 éves jogász 2005–2007-ben, majd 2015-től a 2023-as választási vereségig a PiS-kormányok igazságügyi minisztere volt, és mivel 2016-ban megszüntették az ügyészség mindössze hat évig fennálló függetlenségét, csaknem teljes hivatali idejében ő volt a legfőbb ügyész is. 2001 óta képviselő. (2009 és 2014 között az Európai Parlamentben, előtte és utána mindmáig a varsói szejmben.)
A Jog és Igazságosság (PiS) párt egyik alapítója, de főleg személyi ellentétek miatt 2011-ben kizárták. Ekkor megalapította a Szolidáris (2023-tól Szuverén) Lengyelország (SP) nevű pártot, amelynek mindvégig elnöke volt, amíg tavaly pártjával együtt vissza nem tért a PiS-be.
Általában radikális jobboldali politikusként emlegetik, de meglehetősen öntörvényű figura, aki a jobboldali radikalizmus számos jegyét kevéssé mutatta. Rasszista, antiszemita megnyilvánulására nem emlékszem, és a migránsellenes hisztériát is inkább ráhagyta párttársaira. Az önmagában is legalább háromféle irányzatra bomló, de jogosan szélsőjobboldalinak nevezhető másik parlamenti párttal, a Konföderációval kevés kapcsolatot tartott. Az alább említendő, Ziobro által törvényellenesen támogatott kamu-civilszervezetek egy részét katolikus papok működtetik, de az igazságügyi miniszter a PiS mércéjével mérve sem villogott különösebben a tüntető vallásosság, a püspöki karhoz dörgölőzés terén.
Miniszterként fő feladatának az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolását tartotta.
2017–2018-ban egyszerre 150 bírósági elnököt és elnökhelyettest váltott le indoklás nélkül, egy faxszal. Arról is törvényt hozatott, hogy nyugdíjba küldheti a legfelsőbb bíróság (LB) összes bíráját, köztük megbízatási idejének lejárta előtt a határozott időre kinevezett elnöknőt, és egymaga, szintén indoklás nélkül eldöntheti, hogy kik ítélkezhetnek ott mégis tovább, amíg egy új eljárással fel nem töltik a létszámot. Ez utóbbi törvény volt az, amelyet az egyébként PiS-jelöltként megválasztott Andrzej Duda köztársasági elnök, részben a nemzetközi vihar hatására, megvétózott. Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke még a múlt hét végén is a volt államfő elnök szemére vetette, hogy ezt nem „konzultálta meg” vele, és emiatt működnek még mindig „posztkommunista” bíróságok.
Létrehoztak az LB-n két új kollégiumot is, amelyek tagjainak jelentős része soha nem volt bíró, hanem például ügyészként (tehát a pereknek a bírákkal bizonyos fokig szemben álló szereplőjeként) pályázták meg az állást. E testületek egyikére bízták rá a bírák és más jogi szakmák fegyelmi ügyeit, a másik pedig jogerősen lezárt ítéleteket is felülvizsgálhat, és dönt a választások törvényességéről. Ha nem lenne szörnyű, mulatságos lenne, hogy az azóta lecserélt Adam Bodnar miniszter-főügyész idén augusztusban ettől a kollégiumtól kérte az elnökválasztás eredményének megerősítését, nyomatékosan hozzátéve, hogy ezt kényszerhelyzetben teszi, mert akik előtt áll, azokat nem tekinti törvényes bírónak, így együttesüket sem bíróságnak.
Ziobro nevéhez fűződik az országos bírósági tanács (KRS) átalakítása is, amely egyedül jogosult az államfőnek javaslatot tenni bírák kinevezésére és előléptetésére. Az alkotmány szerint ennek kétharmadát a bírák képviselői alkotják, de ezt úgy alakították át, hogy ezeket a tagokat nem a bírói kar választja, hanem más bírák ajánlásával ellátott jelöltek közül egyszerű többséggel a képviselőház. Ezt a PiS által már korábban meghódított, és a mostani többség által el nem ismert alkotmánybíróság alkotmányosnak találta, noha nyilvánvalóan ellentétes az egykori alkotmányozók szándékával.
A szakma nagy része bojkottálta a már kétszer meghirdetett pályázatot, a kínkeservesen kiperelt ajánlási listákból pedig az derült ki, hogy a tízezer bíró közül a miniszter és a kormánypárt alig két tucat bizalmasa hozta össze a KRS-t. Ebből alakult ki az, hogy a mostani kormány és parlamenti többsége legitim bírókat és illegitim, tehát a 2018 utáni KRS ajánlására kinevezett „újbírókat” különböztet meg. Például az utóbbiak által hozott, egyébként helyes ítéleteket is megsemmisítik másodfokon – nemrég egy híres gyilkossági ügyben történt ez –, miközben az új, jobboldali köztársasági elnök, Karol Nawrocki azokat vádolja alkotmánysértéssel és a bírói függetlenséget sértő „politizálással”, akik nem ismerik el az „újbírókat”.
A szuverenitás bolondja
Káoszt okoztak az ügyészségen is: 2023 nyarán arról hoztak törvényt, hogy az ügyészség operatív irányítását ellátó úgynevezett országos ügyészt (formálisan a miniszter mint legfőbb ügyész helyettesét) csak a köztársasági elnök hozzájárulásával lehet leváltani. És lám, a 2023-as győztesek kormányalakítása után Duda elnök nem járult ehhez hozzá, tehát az általa pár napja kinevezett minisztert arra akarta kényszeríteni, hogy egy vele szemben álló, semmiben egyet nem értő helyettessel dolgozzon. Adam Bodnar miniszter egy jogi furfanggal nem leváltotta a helyettesét, hanem a Ziobro idején történt kinevezését minősítette törvénysértőnek, és így nevezett ki új embert. Így aztán a kormány ma mást ismer el országos ügyésznek, mint a köztársasági elnök – a helyi ügyészek és bírák pedig válogatnak, hogy ki melyik, ki által kinevezett ügyészt fogadja el törvényesnek, például mint a vád képviselőjét vagy egy letartóztatási parancs aláíróját. Még Ziobro regnálása alatt a minisztérium óriási akciót szervezett a bírói „kaszt” ellen, óriásplakátokkal és a közszolgálatiságától megfosztott TVP tévécsatorna uszító műsoraival, azt hirdetve, hogy egy kis csoport a bírói függetlenség ürügyén a saját privilégiumait védi. Egy államtitkárnak, a Magyarországon a CÖF, a Mandiner, az MCC által népszerűsített Łukasz Piebiaknak távoznia is kellett, mert néhány bíró kollégája ellen magánéletüket is durván sértő gyűlöletkampányt szervezett és lebukott – de ítélkező bírónak megmaradt.
Ziobro – ugyancsak minisztersége alatt – árulásnak tekintette, hogy az EU Helyreállítási Alapjából járó 23,9 milliárd euró támogatás és 32,3 milliárd hitelkeret megszerzése érdekében visszavonták a bírói kényszernyugdíjazásnak az elnöki vétó mellett is végrehajtott részét. Puhánynak és pancsernek nevezte Mateusz Morawiecki miniszterelnököt, mondván, elárulja a nemzet érdekeit, és feladja az ország szuverenitását. Képviselőinek ellenállása miatt az egész uniós programot csak ellenzéki segítséggel tudta elfogadni a szejm. Normális körülmények között kirúgják azt a minisztert, aki a miniszterelnök ellen uszít, csakhogy Ziobro visszaélt azzal, hogy 19 képviselő állt mögötte, miközben a kormánynak mindössze 4 fős parlamenti többsége volt. Formálisan nem volt az koalíciós kormány, az SP neve nem szerepelt a szavazólapokon, és a szejmben is csak PiS-frakció létezett – ezért Ziobro pártjának pénze sem volt, hiába kacérkodott az önálló indulás gondolatával –, ugyanakkor mindenki tudta, hogy a PiS-frakcióban kik az SP képviselői, akik Ziobróra hallgatnak, nem pedig Kaczyńskira. De a PiS-nek tűrnie kellett az SP-elnök kirohanásait, sőt 2022 végén még egy ellenzéki bizalmatlansági indítvánnyal szemben is kénytelen volt megvédeni. A helyzet kínosságát csak részben oldotta, hogy a jogállamot romboló lépéseket illetően Kaczyński teljesen egyetértett az igazságügyi miniszterrel.
Szabálytalan költések
A szaktárca kezeli az igazságügyi alapot, amelynek célja a bűncselekmények áldozatainak és a büntetésüket letöltő elítéltek társadalmi visszailleszkedésének támogatása. A lengyel számvevőszék tárta fel, hogy ezt a pénzt gyakran rendeltetésellenesen költötték el. Kormánypárti politikusok kampányát, választókerületük településeit, barátok civil szervezeteit támogatták belőle.
Később kiderült: ebből a pénzből vették titokban a politikai ellenfelek és újságírók ellen törvénysértően felhasznált Pegasus kémprogramot is,
sőt még ügyészségi épületet is tataroztak belőle. Itt lép be a történetbe a büntetőjog. Ziobro mentelmi jogát 26 pontban függesztette fel a szejm november 7-én bűnszervezet vezetése, kötelességszegés, hatáskörtúllépés címén. A törvénytelenül elköltött pénz 180 millió złoty (mintegy 17 milliárd forint), a büntetési tétel akár 25 év.
Ziobro és az őt most védő Kaczyński szerint mindez hülyeség, politikai bosszú, minden szabályosan történt. A baj csak az, hogy egy előrelátó főtisztviselő titokban sokórányi hangfelvételt készített a pályázatokat elbíráló tanácskozásokról, ahol világosan kiderült: ürügyeket, fügefaleveleket kerestek a főnöki utasításra meghozandó döntésekhez, mert tudták, hogy szabálytalanul járnak el. Kaczyński pedig 2019-ben maga szólította fel szigorú levélben Ziobrót, hogy hagyja abba az igazságügyi alap fosztogatását. Orbán Viktort ez persze nem zavarja, ő egyszerű összefüggéseket látott október 30-án: „A lengyel jobboldal óriási győzelmet aratott az elnökválasztáson. A Brüsszel-barát lengyel kormány azóta politikai hajtóvadászatot indított ellenük. Ma Zbigniew Ziobro volt igazságügyi miniszterrel találkoztam Budapesten, akit a lengyel kormány le akar tartóztatni. És mindez Európa szívében. Közben Brüsszel hallgat. Micsoda állapotok!”
Ziobro azóta is Budapesten van, miközben őrizetbe vételéhez a szejm az összes kormánypárti és független képviselő szavazatával hozzájárult.
De érdekes, hogy miközben azt mondja: hazájában tombol a maffia önkénye, a lengyel kormány bűnöző banda, és ő majd akkor megy haza, ha helyreáll a jogállam, e cikk megírásáig nem kért politikai menedékjogot. Ő azért fajsúlyosabb személyiség, mint volt helyettese, Marcin Romanowski, aki ezt megtette, és Ziobro védelembe vételével Orbán is súlyosabb lépést tenne. Másfelől az is furcsa, hogy a volt miniszter felajánlotta: hallgassák ki Budapesten vagy Brüsszelben, ahol a felesége dolgozik. Ezzel törvényesnek ismeri el az ellene folyó eljárást, pedig azt mondja, hogy nem ismeri el. Az ügyészség elvetette ezt a lehetőséget.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Ziobro beteg: nyelőcsőrákja miatt súlyos műtéten esett át. Kaczyński erre hivatkozva mondja, hogy a letartóztatással meg akarják gyilkolni. Csakhogy bár tényleg lefogyott, az elmúlt hetekben – még Budapestre menekülése előtt – reggeltől estig járta az ellenzéki tévéstúdiókat, majd amikor hosszú huzavona után hajlandó volt megjelenni a szejm Pegasus-ügyet vizsgáló bizottsága előtt, ott nyolc óra hosszat vitatkozott hevesen az őt kérdezőkkel, és utána még egy sajtótájékoztatót is képes volt tartani. Erre mondja az ügyészség egy onkológus szakértőre hivatkozva: orvosi felügyelet mellett kibírná a fogdát.
Felmerült az is, hogy az elnök esetleg megkegyelmezhet neki. Mint a korábbi belügyminiszter és helyettese ügyében kiderült, a jelenlegi többség által el nem ismert alkotmánybíróság szerint az államfő ezt eljárás közben is megteheti. Ám akkor nem születik döntés a bűnösségről vagy ártatlanságról.
Mivel a Morawieckire használt jelzőit visszájára fordítva többen felszólították Ziobrót, hogy ne legyen puhány és pancser, hanem menjen haza és álljon bírái elé, ő gúnyolódva üzente Budapestről Tusk miniszterelnöknek: még a törvénysértésekben is megint ügyetlenek voltatok, nem vagyok fogdában. Hát akkor ki itt a pancser?
(Címlapképünkön: Zbigniew Ziobro a Taking Over című lengyel dokumentumfilm vetítése utáni pódiumbeszélgetésen Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban 2025. október 27-én. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán)
