Publicisztika
Vágvölgyi B. András: Elektrosokk: 110 volt
A Narancsban már hírül adtuk, hogy ez a mostani amerikai elnökválasztás lesz az első, amely a kampányban választási gyűlések, garden partyk, vacsorák, tévéreklámok, szóróanyagok, plakátok és miegyebek mellett megpróbálja jócskán felhasználni a hálózatot is. Érdekes gondolat. Hogyan adható el egy politikai kampány a neccen, ha még a legegyszerűbb kereskedelmi reklámok sem képesek megélni ott, és nemcsak nálunk van ez így egyelőre, hanem világjelenség. Lehet az állampolgárt, a netizent (franciásan: netoyen, haha) megillető maximális információra hivatkozni, és valóban felpakolható annyi információ a jelöltekről, hogy netizen (netoyen) legyen a talpán, aki elboldogul vele. A hálózati anyagok nagyban kereshetők, az állampolgár megtudja belőlük, hogyan gondolkodik a jelölt az őt érdeklő kérdésekről, emelne-e adót, küldene-e katonát Boszniába, hogyan folytatná a gazdasági világháborút Japánnal, lenne-e szőlő meg lágy kenyér, eljönne-e a tejjel-mézzel folyó, és egyáltalán: drágább lenne-e a zsír?
