Tavaly év végén a Fidesz, az MDF és a KDNP országgyűlési képviselői egy halom dokumentumot kaptak valakitől - információink szerint egy napilap egykori főszerkesztőjétől -, amelyekben sok név és céginformáció, valamint egy vélhetően megjelenésre szánt cikk szerepelt, ami összefoglalta a papírokon található, az orosz államadósság rendezéséről és az orosz-magyar olajszállításokról szóló információkat. A parlamenti azonnali kérdések órájában aztán röpködtek a nevek. A megtámadott Dunai Imre ipari miniszter szereplése azon a napon meglehetősen gyászosra sikeredett, válaszai még a kormánypárti képviselők némelyikében is kételyeket ébresztettek. Megtudhatta viszont az ország, hogy az MSZP-nek van vállalkozói tagozata, melynek elnöke Hujber Ottó, aki gazdag ember, és imád államadósságokkal foglalkozni.
Az ellenzék azonban, állították a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH), le volt maradva. "Az 1995. év őszén a miniszterelnök olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyek indokolták vizsgálat elrendelését az orosz államadósság rendezésével kapcsolatos kérdésekben, annak tisztázása céljából, hogy vannak-e olyan személyi összefonódások, amelyek a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényre juttatását bármilyen módon akadályozhatják." Ezzel a megállapítással kezdődik az a MeH által készített, 1995. december 18-i jelentés, amely az Olaj-gate néven ismertté vált ügy kapcsán folytatott kormányzati vizsgálatról készült (lásd Válaszok nélkül című keretes írásunkat - a szerk.). Az októberben indult vizsgálat tényét azonban csak akkor hozták nyilvánosságra, amikor a Fidesz, az MDF és a KDNP képviselői ´95 decemberében a parlamentben összehangolt támadást indítottak az ügyben érintettnek vélt kormánypárti politikusok ellen.
Olajat nem
A történet, amely látszólag közel kilencszázmillió USA dollárról szól, 1994 áprilisában kezdődött. Ekkor állapodott meg egymással az orosz államadósság rendezésének alapelveiről Boross Péter magyar és Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök. A megállapodásban szerepelt, hogy az oroszok az adósságot "haditechnika szállításával, orosz objektumok magyarországi létrehozásával, gépipari termékek szállításával, nem kereskedelmi jellegű szolgáltatásokkal és Oroszországban lévő objektumok átadásával" törlesztik. Az orosz fél azonban mereven elzárkózott attól a magyar felvetéstől, hogy az adósság fejében kőolajat és kőolajtermékeket szállítson. A többször felmerülő ötletet az oroszok az ottani törvényekre hivatkozva utasították el, mondván: jogszabályok tiltják, hogy orosz vállalatok barterben értékesítsék a kőolajat.
Ekkor még kevesen tudtak arról, hogy egy vállalkozó - aki kiválóan ismerte az orosz vidéket, és tudta, mekkora lehetőségek rejlenek ebben az ügyben - már kidolgozta a tervet. Az adósság kérdésének rendezésére 1993-ban Társaság a Keleti Piacokért Egyesület (TAKPE) néven lobbicsoport alakult, amelynek elnöke Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke, számos - állítása szerint közel harminc - vállalkozás feje.
1994. január 5-én, tehát három hónappal a Boross-Csernomirgyin-megállapodás előtt, Hujber Ottó, az Intertraverz Rt. elnök-vezérigazgatója és V. P. Kuramin, az Orosz Föderáció minisztere szándéknyilatkozatot írt alá az úgynevezett északi területek élelmiszeripari termékekkel történő ellátásáról, jelentős mértékben az Adilet Rt. vállalatai, köztük Hujber cégei által biztosított élelmiszerekkel. A szándéknyilatkozat utolsó, 4. pontja szerint 1994 márciusában szakértői delegáció érkezik Magyarországra, többek között a további közös tevékenységi formák meghatározásával és - mint később kiderült - az államadósság rendezésével kapcsolatos tárgyalásokra.
Hujber Ottó egy interjúban már ´93-ban elmondta, hogy az Olajtermelők Nemzetközi Business Klubjának elnöke, azaz Kuramin és közte személyes, jó kapcsolat alakult ki. Arról azonban nem tett említést, hogy az orosz politikus személyi titkára, J. P. Antropov társtulajdonosa Hujber egyik cégének, a Coopinter Kft.-nek (e cég tulajdonában van a már említett Intertraverz Rt.).
Folytatólagos erőfeszítések
Hujber ezután felvette a kapcsolatot Kádár Bélával, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM) vezetőjével. Az adósságrendezéssel kapcsolatos ötleteivel a miniszter annyira egyetértett, hogy felhatalmazta Hujbert a tárgyalásokra. Az 1994. január 12-én, tehát egy héttel Hujber Kuraminnal folytatott megbeszélése után kelt meghatalmazást a Pénzügyminisztérium (PM) és az NGKM adta ki, név szerint Erhart Tibor és Tímár László főosztályvezetők. Az aláírók szükségesnek nevezték az üzleti kezdeményezések és a kormányzati munka összehangolását, ugyanakkor nem tartották célszerűnek a "két szféra képviselőiből álló közös munkabizottságok" létrehozását. Bár a kísérőlevélben szerepelt, hogy a tárgyalásokra vonatkozó engedély konkrét üzletkötésekre nem jogosít, a meghatalmazásból ez a kitétel kimaradt. Egy hónappal később Hujber hasonló tartalmú meghatalmazást kapott az NGKM-tól is, amely az ügylet lebonyolításába az Intertraverz mellé beemelte a Hunga-Rus Rt. nevű céget is (a Hunga-Rus tulajdonosa 95 százalékban az Intertraverz, a maradék 5 százalék a TAKPE-é). Hujber március 2-án levélben tájékoztatta Kádár Bélát és Szabó Iván pénzügyminisztert arról, hogy - mint azt a Kuraminnal már januárban aláírt nyilatkozat is tartalmazza - Budapestre érkezik az orosz kormány első elnökhelyettesének tanácsadója, valamint az orosz nemzetbiztonsági és stratégiai intézet elnöke.
A vállalkozó e kormányzati ciklus alatt tett erőfeszítéseinek lezárásaként ´94 áprilisában, tehát a választások előtt egy hónappal, részt vett az orosz miniszterelnök látogatása alkalmából rendezett vacsorán, ahol a TAKPE nevében átadott Csernomirgyinnek egy javaslatcsomagot a magyar cégeknek az adósságtörlesztésben való részvételéről.
Titkos határozat
Az MSZP-SZDSZ-kormány megalakulása után megjelentek azok a vállalkozók is, akik - Hujberrel ellentétben - nem voltak mindennapi vendégek a Boross-kormány minisztériumaiban. Talán ez volt az oka annak, hogy Pál László ipari miniszter nem hosszabbította meg Hujber meghatalmazását. Egy ideig szó volt arról, hogy Hujber kormánybiztosként felügyelje az adósságrendezés folyamatát, erre azonban nem került sor. Ekkor új ötlettel állt elő: javaslatára a kormány szeptember 29-én az adósságrendezés koordinálására tárcaközi bizottságot hozott létre, melynek meghívottként ő is tagja volt. Ez a bizottság bírálta el az adósságrendezésben részt venni kívánó cégek - köztük Hujber cégeinek - ajánlatait. A testület elnöke az ipari miniszter lett.
A kormány titkos határozatban rendelkezett az adósság leépítésében való részvétel módjáról. A titkosságot - a MeH későbbi jelentése szerint - az indokolta, hogy az ellenérdekelt felek, vagyis az oroszok ne szerezhessenek tudomást a követelések megvásárlásának alsó határáról. A titkosság okán azonban lehetőség nyílt arra, hogy a pályázat tényéről csak bennfentes vállalkozók szerezhessenek tudomást.
A kormányhatározat lényege a következő: a nem nyilvános pályázatot elnyerő magyar cégek üzletet kötnek orosz cégekkel különböző árucikkek megvásárlására. Az áru értékét az orosz partner felé az orosz állam egyenlíti ki, ezzel csökkentve a magyar állammal szembeni tartozását. Ugyanakkor a hazai cégek szerződést kötnek a magyar állammal, amelynek értelmében kötelesek kifizetni a magyar követelés minimum 58 százalékát. Mindez hazai kereskedelmi bankok garanciavállalása mellett történik, vagyis a magyar állam akkor is megkapja a pénzt, ha az adott cég nem tudja értékesíteni az oroszoktól "vásárolt" terméket, vagy ha a vállalkozás időközben csődbe megy. Csakhogy a pályázaton nyertes cégek egy részének tulajdonosi körében állami vállalat is található - például a MÁV, a Mol, illetve a Bábolna Rt. -, ami annyit jelent, hogy több esetben állami pénz nyújtott garanciát arra, hogy az állam megkapja a magáncégekkel szembeni követeléseit.
A tárcaközi bizottság 1995. november 16-i ülésén nevesítette azokat a cégeket, amelyek megfeleltek a pályázati követelményeknek (Hujber egy hetilapnak adott interjúban elmondta, a bizottság valójában minden jelentkezőt nyertesnek nyilvánított). A több lapban is nyilvánosságot kapott döntés alapján világossá vált, hogy az adósságleépítésben való részvételre számos, az MSZP-hez közel álló vállalkozás lehetőséget kapott. A pályázatot nyert cégek között szerepel ugyanis a Hujber Ottó érdekeltségébe tartozó Vagon Lízing Rt., az Agrolízing Rt., az Intertraverz Rt. és a Petroltank Rt., valamint Máté László volt MSZP-alelnök vállalkozásai: a Ples Rt. és a Lorry (korábban FAMÁKA) Kft. Ezek mellett további négy cég nyert a pályázaton, közöttük Kapolyi László volt ipari miniszter System Consulting nevű vállalkozása.
A bizottság a győztes cégeknek összesen 236 millió dollár értékben adott engedélyt az orosz cégekkel történő tárgyalásokra. Ez az összeg azonban csak a konkrét szerződések megkötése után állt volna a pályázók rendelkezésére (később az érintettek azzal "védekeztek", hogy szerződések hiányában egyetlen fillér hasznot sem szereztek). Szerződést kizárólag Hujbernek sikerült kötnie: az Agrolízing a megnyert 50 millió dolláros keretéből, Lakos László földművelésügyi miniszter megbízásából ezer kombájnt vásárolt, de ebből a cég mindössze kétszázat hozott haza 9,5 millió dollár értékben. A többit a tárcaközi bizottság nem engedte behozni, tekintettel az időközben megindult miniszterelnöki és parlamenti vizsgálatra.
Búcsú a millióktól
Az ellenzék biliborogatása után Demeter Ervin MDF-es frakcióvezető vezetésével parlamenti bizottság alakult az ügy kivizsgálására. A testület az Országgyűlés tavaszi ülésszakának végére akarta jelentését a parlament elé terjeszteni, ezt a határidőt azonban nem tudta tartani. A négy kormánypárti és négy ellenzéki képviselőből alakult bizottságnak fél év alatt sikerült ugyan elkészítenie a jelentés szövegtervezetét, de erről a mai napig nem szavaztak a testület tagjai. A tárcaközi bizottság pedig márciusban újabb ülést tartott - Hujber bizottsági tagságát időközben megszüntették -, amikor is Demeter szerint ismét a nagyobbik kormánypárthoz közel álló cégek jutottak szerződéskötési lehetőséghez.
Természetesen felmerül a kérdés: kiknek állt érdekében a botrány kirobbantása? Ki adta át a dokumentumokat a MeH-nek, ami után Horn Gyula kormányfő elrendelte a vizsgálatot? Hujber szerint a szocialista nagyvállalkozók között kell keresni az "informátort". Egy nyilatkozatában Hujber azt is állította, hogy az Intertraverz Rt. egyik volt munkatársa iratokat lopott el tőle. Magánnyomozókkal kiderítette, hogy az illető a Nemzetbiztonsági Hivatal embere. Állítását Nikolits István, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter mind a parlamentben, mind a nemzetbiztonsági bizottság ülésén cáfolta. Más vélemények szerint a botrány orosz érdekeket szolgál, s abban az orosz titkosszolgálat tevékeny szerepet játszik.
Csak egyvalamiről beszélnek nagyon keveset. A magyar-orosz kormányközi egyezmény alapján ez év végéig van lehetősége hazánknak arra, hogy visszakapja a mintegy kilencszázmillió dolláros orosz adósságot. A határidő lejártával Magyarország beállhat az úgynevezett Párizsi Klub tagjainak - vagyis Oroszország hitelezőinek - sorába, ami szakértők szerint annyit jelent, hogy hosszú ideig még csak gondolnunk sem kell erre a kilencszázmillióra.
Arató Zsolt
Válaszok nélkül
A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) segítségével végzett MeH-vizsgálat annyit állapított meg, hogy a tárcaközi bizottságtól több, Hujber Ottó érdekeltségi körébe tartozó vállalkozás is engedélyt kapott az adósság értékesítésére vonatkozó tárgyalások folytatására. A jelentés továbbá kimondja: a testület ügyrendszerű működése nem volt megfelelő, valamint hogy helytelen volt Hujber Ottó bevonása a bizottság munkájába.
A dokumentum ezzel szemben nem tér ki a nyertes cégek között meglévő nyilvánvaló kapcsolatokra, holott a vizsgálatban részt vett NBH-nak minden eszköz rendelkezésére állt ezek kiderítésére. Figyelemre méltó az is, hogy a részvénytársaságok létrehozásában szerepet játszó, külföldön bejegyzett offshore cégekről, az Ost-West Stiftungról, a Daigle Managment Inc.-ról és a Finex Ltd.-ről a jelentés készítői - állításuk szerint - nem rendelkeztek bővebb információkkal, holott Hujber tavaly december 15-én egy levél kíséretében megküldte a vizsgálatot végzőknek az ezen cégek alapítására vonatkozó pénzügyminisztériumi (PM-) engedély, valamint a Fővárosi Bíróság végzésének másolatát.
A jelentés nem válaszol arra a kérdésre sem, hogy a Hujber érdekeltségébe tartozó Vagon Lízing Rt.-ből miért szállt ki - közvetlenül Pál László Mol-elnökké történő kinevezése után - a 20 százalékkal részesedő MÁV s a 10 százalékos tulajdonosi jogokat gyakorló Mávtranssped. A vizsgálatot végzők továbbá azt a tényt sem furcsállották, hogy egyes nyertes vállalkozások tulajdonosi körében az offshore cégek mellett állami vállalatok is találhatók, amelyek pénze garanciát jelent a hitelt nyújtó bankok számára.
Az a kérdés is megválaszolatlanul maradt, hogy a miniszterelnök miért nyújtott segítséget ahhoz, hogy a Bábolna Rt. és az orosz Traktoroexport résztulajdonában lévő Agrolízing nevű Hujber-cég által vásárolt orosz kombájnok a hatályos rendelkezések ellenére vám- és áfamentességet kapjanak.
A vizsgálatot végzők végső következtetése: az IKM törekvései az orosz államadósság leépítésére helyesnek ítélhetők, törvénysértés elkövetésére utaló, annak gyanúját megalapozó adatok nem merültek fel. Mindössze Hujbernak kellett távoznia a bizottságból.
A kormány 1996. január 31-i határidővel kötelezte Dunai Imre ipari minisztert arra, hogy új koncepciót nyújtson be a kormánynak az adósság rendezéséről. Ez meg is történt: az orosz-magyar kereskedelmi kapcsolatokról szóló előterjesztésben mindössze 14 sort kitevő rész lényege, hogy a kamatokkal együtt mintegy 950 millió dolláros adósság kérdését a "jelen előterjesztés teljes terjedelmében nem érinti".
