Kalandra fel! (Rácz Zsuzsa és Rácz Lukács az Élménymozgalomról)

Lélek

és Rácz Lukács reklámszövegíró, hogy a drogmentes életformát vonzóvá tegyék a 14-18 évesek körében. "Olyan mozgalmat dolgoztunk ki középiskolások számára, amelyben a legmodernebb kommunikációs eszközök segítségével megismerkedhetnek önmagukkal, fejleszthetik képességeiket, barátokra találhatnak, közösségeket hozhatnak létre. Az Élménymozgalom erre számos eszközt kínál: kalandhétvégét, élményszínházat, chatvonalat, ismerkedőbulikat önismereti és készségfejlesztő játékokkal. Célunk a korosztály értékrendszerének, önbizalmának erősítése, hogy eszükbe se jusson droghoz nyúlni" - olvasható programjukban, bár a leírtak egyelőre még megvalósításra váró tervek. Rendezvényük a Szenvedélyek Napján valójában a mozgalom főpróbája volt. Lelkesedésük remélhetőleg másokra is átragad.
és Rácz Lukács reklámszövegíró, hogy a drogmentes életformát vonzóvá tegyék a 14-18 évesek körében. "Olyan mozgalmat dolgoztunk ki középiskolások számára, amelyben a legmodernebb kommunikációs eszközök segítségével megismerkedhetnek önmagukkal, fejleszthetik képességeiket, barátokra találhatnak, közösségeket hozhatnak létre. Az Élménymozgalom erre számos eszközt kínál: kalandhétvégét, élményszínházat, chatvonalat, ismerkedőbulikat önismereti és készségfejlesztő játékokkal. Célunk a korosztály értékrendszerének, önbizalmának erősítése, hogy eszükbe se jusson droghoz nyúlni" - olvasható programjukban, bár a leírtak egyelőre még megvalósításra váró tervek. Rendezvényük a Szenvedélyek Napján valójában a mozgalom főpróbája volt. Lelkesedésük remélhetőleg másokra is átragad.Magyar Narancs: Kik vettek részt a június 5-i kalandjátékon?

Rácz Zsuzsa: Öt, középiskolásokból álló csapat indult. Kiválasztásuk úgy történt, hogy még a mozgalom elindítása előtt teszteltük az Élménymozgalom ötletét, és mivel az utolsó pillanatban érkezett meg a rendezvényt támogató összeg, a leglogikusabb és legegyszerűbb az volt, hogy azokat az iskolákat keressük meg, ahol már ismernek bennünket. Arra törekedtünk, hogy a résztvevők ne kizárólag fővárosiak legyenek, a budapesti közgazdasági politechnikum mellett Egerből, Miskolcról, Győrből és Veszprémből érkeztek csapatok.

MN: Miből állt a kalandjáték?

RZS: A program a Kinizsi utcában, a Kultiplex melletti játszótéren zajlott egész nap. Az egész úgy kezdődött, hogy fölsöpörték a kutyaszart. Persze a lényeg az volt, hogy öt különféle ügyességi játékot állítottunk föl, kitaláltunk hozzá egy mesét, és a résztvevőknek ezeken a játékokon kellett átküzdeniük magukat. Voltak elsősorban a bátorságot próbára tevő "készülékek", de voltak olyan feladatok is, amelyek kimondottan a csapatépítésről szóltak. A mese alapján "a gonosz pók hatalmas hálóján kellett sértetlenül átjutniuk".

MN: Hol itt a drogprevenció?

RZS: Sehol. Indirekt módon. Igazából egy szóval sem mondtuk a középiskolásoknak, most azért vagytok itt, hogy bebizonyítsuk, mennyivel jobb ilyen játékokat játszani, mint drogozni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy nem lehet "egyenesben drogmegelőzni". Tíz éve mondjuk, hogy "ne kábítószerezz, mert meg fogsz halni". Erre egy tizenéves legfeljebb annyit mond, "aha, persze". Vagy meg se hallgat. Szerintünk az olyan jellegű megelőzés működik, ha éreztetjük a gyerekekkel, hogy fontosak, értékesek. Ráadásul egy csapat tagjaként, egy olyan közösségben, amelyben a sikerhez mindenki hozzátehet valamit. Egy ilyen közösségben senki sem érzi magát feleslegesnek.

MN: Miért nem tartjátok jónak a direkt propagandát?

Rácz Lukács: A hagyományos drogprevenciós kampányokkal elsősorban az a baj, hogy nem kínálnak eszközt a változásokra. Nincs üzenetük; vagy rémisztgetnek, vagy még azt sem. Attól, hogy kitesznek négyszáz óriásplakátot felborult dzsippel meg letakart halottal, még nem változik meg a helyzet.

MN: Honnan jött az Élménymozgalom ötlete?

RL: Teljesen saját ötlet, nem nyúltuk sehonnan, bár az sem lenne baj. Terveink szerint a kalandjáték volt a főpróba, a teljes Élménymozgalom szeptemberben indulna saját weboldallal, chatlehetőséggel, a rendszeres kalandhétvégékkel.

MN: Milyen esélyt láttok arra, hogy valóban országos mozgalommá válik az elképzelésetek?

RZS: Minden felmérés és saját vizsgálódásunk is azt bizonyította, a kamaszok az internet adta lehetőségek közül leginkább a chatelésre vannak "rákattanva". Semmi különös nincs ebben, mivel ez a legbiztonságosabb az ő szemszögükből, itt lehet a legkönnyebben leküzdeni a kamaszkori szorongásokat, az ismerkedés, a megszólítás nehézségeit. Szinte minden kérdőívből az derül ki, hogy a gyerekek roppant kíváncsiak egymásra, és komoly igényük van arra, hogy egy közösséghez tartozzanak. Fontos azonban tudni, hogy a neten önszerveződő csoportokat szeretnénk, tehát mi csak a fórumot, az infrastruktúrát biztosítanánk, a tartalmat már nekik kellene kitalálniuk, sőt nekik kellene azt a kritériumrendszert is kidolgozniuk, amely alapján a későbbiekben csapatok, közösségek formálódhatnának, és ezek aztán élőben is találkoznának, például egy-egy kalandjáték során.

RL: Bízunk abban, hogy a mozgalom önmagát gerjeszti, de készítettünk egy nagyon alapos marketing-kommunikációs tervet is, mert nem gondoljuk, hogy komolyabb kampány nélkül mindezt meg lehet valósítani.

MN: Honnan lesz erre pénz?

RL: Rajtrakészek vagyunk. Az Ifjúsági és Sportminisztériumtól ígéretet kaptunk, hogy támogatják a mozgalmat. A Szenvedélyek Napjára már kaptunk tőlük pénzt, a kalandjáték amolyan "közös produkció" volt. Egyébként az Élménymozgalom stábja (mintegy húszfős, "kizárólag lelkesedésből" közreműködő, akik között van pszichológus, újságíró, könyvkiadó, közgazdász, gépkocsivezető - L. T.) egy baráti társaság, és nem véletlenül hívjuk magunkat "független fiatal műhelynek". Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy hangsúlyozzam, itt nincs szó politikáról.

Legát Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.