Rácz Zsuzsa: Öt, középiskolásokból álló csapat indult. Kiválasztásuk úgy történt, hogy még a mozgalom elindítása előtt teszteltük az Élménymozgalom ötletét, és mivel az utolsó pillanatban érkezett meg a rendezvényt támogató összeg, a leglogikusabb és legegyszerűbb az volt, hogy azokat az iskolákat keressük meg, ahol már ismernek bennünket. Arra törekedtünk, hogy a résztvevők ne kizárólag fővárosiak legyenek, a budapesti közgazdasági politechnikum mellett Egerből, Miskolcról, Győrből és Veszprémből érkeztek csapatok.
MN: Miből állt a kalandjáték?
RZS: A program a Kinizsi utcában, a Kultiplex melletti játszótéren zajlott egész nap. Az egész úgy kezdődött, hogy fölsöpörték a kutyaszart. Persze a lényeg az volt, hogy öt különféle ügyességi játékot állítottunk föl, kitaláltunk hozzá egy mesét, és a résztvevőknek ezeken a játékokon kellett átküzdeniük magukat. Voltak elsősorban a bátorságot próbára tevő "készülékek", de voltak olyan feladatok is, amelyek kimondottan a csapatépítésről szóltak. A mese alapján "a gonosz pók hatalmas hálóján kellett sértetlenül átjutniuk".
MN: Hol itt a drogprevenció?
RZS: Sehol. Indirekt módon. Igazából egy szóval sem mondtuk a középiskolásoknak, most azért vagytok itt, hogy bebizonyítsuk, mennyivel jobb ilyen játékokat játszani, mint drogozni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy nem lehet "egyenesben drogmegelőzni". Tíz éve mondjuk, hogy "ne kábítószerezz, mert meg fogsz halni". Erre egy tizenéves legfeljebb annyit mond, "aha, persze". Vagy meg se hallgat. Szerintünk az olyan jellegű megelőzés működik, ha éreztetjük a gyerekekkel, hogy fontosak, értékesek. Ráadásul egy csapat tagjaként, egy olyan közösségben, amelyben a sikerhez mindenki hozzátehet valamit. Egy ilyen közösségben senki sem érzi magát feleslegesnek.
MN: Miért nem tartjátok jónak a direkt propagandát?
Rácz Lukács: A hagyományos drogprevenciós kampányokkal elsősorban az a baj, hogy nem kínálnak eszközt a változásokra. Nincs üzenetük; vagy rémisztgetnek, vagy még azt sem. Attól, hogy kitesznek négyszáz óriásplakátot felborult dzsippel meg letakart halottal, még nem változik meg a helyzet.
MN: Honnan jött az Élménymozgalom ötlete?
RL: Teljesen saját ötlet, nem nyúltuk sehonnan, bár az sem lenne baj. Terveink szerint a kalandjáték volt a főpróba, a teljes Élménymozgalom szeptemberben indulna saját weboldallal, chatlehetőséggel, a rendszeres kalandhétvégékkel.
MN: Milyen esélyt láttok arra, hogy valóban országos mozgalommá válik az elképzelésetek?
RZS: Minden felmérés és saját vizsgálódásunk is azt bizonyította, a kamaszok az internet adta lehetőségek közül leginkább a chatelésre vannak "rákattanva". Semmi különös nincs ebben, mivel ez a legbiztonságosabb az ő szemszögükből, itt lehet a legkönnyebben leküzdeni a kamaszkori szorongásokat, az ismerkedés, a megszólítás nehézségeit. Szinte minden kérdőívből az derül ki, hogy a gyerekek roppant kíváncsiak egymásra, és komoly igényük van arra, hogy egy közösséghez tartozzanak. Fontos azonban tudni, hogy a neten önszerveződő csoportokat szeretnénk, tehát mi csak a fórumot, az infrastruktúrát biztosítanánk, a tartalmat már nekik kellene kitalálniuk, sőt nekik kellene azt a kritériumrendszert is kidolgozniuk, amely alapján a későbbiekben csapatok, közösségek formálódhatnának, és ezek aztán élőben is találkoznának, például egy-egy kalandjáték során.
RL: Bízunk abban, hogy a mozgalom önmagát gerjeszti, de készítettünk egy nagyon alapos marketing-kommunikációs tervet is, mert nem gondoljuk, hogy komolyabb kampány nélkül mindezt meg lehet valósítani.
MN: Honnan lesz erre pénz?
RL: Rajtrakészek vagyunk. Az Ifjúsági és Sportminisztériumtól ígéretet kaptunk, hogy támogatják a mozgalmat. A Szenvedélyek Napjára már kaptunk tőlük pénzt, a kalandjáték amolyan "közös produkció" volt. Egyébként az Élménymozgalom stábja (mintegy húszfős, "kizárólag lelkesedésből" közreműködő, akik között van pszichológus, újságíró, könyvkiadó, közgazdász, gépkocsivezető - L. T.) egy baráti társaság, és nem véletlenül hívjuk magunkat "független fiatal műhelynek". Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy hangsúlyozzam, itt nincs szó politikáról.
Legát Tibor
