Kifizetődött a rajongók kiszolgálása

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 17.

Mikrofilm

Egy kék sündisznóra tódul a nép Amerikában.

A Sonic, a sündisznóról először tavaly áprilisban adtunk hírt, akkor jelentek meg ugyanis az első képek a videójáték-adaptációról. Bár minket Jim Carrey bajsza hökkentett meg, a rajongók sokkal jobban izgultak kedvenc sünijük kinézete miatt, az ugyanis jobban hasonlított egy emberszabású, kék szörny preparátumára, mint egy aranyos játékhősre.

A Paramount stúdió rendhagyó módon hallgatott a rajongók szavára, az eredetileg tavaly novemberre tervezett bemutatót lefújták és átdolgozták Sonic kinézetét. Az új külsővel már kibékült a Twitter és Facebook népe, sőt kampányt indítottak, amelynek lényege, hogy minél többen nézzék meg a filmet a moziban, így hálálva meg, hogy a stúdió hallgatott rájuk.

Valentin-napon végül moziba került az újraanimált Sonic, az első számok alapján pedig bejött a rajongók kiszolgálása: Amerikában 57, világszerte pedig több mint 100 millió dollárt szedett össze a film – többet, mint bármelyik videójáték-adaptáció korábban. A film elkészítése körülbelül 87 millió dollárba fájt, a marketingként is kiválóan működő újraanimálás pedig körülbelül 5 millió dollárba kerülhetett.

A siker rá is fért a Paramountra: tavaly a Gemini Man-nel és a Terminátor: Sötét végzettel is beégtek. Idén viszont nagyot mehetnek, a Top Gun és a Hang nélkül folytatásától is nagy sikert várnak az elemzők.

A Sonic, a sündisznó nálunk február 13-a óta fut a mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.