Az év első botrányfilmjében liberális elit vadászik a konzervatívokra

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 17.

Mikrofilm

"Az év legvitatottabb filmje, amit még senki sem látott" - hirdeti a mozi.

Tavaly nyáron a texasi El Pasóban, majd órákkal később az Ohio állambeli Daytonában történt fegyveres támadás az Egyesült Államokban. A mészárlást követő napokban Trump elnök és a konzervatív média figyelme egy bemutatás előtt álló szatirikus thrillerre fókuszált: a The Hunt című moziban egy liberális elithez tartozó csoport sport gyanánt vadászik konzervatívokra.

A Fox News annyi műsoridőt áldozott a mozira, amennyit vásárolni sem lehetne, Trump pedig a Twitteren háborgott, többek között igazi rasszistának bélyegezve a gazdag liberálisokat. A botrány hatására az Universal végül elnapolta az eredetileg 2019 szeptemberére tervezett bemutatót – most azonban úgy gondolták, elég idő telt el, így március 13-án Amerikában mégis bemutatják a filmet.

Jelenet a filmből

Jelenet a filmből

 

A The Hunt Richard Connell 1924-es The Most Dangerous Game című könyvének adaptációja. A regényben egy nagymenő amerikai vadász pottyan a vízre jachtjáról, majd egy karibi szigetre úszik, ahol azonban egy orosz arisztokrata uralkodik – aki unja már az állatokra lövöldözést ezért

úgy dönt, levadássza az amerikait.

Ezt a sztorit aktualizálta napjaink egyik legmenőbb televíziós alkotója, Damon Lindelof, aki A hátrahagyottak után legutóbb a Watchmen sorozatverziójával nyűgözte le a nézőket. A The Hunt szereplőgárdájában olyan nevek tűnnek fel, mint a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank, Betty Gilpin vagy Emma Roberts.

A film sztorija szerint szélsőséges jobboldali nézeteket valló embereket rabolnak el, hogy unatkozó, gazdag liberálisok állatokként vadászhassák le őket. Mindez persze a tavalyi lövöldözős tragédia nélkül is felháborította Trumpot és a konzervatívokat Amerikában. A Vulture külön cikkben járt utána, van-e alapja a háborgásoknak: egyértelmű választ ugyan nem adott, de bebizonyította, hogy a film valóban szánalmas szerencsétleneknek nevezi a jobboldali áldozatokat.

Miközben a film mögött álló stúdiók reménykednek, hogy a botrány hatására emberek tömegei tódulnak majd a moziba, az alkotók nyilatkozataikban igyekszenek elvenni a mozi élét. Lindelof szerint téved a média, amikor ellentmondásos filmnek igyekszik beállítani a The Hunt-ot: "(...) ez nem egy veszélyes film. Ez nem egy provokatív film. Ez nem egy megosztó film" – nyilatkozta. Ez persze nem tartotta vissza a marketingeseket, hogy egy disznófejjel, "Az év legvitatottabb filmje, amit még senki sem látott" felirattal hirdesse a mozit.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.