Valentin-napon kerül a mozikba Hollywood adaptációmániájának legújabb áldozata

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 21.

Mikrofilm

Végre meghallgattatott a rajongók óhaja.

Valentin-napon kerül a mozikba Hollywood filmadaptáció-mániájának legújabb áldozata, a Sonic, a sündisznó.

A film előzeteséről még áprilisban adtunk hírt – akkor minket inkább Jim Carrey bajsza nyűgözött le, a rajongóknak azonban valami egészen más miatt fájt a fejük, azon tudniillik, hogy kedvencük egyáltalán nem hasonlít a játékban megszokotthoz.

Sonic, a sündisznó (eredetileg Sonic, the hedgehog) a japán SEGA válasza volt a rivális Nintendo gigasikerére, a Marióra. Az első játék 1991-be jelent meg, s azóta számtalan, különböző platformokra érkező folytatás követte; sőt

a sün képregényformában is életre kelt már.

Az eredeti game sztorija szerint a főellenség, Dr. Ivo Robotnik (más néven Dr. Eggman) állatokat és különleges lényeket ejt foglyul, mert meg akarja szerezni a Káosz Smaragdokat – ellene veszi fel a harcot a szupergyors és szuperkék Sonic.

Mindebből már 1994-ben élőszereplős filmet akartak készíteni Hollywoodban, majd megpróbálkoztak egy animációs megoldás nyélbe ütésével is – mindkét projekt kútba esett. 2013-ban a Sony futott neki a dolognak, megvásárolta a jogokat, és meg is kezdődtek az előkészületek – 2017-ben mégis letettek a projektről.

A Paramount azonban szívesen beugrott a helyükre – és innen már nem volt megállás a pár hónappal ezelőtt debütált előzetesig. A stúdió a játéknál realisztikusabb figurát akart, aki modernebb, emberszerűbb és jobban illeszkedik az élőszereplős környezethez – a végeredmény azonban jobban hasonlított

egy taxidermián átesett, kilúgozott űrlényhez.

Akkora volt a rajongók felháborodása, hogy a Paramount úgy döntött, újratervezik a figura külsejét, az eredetileg 2019. november 8-ra tervezett premiert pedig áttették jövő februárra. A most megjelent új trailerben már az új Sonic látható – kicsit bolondos, kicsit aranyos, kicsit cool, vagyis pont olyan, mint a játékban.

A rajongók hatalmas lelkesedéssel fogadták kedvencük új designját, a 9gag, a Twitter és a Facebook is tele van hálás posztokkal, melyekben arra buzdítják egymást az emberek, hogy menjenek el moziba és nézzék meg a filmet, így megköszönve, hogy végre egy stúdió hallgatott rájuk. Februárban kiderül, mindez pénzügyileg is kifizetődik-e a Paramountnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.