Szép nagy bukta Schwarzenegger új filmje: egy ideig ne számítsunk új Terminátorra

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 4.

Mikrofilm

Nincs több „I’ll be back!”

Akad néhány filmes franchise, amit Hollywood egyszerűen képtelen elengedni – akkor is, ha már rég nem úgy fial, mint fénykorában. Ilyen a Men in Black, az X-men, A Karib-tenger kalózai vagy épp a Terminátor, mely épp a napokban csatlakozott a legnagyobb pénzügyi bukták közé.

Sarah Connor és a Skynet krónikáját mind ismerjük:

az 1984-es klasszikus első részre a ’91-es Az ítélet napja minden téren rátett pár lapáttal; a nagyszabású akcióorgiát ma is a műfaj egyik legjobbjaként emlegetjük. 12 évvel később immár James Cameron nélkül próbálták folytatni a történetet: A gépek lázadása bár olyan távol áll az eredetiektől, mint egy tamagochi a okostelefonoktól, mai szemmel nézve azért akadnak jó pillanatai. Sem Schwarzenegger, sem Kristanna Loken nem bizonyult azonban elégnek: 200 millió dolláros gyártási költségét a film nem tudta Amerikában behozni, és világszinten is félmilliárd alatt maradt.

Gépek lázadása

Gépek lázadása

 

Ekkor kezdődtek az igazán nagy gondok: ahelyett,hogy pihentették volna a franchise-t egy évtizedig, vagy hagyták volna az egészet a fenébe, sorba érkeztek a folytatások. A 2008-as A terminátor: Sarah Connor krónikái című tévésorozatnak még megvoltak a rajongói, két évadnál viszont nem élt tovább – és csak ezután következett az igazi lejtmenet. Jött a 2009-es Megváltás, na, abból ma már csak Christian Bale színfalak mögötti kirohanására emlékszünk, majd a 2015-ös Genisys, erről még ennyi jót sem tudunk elmondani. Ez három balul elsült próbálkozás 11 év alatt, amit a stúdión kívül mindenki intő jelnek tekintett. Ráadásul Cameron hiányában a franchise kontinuitása is mehetett a kukába: öt különböző idősíkon folytak a történetek,

rajongó legyen a talpán, aki követni tudta,

épp hol járunk, mi az, ami megtörtént és ki a rosszfiú.

Épp ezért a legújabb epizód az elburjánzó sorozatok egyre gyakrabban alkalmazott eszközével élt: úgy rebootolta a Terminátort, hogy egyszerűen visszatért az eredetiekhez, a köztük lévő filmeket és sorozatot pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

Az efféle örökségfilmek általában jól mennek, legutóbb a Halloweennak sikerült jelentős sikert elérni ebben a felállásban – a horror hét felesleges és borzalmas folytatást nullázott le, és tért vissza az első részhez. A Terminátor azonban ismét a földbe állt, immár sokadszorra.

Schwarzenegger, Hamilton

Schwarzenegger, Hamilton

 

Pedig a Sötét végzetet a Deadpool rendezőjére, Tim Millerre bízták, akinek ráadásul megengedték, hogy mindent bevessen: stúdiófilmektől szokatlan, R-besorolással (17 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott) érkezett a mozi. Visszatért nemcsak Schwarzenegger és Linda Hamilton, de James Cameron is, aki mint minden projektjét, ezt is vasmarokkal igyekezett irányítani. Hiába: bemutatója hétvégéjén a film mindössze 29 millió dollárt fialt Amerikában – ráadásul a számok alapján Európában és Kínában sem érdekelte az embereket.

Kérdés, mi történik ezután a Terminátorral

– abban egyetértenek az elemzők, hogy hasonló folytatások nem várhatók; mindegy, honnan indítják újra a sztorit, a sorozatra ráégtek az előző felvonások kudarcai. A filmet gyártó Paramountnak és Skydance-nek ráadásul rövid időn belül ez a második buktája: Schwarziékon kb. 120 millió dollárt, a nálunk forgatott, dupla Will Smithszel támadó Gemini Manen még ennél is többet bukhatnak. A franchise számára a Netflix jelenthet egérutat: a streamingszolgáltatónak pénze és közönsége is van bőven, nem kell nézettségi és bevételi adatokkal bajlódnia, és ha igazak a cég PR-szagú jelentései, nincs az a mozgóképes förmedvény, amit ne néznének meg milliók a platformon.

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.