Amikor Ukrajnában 2014-ben megbukott Viktor Janukovics, óriási, 135 hektáron elterülő birtokát mindenki meg akarta nézni. Egyebek mellett azt, hogy tényleg aranyból van-e a vécécsésze. Aki sietett, akár ki is próbálhatta, de a ki-bejárkálásnak hamar vége lett, egyebek mellett azért, mert fennállt a veszélye, hogy a zabos ukránok egyszerűen szétverik az egészet. A birtok ma múzeumként működik, a belépő 300 hrivnya, ami elég sok a helyi viszonyokhoz mérve, és szinte mindenki megjegyzi, hogy nagyon drága a kaja, inkább kint érdemes ebédelni. A Kijivtől északra elterülő birtokot nem lehet bejárni gyalog, a látogatók robogókat bérelhetnek. Fontos hely, az elképesztő, értelmetlen luxus és korrupció szimbóluma.
Hatvanpuszta csak 13 hektár; ha hozzávesszük a környező földeket is, amiket Orbán Győző az elmúlt évek alatt megvásárolt, akkor is csak 30 – na jó, ha az egész család és a derék barát összes környékbeli érdekeltségét is hozzáadjuk, akkor már 500 lesz az, szóval Janukovicsot megeheti a penész. Nem tudni, miből van a vécé, de azt igen, hogy van könyvtár, és a szomszédban vígan legelnek az antilopok, zebrák és bölények – ide nem lehet őket beereszteni, mert még folyik az építkezés, és tuti lezabálnák a formára nyírt sövényt. Már csak egy zsiráf kéne, bár fennállna a veszély, hogy kilógna a kerítés mögül, és bárki lefotózhatná.
A kerítés mellett méter széles dzsindzsa akadályozza a kíváncsi szemeket, a bejáratot eltakarták – sajnos meglehetősen ronda lett, de biztos ki lehet cserélni majd szebbre. A bekötő út még nincs leaszfaltozva, maga a kerítés is régi, a kerítésoszlopok talán korhadtak is, nem ártana cserélni, de hát egy vidéki házon mindig van mit alakítani, az ember igazán sosem készül el vele. Sokat nem lehetett látni az épületekből, a tetők mindenesetre szépen csillognak, az udvarban pedig napelemek gondoskodnak az áramellátásról. Mondjuk én biztos hátrébb raktam volna, hogy néz már ki, kilép az ember a házból és ott éktelenkednek a panelek, egyszerűen ocsmány, de hátul talán valami más van, kis halastó vagy veteményes, rózsakert, ilyesmi, és egyszerűen nem fért el máshol.
Nagyjából kétezer ember lehetett kíváncsi minderre szombat délután – azzal számoltunk, hogy olyan három kilométeren álltak végig a parkoló autók az út mellett, egy autó öt-hat méter helyet foglalt el és egy autóban átlag hárman ültek, plusz jött két busz meg volt néhány kisbusz. Hadházy Ákos hívta ide, Alcsútdobozra a híveit és a kíváncsiskodókat, miután Orbán Viktor miniszterelnök azt találta mondani, hogy a hatvanpusztai egység nem kastélybirtok, csak egy félig megépült gazdaság. Persze mindenki tudta, hogy 6700 négyzetméteren nem kukoricafeldolgozó vagy napraforgósajtoló üzem van, hanem nagyjából tízmilliárd forint értékű luxusélettér, ahová hetekre vissza lehet vonulni anélkül, hogy bárki bármiben hiányt szenvedne, ideértve a vizet, villanyt is.
Rutinos tüntetők jöttek bejáratott transzparensekkel és táblákkal, ordibátorral – imádom ezt a szót –, zenével, zászlókkal. Aki járt már egy-két budapesti tüntetésen, arcról ismerhet már több figurát. Volt persze Mocskos Fidesz!, meg Takarodjatok!, de a legnagyobb népszerűségnek minden kétséget kizáróan a két felfújt zebrajelmezbe öltözött tüntető örvendett. Egyikük felmászott a létrára is, amelyet Hadházyék hoztak a helyszínre. Mivel drónokkal nem lehet röpködni a birtok felett, a kerítés mellé több létrát is felállítottak, azokra felmászva valamennyire be lehetett látni. Csak a rohadt napelem takart ki szinte mindent. A létrára egy lapot is raktak, olyan táblát, amit az uniós támogatásokról kell kirakni. A kiírás szerint a létra mobilkilátó, támogatás mértéke nulla forint, a pályázat sorszáma: O1G – számsor – mai dátum.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
