Narancsblog

Akkor most vége mindennek, vagy épp ellenkezőleg, optimális megoldás született? Értékeljük az MSZP–Együtt megállapodást.

Beteljesült az ezeréves álom: megújult a magyar köznevelés. A Narancsblog pezsgőt bont, és hanyatt-homlok rohan gyermeket nemzeni.

Ne higgyék, hogy nem szurkolunk a Komondornak, mi lennénk a legbüszkébbek, ha a legközelebbi tisztavatáson már egy ilyenből integetne Orbán és Hende.

Ma egyszerűen fékezhetetlen a kormányoldal retorikai ámokfutása: augusztus 20-ra úgy beindultak, mint még soha. Ám a legnagyobbat tán a legszürkébb figurájuk mondta; alant Semjén Zsolt eszének járását követhetjük.

Sok szépet mondott tegnap Orbán Viktor Székesfehérváron az augusztus huszadikai ünnepség vezérszónokaként, de a legszebb az volt, amikor a jövőbe tekintett az ő szemivel…

Augusztus 20-án általában azzal jön a szónokok döntő többsége, hogy István legnagyobb érdeme az volt, hogy Európába vezette a magyarokat, mert ha nem vezette volna, úgy járunk, mint az avarok vagy a besenyők, apró betűs történelmi függelékké. Nem így Kövér!

Megszokhattuk, hogy amikor egy Fradi–MTK-meccs után számon kérik a klubvezetésen, a rendezőkön, a rendőrökön a zsidózás elleni fellépést, mindig ugyanaz a válasz: nem láttak, nem hallottak semmit, ha bekiabálás volt is, attól meccs egy meccs, hogy bármit be lehet kiabálni.

Bajnai Gordonnak nem tetszik az emelés, ők 15 százalékos emeléssel lennének elégedettek, szemben a mostani 60 százalékos béremeléssel. Figyelem, ezt a Fidesz szóvivője mondta!

Vagy szeressük őket nagyon, mert ők legalább mindent megtesznek, hogy végre elinduljon a párbeszéd? Vagy elindulunk a rögös harmadik úton, és vesszük a fáradságot az igen-nemnél bonyolultabb válaszokhoz?

Az Orbán-hidra korrupciós szappanoperája már senkit nem érdekel. Miért is nem?