Kövér László ekképpen köszöntötte augusztus huszadikát: „Független államot teremtettek elődeink, mert tudták, hogy a függetlenségében sérült állam nem tudja szolgálni a hazát, a hazában élő magyarok és nem magyarok érdekeit.” Mondotta ráadásul mindezt Kassán, tehát egy másik független államban. Azt is hozzátette, hogy a Szent István-i állam évszázadokon át védelmet nyújtott a Szent Korona minden népének…
| ||
Hogy ebből a barátinak csak fenntartásokkal nevezhető gesztusból mégse legyen diplomáciai bonyodalom, a házelnök közös Európa-rugdosásra invitálta a szlovákokat. „Egy évezred után semmi okunk abban hinni, hogy a magyar állam javára válna, ha felszámolná keresztény gyökereit, és feladná függetlenségét. És semmi okunk nincs arra gondolni, hogy javára válna bármely európai államnak, javára válna Szlovákiának, ha lemondana keresztény gyökereiről, és felszámolná szuverenitását” – mondta, hozzátéve, hogy „a határokon átívelő magyar nemzeti integráció vagy a szlovák nemzeti integráció nem veszélyforrása, hanem eredményességi biztosítéka a nemzetközi integrációnak, amelynek Magyarország és Szlovákia is részese, és a térség országai közös nyertesei lehetnek a gazdasági válságot követő időszaknak”.
Mégis miféle nemzetközi integrációra gondol Kövér? Jelenleg Magyarország is, Szlovákia is az EU tagja, egy olyan szövetségé, ahol – miként Szent István idejében a kereszténységet – a demokráciát tekintik a legfontosabb mércének, a nemzeti függetlenséget pedig evidenciának. De a házelnök, aki nem is olyan régen egy Trianon-szobor avatóján arról beszélt, hogy az unióban a „magyarok (…) tagok maradhatnak egy olyan fogyasztói közösségben, amelynek nem szabad hinnie sem istenben, sem hazában, sem családban”, és „így vált majdnem lehetségessé alig egy évszázad alatt kiforgatni egy nemzetet önmagából, történelmi országából és nemzeti államából”, aligha az unióra gondol, amikor nemzetközi integrációt emleget.
De akkor mégis mire?
Vélhetően arra, hogy húzzunk vissza ezer évvel, legyünk keresztények is, meg magyarok is, Koppány is, meg István is, ásó is, meg kapa is. Mert – ahogy a főnöke mondja – a demokráciának már úgyis befellegzett, és ismét itt a kalandozások kora. Ha ezt rockoperában énekelné, talán még tapsot is érdemelne, így viszont csak magából csinál hülyét, meg persze belőlünk is.
Ma a szlovákok röhögnek rajtunk Kassán, holnap valaki más.
