A vad Komondor visszatér – Magyar harckocsit a magyar bakának!

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 21.

Narancsblog

Ne higgyék, hogy nem szurkolunk a Komondornak, mi lennénk a legbüszkébbek, ha a legközelebbi tisztavatáson már egy ilyenből integetne Orbán és Hende.

Még 2011-ben volt Orbán Viktornak egy mondása: „Ahogy a németek mondják: a német katona a gombjáig német gyártmány. Ezt szeretném látni Magyarországon is.” Úgy tudjuk, volt már erre példa, rá is fáztunk rendesen. Mert igaz ugyan, hogy irtó jó harci bicikliket csinált a Weiss Manfréd, és Győrben is faja harckocsikat gyártottak (Toldi, Turán, Botond), de már akkor is tisztán látszott, hogy ezek a holmik csak arra jók, hogy parádézzanak a díszszemlén.

Ne legyenek illúzióink. Kis túlzással Gábor Áron rézágyúja volt talán az utolsó olyan magyar katonai felszerelés, amit komolyan vett az ellen. Nem így Orbán. Megszokhattuk (meg lehet ezt szokni?), ha ő valamit a fejébe vesz, az – persze a hozzá illő kispályás módon – előbb-utóbb megvalósul.

false

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

Ez lehetett az oka, hogy 2011-ben el is készült a magyar fejlesztésű, Komondor nevű harci jármű például, most pedig a Komondor 2.0 terve, amiből mindjárt kettőt szeretnének gyártani. Mi sem egyszerűbb – ahogy  a gyártó cég vezérigazgatója nyilatkozta, „nem olyan nagy ördöngösség páncélautót csinálni”. És ha ő mondja, biztosan így van, Orbán Viktor sem gondolhatta másképp.

Ne higgyék, hogy nem szurkolunk a Komondornak, mi lennénk a legbüszkébbek, ha a legközelebbi tisztavatáson már egy ilyenből integetne Orbán és Hende, vagy hogy az amcsik miatta fontolgatnák a teljes járműcserét a seregben. Csakhogy láttunk mi már magyar fejlesztésű, 330 lóerős Barkast V8-as motorral, meg Lada limuzint, vagyis reggelig sorolhatnánk azokat a „magyar” járműveket, amiket szintén nem volt olyan ördöngösség megcsinálni. Sajna csak arra voltak jók, hogy menőzni lehessen velük a falunapon.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.