Úgy kezdte, mint a legnagyobbak: „a magyar nemzet megmaradását államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, akik között az első helyen István áll”. Most abba ne menjünk bele, hogy vajon a nőknek mit köszönhetünk – például Zrínyi Ilona államférfi volt? –, csak lovaglás lenne a szavakon, hiszen Orbán elsősorban mégiscsak arról beszélt, hogy a fehérváriak a jövőben mit köszönhetnek majd neki. Neki. Majd. Hinnénk akkor, ha újraválasztják. Egyszer. Kétszer. Mit neki. Figyeljék csak.
| ||
Nos, az „államférfi” azt mondta, hogy a kormány állja a cechet a helyi kórház 7,5 milliárdos adósságának rendezésére, s hamarosan közbeszerzési döntés várható a Székesfehérvárt elkerülő út építésének folytatásáról, és hogy „erkölcsileg, politikailag és anyagilag is támogatja a korábban privatizált székesfehérvári erőmű állami költségvetési forrásból történő visszavásárlását”. „Mereven eltanácsoljuk az önkormányzatot attól a szándéktól, hogy ehhez újabb hiteleket vegyen fel” – szólt Orbán intelme, mintha a fehérvári önkormányzat épp erre készülődne.
Ó, dehogy! A fehérvári önkormányzat a helyi hokicsarnok megújulásáról álmodozik – megható epizódja volt a tegnapi eseménynek Cser-Palkovics polgármester panasza az államférfinak: „A csarnok már nem fejleszthető tovább, ezért a városnak szüksége lenne egy többfunkciós, 5-6 ezer fő befogadására alkalmas létesítményre.” Ide a rozsdást, hogy hamarosan akkora hokicsarnok épül Fehérváron, hogy akár Izvesztyija-kupadöntőt is játszhatnak majd benne. Kettőt egy időben.
Tegnap még elhangzott számos ígéret, és nem is csak Székesfehérvárnak címezve. Az milyen, hogy reggel még arról beszélt Varga Mihály a Dunaferr-ről, hogy szó sem lehet „visszaállamosításról”, este pedig már azt mondta, hogy a kormány a héten vételi ajánlatot tesz a vasműre? Láthatóan mondhat bármit, mi változik – a közeli napokban elbocsátani tervezett ezerötszáz ember reggel ilyen, este olyan szavakkal aligha van kisegítve.
Mindennél persze többet árul el Orbán gondolkodásmódjáról, hogy kijelentette: a kormány bizottságot állít fel annak meghatározására, „milyen nagy ívű vállalásokat” tehet az ország a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen az Aranybulla elfogadásának nyolcszázadik, illetve Szent István király halálának ezeréves évfordulójára.
Az előbbi 2022-ben, az utóbbi 2038-ban, vagyis 25 év múlva lesz aktuális. Tényleg ennyire sürgős volna ez a bizottság? Vagy csak a kelleténél többen várnak alamizsnára? Nem jutott minden lakájnak trafik? Igazából egyik sem számít. A lényeg, hogy Orbán halál komolyan azt gondolja, hogy 2038-ban is ugyanott ül majd, ahol most, mint ahogy azt is, hogy műve István királyéhoz hasonlatos. Hol vannak ilyenkor az elmeorvosok?
