Ígért és fenyegetett – Orbán Viktor még 25 év kormányzásra készül

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 20.

Narancsblog

Sok szépet mondott tegnap Orbán Viktor Székesfehérváron az augusztus huszadikai ünnepség vezérszónokaként, de a legszebb az volt, amikor a jövőbe tekintett az ő szemivel…

Úgy kezdte, mint a legnagyobbak: „a magyar nemzet megmaradását államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, akik között az első helyen István áll”. Most abba ne menjünk bele, hogy vajon a nőknek mit köszönhetünk – például Zrínyi Ilona államférfi volt? –, csak lovaglás lenne a szavakon, hiszen Orbán elsősorban mégiscsak arról beszélt, hogy a fehérváriak a jövőben mit köszönhetnek majd neki. Neki. Majd. Hinnénk akkor, ha újraválasztják. Egyszer. Kétszer. Mit neki. Figyeljék csak.

false

 

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Nos, az „államférfi” azt mondta, hogy a kormány állja a cechet a helyi kórház 7,5 milliárdos adósságának rendezésére, s hamarosan közbeszerzési döntés várható a Székesfehérvárt elkerülő út építésének folytatásáról, és hogy „erkölcsileg, politikailag és anyagilag is támogatja a korábban privatizált székesfehérvári erőmű állami költségvetési forrásból történő visszavásárlását”. „Mereven eltanácsoljuk az önkormányzatot attól a szándéktól, hogy ehhez újabb hiteleket vegyen fel” – szólt Orbán intelme, mintha a fehérvári önkormányzat épp erre készülődne.

Ó, dehogy! A fehérvári önkormányzat a helyi hokicsarnok megújulásáról álmodozik – megható epizódja volt a tegnapi eseménynek Cser-Palkovics polgármester panasza az  államférfinak: „A csarnok már nem fejleszthető tovább, ezért a városnak szüksége lenne egy többfunkciós, 5-6 ezer fő befogadására alkalmas létesítményre.” Ide a rozsdást, hogy hamarosan akkora hokicsarnok épül Fehérváron, hogy akár Izvesztyija-kupadöntőt is játszhatnak majd benne. Kettőt egy időben.

Tegnap még elhangzott számos ígéret, és nem is csak Székesfehérvárnak címezve. Az milyen, hogy reggel még arról beszélt Varga Mihály a Dunaferr-ről, hogy szó sem lehet „visszaállamosításról”, este pedig már azt mondta, hogy a kormány a héten vételi ajánlatot tesz a vasműre? Láthatóan mondhat bármit, mi változik – a közeli napokban elbocsátani tervezett ezerötszáz ember reggel ilyen, este olyan szavakkal aligha van kisegítve.

Mindennél persze többet árul el Orbán gondolkodásmódjáról, hogy kijelentette: a kormány bizottságot állít fel annak meghatározására, „milyen nagy ívű vállalásokat” tehet az ország a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen az Aranybulla elfogadásának nyolcszázadik, illetve Szent István király halálának ezeréves évfordulójára.

Az előbbi 2022-ben, az utóbbi 2038-ban, vagyis 25 év múlva lesz aktuális. Tényleg ennyire sürgős volna ez a bizottság? Vagy csak a kelleténél többen várnak alamizsnára? Nem jutott minden lakájnak trafik? Igazából egyik sem számít. A lényeg, hogy Orbán halál komolyan azt gondolja, hogy 2038-ban is ugyanott ül majd, ahol most, mint ahogy azt is, hogy műve István királyéhoz hasonlatos. Hol vannak ilyenkor az elmeorvosok?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.