A magyar államnak még kerek húsz esztendeig azzal kell számolnia, hogy ha bele mer kovászkodni a trafikosok dolgába, akkor 15 milliárd forintra rúgó kártérítést kell perkálnia a szerencsétlen, üldözött trafikosoknak. Magyarul sokmilliós bánatpénzt kell fizetnie minden jövendő kormánynak, ha bevon akár egy trafikengedélyt is (hacsak nem főbenjáró bűnt követett el az a cigarettaárus), s ha ne adj’ isten, arra vetemedne egy adminisztráció, hogy újra felszabadítaná a dohánypiacot, hát vetemedjen, mert arra tényleg rámehet inge-gatyája, hisz akkor a Fidesz összes trafikosát kellene kártalanítania.
A trafikszerződések 34. pontja kimondja, hogy az államnak fizetnie kell, ha a szerződés nem a trafikos hibájából szűnik meg, s fizetnie kell akkor is, ha további trafikosokat enged a piacra. Ha az állam megszünteti a dohány-kiskereskedelem koncessziókötelességét, önök kitalálták: fizet.
Miért?
| ||
Nos, leginkább azért, mert Orbán Viktor legjobban attól fél, hogy a választók viszonylag hamar megelégelik azt a sok disznóságot, amit a rovásukra nap mint nap elkövet ez a garnitúra, s valaki másnak adnak felhatalmazást arra… Hát, mire is? Csakis egyvalamire lehet.
Arra, hogy csináljatok vissza mindent. Mindent, amit Orbánék elkövettek ez ellen az ország ellen. Csináljátok vissza az alkotmányt, a választási törvényt, emeljétek vissza a tankötelezettséget, dolgozzatok ki tisztességes tandíjrendszert, és sok más mellett zavarjátok haza a rendőröket az iskolákból, meg még ezer és egy dolog.
Orbán e mérsékelten fortélyos, ám annál célirányosabb rettegése nyilvánult meg már abban is, amikor 9-10 évekre neveztek ki magas állami tisztségekbe rokonokat, barátokat, üzletfeleket vagy éppenséggel elhagyott feleségeket, akiket valamivel kárpótolni kellett, s egy koszos trafik kevésnek látszott hozzá. Kis fejszámolás, és kijött, hogy ha kilenc évre nevezek ki valakit, az végigszolgálja nekem majd a következő kurzust is, ellehetetlenítve környezete munkáját, az államgépezet működését, az esetleges kormányzást, hogy magam mihamarabb visszatérhessek.
Ne legyen illúziója senkinek, a fontosabb állami vezetők bebetonozása a kulcspozíciókba a politikai konkurenciának címzett üzenet, a politikai ellenfelek elé emelt akadály. Az én embereim ülnek ott, próbálkozzatok bármivel, úgyis elszabotálják.
A trafikosok bebetonozása viszont Orbán Viktor édes drága nemzetének feladott csomag, nekik kiosztott pofon. Nesztek, rohadékok, el akartok zavarni? Nem mentek vele semmire, minden marad úgy, ahogy megcsináltam – magamnak. Állni fog a felcsúti stadion, és a helyi tiszttartóm árulja nektek a halálotokig a koporsószöget. Véssétek ezt jól az eszetekbe, kedves varangyos választópolgárok, s ne felejtsétek el a szavazófülkében sem, ha másra szavaztok, nem mentek vele semmire.
A lelkiismeret olyan dolog, ami nem szűnik meg csak attól, ha az ember elhatározza, hogy gazfickó lesz. A trafikszerződés 34. pontja e rossz lelkiismeret törvénybe iktatása. A bűn beismerése azáltal, hogy kiiktatja a felelősségre vonás lehetőségét, hogy megakadályozza az ebül szerzett javak visszavételét. A 34. pont azt mondja, hogy amit elloptunk, az el van lopva, s mindenki nyugodjék bele. Mégis itt van elszúrva az egész: a trafikgyalázatba nem fog belenyugodni senki, az nem múlik el. Mindig rá lesz írva a trafikosok hamis mosolyára, s a kárvallottak arcára.
A trafikmutyit felírják majd Orbán Viktor sírjára is.
