Választópolgár, te aljas féreg! – Orbán Viktor bevédte a trafikpénzt

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 25.

Narancsblog

A magyar államnak még kerek húsz esztendeig azzal kell számolnia, hogy ha bele mer kovászkodni a trafikosok dolgába, akkor 15 milliárd forintra rúgó kártérítést kell perkálnia a szerencsétlen, üldözött trafikosoknak. Magyarul sokmilliós bánatpénzt kell fizetnie minden jövendő kormánynak, ha bevon akár egy trafikengedélyt is (hacsak nem főbenjáró bűnt követett el az a cigarettaárus), s ha ne adj’ isten, arra vetemedne egy adminisztráció, hogy újra felszabadítaná a dohánypiacot, hát vetemedjen, mert arra tényleg rámehet inge-gatyája, hisz akkor a Fidesz összes trafikosát kellene kártalanítania.

A trafikszerződések 34. pontja kimondja, hogy az államnak fizetnie kell, ha a szerződés nem a trafikos hibájából szűnik meg, s fizetnie kell akkor is, ha további trafikosokat enged a piacra. Ha az állam megszünteti a dohány-kiskereskedelem koncessziókötelességét, önök kitalálták: fizet.

Miért?

Nyugi, intézem

Nyugi, intézem

Fotó: Wolfgang Kumm – MTI/EPA

Nos, leginkább azért, mert Orbán Viktor legjobban attól fél, hogy a választók viszonylag hamar megelégelik azt a sok disznóságot, amit a rovásukra nap mint nap elkövet ez a garnitúra, s valaki másnak adnak felhatalmazást arra… Hát, mire is? Csakis egyvalamire lehet.

Arra, hogy csináljatok vissza mindent. Mindent, amit Orbánék elkövettek ez ellen az ország ellen. Csináljátok vissza az alkotmányt, a választási törvényt, emeljétek vissza a tankötelezettséget, dolgozzatok ki tisztességes tandíjrendszert, és sok más mellett zavarjátok haza a rendőröket az iskolákból, meg még ezer és egy dolog.

Orbán e mérsékelten fortélyos, ám annál célirányosabb rettegése nyilvánult meg már abban is, amikor 9-10 évekre neveztek ki magas állami tisztségekbe rokonokat, barátokat, üzletfeleket vagy éppenséggel elhagyott feleségeket, akiket valamivel kárpótolni kellett, s egy koszos trafik kevésnek látszott hozzá. Kis fejszámolás, és kijött, hogy ha kilenc évre nevezek ki valakit, az végigszolgálja nekem majd a következő kurzust is, ellehetetlenítve környezete munkáját, az államgépezet működését, az esetleges kormányzást, hogy magam mihamarabb visszatérhessek.

Ne legyen illúziója senkinek, a fontosabb állami vezetők bebetonozása a kulcspozíciókba a politikai konkurenciának címzett üzenet, a politikai ellenfelek elé emelt akadály. Az én embereim ülnek ott, próbálkozzatok bármivel, úgyis elszabotálják.

A trafikosok bebetonozása viszont Orbán Viktor édes drága nemzetének feladott csomag, nekik kiosztott pofon. Nesztek, rohadékok, el akartok zavarni? Nem mentek vele semmire, minden marad úgy, ahogy megcsináltam – magamnak. Állni fog a felcsúti stadion, és a helyi tiszttartóm árulja nektek a halálotokig a koporsószöget. Véssétek ezt jól az eszetekbe, kedves varangyos választópolgárok, s ne felejtsétek el a szavazófülkében sem, ha másra szavaztok, nem mentek vele semmire.

A lelkiismeret olyan dolog, ami nem szűnik meg csak attól, ha az ember elhatározza, hogy gazfickó lesz. A trafikszerződés 34. pontja e rossz lelkiismeret törvénybe iktatása. A bűn beismerése azáltal, hogy kiiktatja a felelősségre vonás lehetőségét, hogy megakadályozza az ebül szerzett javak visszavételét. A 34. pont azt mondja, hogy amit elloptunk, az el van lopva, s mindenki nyugodjék bele. Mégis itt van elszúrva az egész: a trafikgyalázatba nem fog belenyugodni senki, az nem múlik el. Mindig rá lesz írva a trafikosok hamis mosolyára, s a kárvallottak arcára.

A trafikmutyit felírják majd Orbán Viktor sírjára is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.