Ki az áruló? – Erdélyiek rezervátuma

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 25.

Narancsblog

István, a királynő.

Pár napja Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese írta e cikket, ám a címből sejthető buzizás helyett (pontosabban azt követően) Szörényi Leventének rontott neki.Talán belső zavarodottságában, talán egyszerű jellemgyengeségből szépen, komótosan szembeköpte saját magát” – írta, és mivel Szentesi Zöldi mégiscsak a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, gondolhattuk volna, hogy ennél magasabb polcról már nem muszáj belerúgni Szörényibe.

Nagyot tévedtünk, magunk sem tudjuk, hogy miért. Hiszen miért érné be a lap egy Bayer-epigonnal (aki elvileg a főnöke), ha ott az eredeti is? De pár nappal később ez már nem is volt kérdés. Míg Bayer a levelét írta, a szorgalmas főszerkesztő-helyettes megtette az előkészületeket. Vagyis csak felszopott – ahogy az már a pornóban szokás.

Bayernak már nem kellett „királynőznie”, egyből Szörényire ronthatott rá, szokásához híven haveri alapon, per Levente, ám mivel a képzelt cimbi bűne megbocsáthatatlan, Bayer ítéletet is hirdetett.

„Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. (…) Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek. Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.”

Csíksomlyói közönség

Csíksomlyói közönség, 2003

Fotó: MTI

Most jöhetnénk a szokásos fordulattal, hogy mégis mit gondol ez magáról, hogy jön ő ahhoz stb., ám ennél sokkal árulkodóbb, hogy mit gondol Bayer Erdélyről, az erdélyi magyarokról.

Semmit. Azt, hogy még most is kopjafát faragnak és/vagy birkát legeltetnek, szabadidejükben meg kirúgják a táncház oldalát, pláne ha van a háznál valamiféle „jóféle” szilvapálinka. És ha leszáll az est, takarékoskodnak a petróleummal.

Ám ne legyenek kétségeink! E giccses romantika valójában öntetszelgő lesajnálás, amivel Bayer sokkal nagyobbat rúg az erdélyi magyarokba, mint bármelyik román nacionalista. Mert világos az üzenet: drága testvéreim, rezervátumba kéne benneteket zárni, ahol faraghattok furulyát, de székelykaput is, néha be is baszhattok mint állat. Mert így – és csak így – vagytok jók nekünk, ilyen ártatlanul hülyén. Eszetekbe ne jusson nyelvet tanulni, számítógép elé ülni, világot látni, és csak akkor menjetek színházba, amikor mi mondjuk, és csak azt nézzétek meg, amit mi jónak látunk. Nehogy gondolkodjatok! Majd mi beszélünk a nevetekben.

És ez a fajta jobboldali gondolkodás még csak nem is sejti, hogy ezzel a szöveggel sokkal többet árt a „tábornak”. Csak szórja és csak szórja rettenetes petárdáit, miközben a többség – vérmérséklete szerint – vagy röhög rajta, vagy felbassza magát. Erdélyben is. És lehet, hogy összejön pár ember egy-egy határon túli hakniján, sőt négy-öt kisüsti után tényleg úgy tűnhet, hogy a helyi kocsmában ő a király, de azért megszámlálhatatlanul többen vannak, akik nem rá, a pitiáner képmutatására kíváncsiak. Hanem az új István, a királyra, a legújabb hollywoodi szuperpodukcióra – vagy bármire, ami 21. századi.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.