Ki az áruló? – Erdélyiek rezervátuma

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 25.

Narancsblog

István, a királynő.

Pár napja Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese írta e cikket, ám a címből sejthető buzizás helyett (pontosabban azt követően) Szörényi Leventének rontott neki.Talán belső zavarodottságában, talán egyszerű jellemgyengeségből szépen, komótosan szembeköpte saját magát” – írta, és mivel Szentesi Zöldi mégiscsak a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, gondolhattuk volna, hogy ennél magasabb polcról már nem muszáj belerúgni Szörényibe.

Nagyot tévedtünk, magunk sem tudjuk, hogy miért. Hiszen miért érné be a lap egy Bayer-epigonnal (aki elvileg a főnöke), ha ott az eredeti is? De pár nappal később ez már nem is volt kérdés. Míg Bayer a levelét írta, a szorgalmas főszerkesztő-helyettes megtette az előkészületeket. Vagyis csak felszopott – ahogy az már a pornóban szokás.

Bayernak már nem kellett „királynőznie”, egyből Szörényire ronthatott rá, szokásához híven haveri alapon, per Levente, ám mivel a képzelt cimbi bűne megbocsáthatatlan, Bayer ítéletet is hirdetett.

„Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. (…) Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek. Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.”

Csíksomlyói közönség

Csíksomlyói közönség, 2003

Fotó: MTI

Most jöhetnénk a szokásos fordulattal, hogy mégis mit gondol ez magáról, hogy jön ő ahhoz stb., ám ennél sokkal árulkodóbb, hogy mit gondol Bayer Erdélyről, az erdélyi magyarokról.

Semmit. Azt, hogy még most is kopjafát faragnak és/vagy birkát legeltetnek, szabadidejükben meg kirúgják a táncház oldalát, pláne ha van a háznál valamiféle „jóféle” szilvapálinka. És ha leszáll az est, takarékoskodnak a petróleummal.

Ám ne legyenek kétségeink! E giccses romantika valójában öntetszelgő lesajnálás, amivel Bayer sokkal nagyobbat rúg az erdélyi magyarokba, mint bármelyik román nacionalista. Mert világos az üzenet: drága testvéreim, rezervátumba kéne benneteket zárni, ahol faraghattok furulyát, de székelykaput is, néha be is baszhattok mint állat. Mert így – és csak így – vagytok jók nekünk, ilyen ártatlanul hülyén. Eszetekbe ne jusson nyelvet tanulni, számítógép elé ülni, világot látni, és csak akkor menjetek színházba, amikor mi mondjuk, és csak azt nézzétek meg, amit mi jónak látunk. Nehogy gondolkodjatok! Majd mi beszélünk a nevetekben.

És ez a fajta jobboldali gondolkodás még csak nem is sejti, hogy ezzel a szöveggel sokkal többet árt a „tábornak”. Csak szórja és csak szórja rettenetes petárdáit, miközben a többség – vérmérséklete szerint – vagy röhög rajta, vagy felbassza magát. Erdélyben is. És lehet, hogy összejön pár ember egy-egy határon túli hakniján, sőt négy-öt kisüsti után tényleg úgy tűnhet, hogy a helyi kocsmában ő a király, de azért megszámlálhatatlanul többen vannak, akik nem rá, a pitiáner képmutatására kíváncsiak. Hanem az új István, a királyra, a legújabb hollywoodi szuperpodukcióra – vagy bármire, ami 21. századi.

Figyelmébe ajánljuk

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.