A jobboldali antiszemitizmus nyílt vállalása – Tarlós teljesíti be a Jobbik álmát

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 30.

Narancsblog

Nem messze a Kossuth téri metróállomástól, 2012. november végén egy Gyöngyösi nevű képviselő úgy vélte, eljött az ideje, hogy „felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”.

A Magyar Köztársaság Országgyűlésében tett jobbikos kijelentés egyből tüntetést hívott életre, melyen maga Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője is felment a Bajnai Gordont és Mesterházy Attilát is megtartó színpadra, hogy nyomban és haladéktalanul elítélje a fasizmust, meg minden csúnya dolgot. „Ezt nem engedjük!” – hangoztatta többször is Rogán. Akkori blogunkban ennek kapcsán meg is írtuk, hogy ez bizony meleg szart sem ért a belvárosi polgármester részéről, csupán olcsó képmutatásról van szó: „áttételesen visszaigazolni a gyűlölet politikáját lehet, paramilitáris szervezeteket tűrni lehet, solymosieszterezés belefér, a zsidók listázása már nem fér bele. Burkoltan lehet, nyíltan nem. Ezt üzente Rogán Antal a színpadról, nem mást” – írtuk anno.

Tegnap este azonban még ezt a (egyébként amúgy is csak látszólag létező) határt is átléptük.

Tarlós István, a főváros Fidesz támogatású polgármestere képes volt azt mondani az egyik házi televíziójában, a HírTV-ben egy neki címzett DK-s kritika kapcsán, hogy az „egy dolog, hogy nekik (mármint a DK-soknak – a szerk.), ha fölcsapják időnként a Bibliát, miért mindig az Ószövetségnél nyílik kizárólag ki, de most erről nem akarok semmit se mondani”.

Csattan a mosoly!

Csattan a mosoly!

Fotó: MTI


Azaz ott tartunk 2013 késő nyarán, hogy a budapesti főpolgármester politikai ellenfeleiről nyilvántartja, hogy ki zsidó, és ki nem az. Hiszen, mi értelme lett volna ennek az Ószövetség-dumának ebben a kényelmes jobboldali közegben, ahol a csillogó karórát viselő kérdező riporter épp az a Krakkó Ákos, aki Rogán „antifasiszta” fellépése idején a Fidesz-frakció sajtófőnöke volt – most pedig ugyanő (immár újra független, az antifasizmust magasról letojó újságíróként) átsiklik a teljesen nyilvánvaló zsidózás felett, sőt, következő kérdésével – elvégre most se kapja a fizetését a Fidesztől olyan nagyon messziről – alá is nyal Tarlósnak egy rövidke, ám annál őszintébb pillanatra megmutatva a jobboldali udvari média nyomorúságos állapotát. (Videó itt.)

Megjegyzésével Tarlós meghaladta a jobboldali szalonzsidózás eddig tartó időszakát, mert megmutatta, hogy immár nyíltan, a tévében is le lehet zsidózni bárkit és bárkiket – leminősítő kritikaként felhasználva a zsidó identitást. Magyarán alig egy év alatt beteljesült Gyöngyösi Márton álma! Tessék, forduljon csak ezek után Tarlóshoz, hogyha a zsidó képviselőkre kíváncsi, a főpolgármester akár fejből, akár listáról lediktálja neki a neveket, amint azt bokros teendői megengedik.

Ez azért új – mégsem bír igazi hírértékkel.

Nem, hiszen az idegenszívű bankárkormány, a támogatott Horthy-, Nyírő-, Wass-, Tormay-kultusz is csak ennek az eddig rejtett, mostantól azonban már nyíltan is zsidózó Orbán-kurzusnak az aljas  fordulatai és romlott kellékei, melynek csak szánalmas és átlátszó mentegetése lehet egy Rogán-féle kamukiállás vagy a Kubatov-féle álszigor a Csatáry-molinó kapcsán (ez utóbbit egyébként épp a Fradi-vezér pártjának bátorító retorikája hívta többek közt életre). Igaz, egyvalamiért mégis köszönet illeti Tarlós HírtTV-ben előadott vallomását: most már nem lehet letagadni, hogy a jobboldalon ne tartanák számon mások származását. Ezzel pedig korábbi gyanúnk csak tovább erősödik, nevezetesen az, hogy a rendszerváltás utáni jobboldali tömböt a ráöntött álkeresztény giccs és (a legutóbb a Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó Heti Válaszban demonstrált) homofóbia mellett csupán két dolog tartja össze, de az nagyon. A komcsizás és az antiszemitizmus. Ami lényegében egy és ugyanaz.

A főpolgármester válasza

Tarlós István közleményben reagált írásunkra, melyet természetesen közlünk:

"Nevetségesnek és szánalmas próbálkozásnak tartom az Ószövetségről tegnap, a HÍR TV-ben általam mondottak nagyon is erőltetett félremagyarázását.

Természetesen a kommentekhez kapcsolt szándékról szó sem volt, az ilyen kommentálások csakis a keresztény Biblia és a keresztény liturgia ismeretének teljes hiányán alapulnak.

Tarlós István

főpolgármester"

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.