„Szent István által a keresztény Európa része lettünk ezer esztendeje. De ez az egykor biztos sziklára alapozott Európa mára odáig süllyedt, hogy szikla helyett a relativizmus homokjára építkezik. Kezdi feladni, mi több, eltaszítani magától az identitását jelentő alapvető keresztény értékeket.”
| ||
Imigyen köszöntötte Semjén Zsolt augusztus 20-át. Pont ő ne szólalt volna meg? Még szerencse, hogy mindezt az esztergomi várkápolnában mondta – amit nagylelkűen meg is kínált csekély 50 millával freskófelújításra –, így nem kellett attól félni, hogy esetleg térdig süllyed a relativizmus homokjában, vagy egyszerűen csak megnyílik alatta a föld.
Tényleg, hogy is nézne ki, ha Magyarország miniszterelnök-helyettese nemzeti ünnepünkön olyan dologgal állna elő, aminek a valósághoz is lenne köze? Meghazudtolná magát? Még szép. Mert magunk közt szólva, ha azt a hülyeséget halljuk, hogy „a relativizmus homokja”, elsőre rohadtul nem az ugrik be, hogy taszulnának a szikláról lefelé a keresztény értékek. Sokkal inkább az olyan hétköznapi dolgok, mint a fizetési felszólítás, a késedelmi kamat és így tovább. Csupa olyan relativitásból fakadó ügymenet – az apró betűs élet! –, melynek figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat. De ez már nem is homok, hanem maga a mocsár: törvények, azoknak a betartása és így tovább… Csupa olyasmi, amivel a fővadász, a kézdivásárhelyi úrlovas a világért sem mocskolná be magát, hiszen ő maga – legalábbis minden szava, megmozdulása erről tanúskodik – a törvények felett áll. „Ha nincs kenyér, egyetek kalácsot” – ugye ismerős?
Semjén legfrissebb beszéde csak arra bizonyíték, hogy számára egyetlen alapvető keresztény érték létezik: ezeréves felállás az erős uralkodóval, hűbérurakkal, vazallusokkal, papokkal, és természetesen a hozzá hasonló pojácákkal. No meg a sok-sok jobbágy, aki eltartja e díszes társaságot, és akivel bármit le lehet nyeletni isten nevében.
