Mekk Elek a Vígszínházba megy – Balázs Péter belépője

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 28.

Narancsblog

Azt hitte egy Facebook-kommentelő tegnap délben, hogy a Hírcsárda beszállt az MTI-be: a távirati iroda ugyanis arról számolt be, hogy Eszenyi Enikő jelenlegi igazgató mellett Balázs Péter is pályázik a nagy múltú Vígszínház vezetői posztjáért, és valóban, e hír tudomásulvétele a némi realitásérzékkel bíró médiafogyasztót nem minden ok nélkül zökkenti ki lelki nyugalmából.

Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatói székébe botrányos fideszes közreműködéssel belehuppanó egykori vígszínházi karakterszínész ma főleg Mekk Elek szinkronhangjaként és a Szeszélyes évszakok – amely önmagát szórakoztató műsorként definiálja – ripacsaként él a tisztelt nézők tudatában. A dolgok ezzel a helyükön is vannak, hiszen a színházszakmai életben Balázs Péter egy komolyan soha nem vett figura, aki valamiért egyre többször idézi fel előttünk Schmitt Pál jellegzetes alakját: pirospozsgás bohócarc, és semmi több.

A hír mégsem vicc, sőt. Balázs Péternek a Fővárosi Önkormányzat által 60 napon belül elbírálandó pályázatán komoly esélye van, mi több, alighanem nyerni fog. Mégpedig a következők miatt.

Kötve hisszük, hogy ez a pályázat ne lenne már most eldöntve. Okoskodhatunk persze, hogy Tarlós István – a kijelölt intéző – csak színjátékot szervez (vagy Habonyék szervezik neki, mindegy is), aminek a végén nagy meglepetésre mégis Eszenyi Enikő folytathatja a Vígben, és jönne a duma: a ballibek megint jól megtépték a szájukat („bérrettegtek”, vagy mi), pedig van itt verseny, demokrácia, szakmai szempont, nem kéne annyit ugatni.

Mégsem hisszük, hogy így lesz. Tarlós ezt a szöveget korábban ledarálta, amikor kimosakodni igyekezett abból a szarból, amibe az Újszínház-botrány után merült el. Akkor azzal jött, hogy arról már miért nem beszél senki, hogy Zsámbéki Gábort követően Máté Gábor léphetett (!) a Katona élére, vagy hogy Mácsai Pált a posztján hagyta az Örkényben.

Nos, ha Tarlós újfent ilyen nagyvonalú szeretne lenni, akkor Eszenyi Enikőnek nem lenne ellenfele. Akkor egy Balázs Péterrel folytatott beszélgetés után Eszenyi se hihette volna azt, hogy korábbi kollégája nem indul a posztért, hiszen Balázs valami ilyet vallott neki. (Korábbi interjúnkban ezt mondta Eszenyi az akkor még csak pletykáról: „Aznap, amikor ez megjelent, felhívtam Balázs Pétert, akivel korábban nagyon jó kollégák voltunk itt a Vígben. Nem tudok róla, hogy pályázna a Vígszínházra; szerintem ezek csak pletykák.”) Aztán ez a megbízható és szavahihető ember mégis indult. Miért, mire számítottunk?

Balázs Péter a Vidnyánszky Attila vezette színházi kommandós csapatnak (neve is van: Magyar Teátrumi Társaság) évek óta oszlopos tagja. Ha nem kapott volna ígéretet, most aligha pályázna. Önszántából hülyét nem csinál magából, ehhez sem elég nagyvonalúnak, se kellően szolgálatkésznek nem gondoljuk. És legfőképp: ha Balázs Péter nem kapja meg a posztot, akkor a blama után kulloghatna vissza a korábban további négy évre elnyert szolnoki igazgatóságba – ez ciki lenne, amit aligha vállal be a 71. évében járva. És mások se aláznák meg azzal, hogy ennyire palira veszik – feltételezzük jóhiszeműen. (Főleg a kora miatt gondoljuk azt, hogy ez nem egy meggondolatlan partizánakció, és hogy van hátszele.)

A Víg a főváros legnagyobb színháza az 1200 fős nézőterével. Eszenyi Enikő az elmúlt években a műsort felfrissítette, izgalmasabbá tette, és a korábbi Nemzetit most egy kicsit magába keveri: jön rendezni Alföldi és Mohácsi*, jön onnan színész is, meg a hírek szerint a Mephisto. Azért ezt mégsem hagyhatják!

Meg hát mit is gondol az Orbán-kormány a kultúráról? Kábé azt, amit Balázs Péter művel Szolnokon: ezért lenne logikus döntés, ha csinálnának a Vígből egy régies, nosztalgikus, naftalinszagú és teljesen érdektelen, tehát veszélytelen jobboldali portát (mert hogy most főleg balos helynek vélik, nem is alaptalanul), ahol eddigi érdemeinek megfelelően Balázs Péter igazgatna. Ez lenne a fővárosi „szórakoztató” színház, ahonnan a 2-es villamos negyedóra alatt elröpít a jobboldali „művészszínházba”, Vidnyánszky katlanjába.

Minden klappol.

false

 

Fotó: MTI

Lenne botrány, ha kinevezik Balázs Pétert? Fenét. Néhány újságcikk és interjú, esetleg egy kis tüntetés. Emlékezzünk, a szakma úgy hagyta odadobni a Víg kerületbeli társát, a József Attila Színházat a Nemcsák kft.-nek, hogy meg se mukkant közben. Jó, talán összejönne egy petíció, amit a címzettek persze magasról leszarnak. Színházat ugyan belülről is lehet buktatni, külföldön ilyen előfordul, nálunk azonban ez nem szokás. Itt a hozzászokás a szokás. Nagyot csodálkoznánk, ha a társulat – és a szakma – valami merész és látványos dologgal demonstrálna, hogy azt a munkát szeretnék folytatni, amit Eszenyivel elkezdtek.

Pedig csak ezzel lehetne elejét venni az újabb tébolynak. E nélkül csak Tarlós bátorságában bízhatunk – vagy várhatunk a csodára. Egyik rosszabb megoldás, mint a másik.

 

*Helyesbítés

Mohácsi János - mint arra kommentelőnk és mások is felhívták a figyelmünket - nem rendez a Vígszínházban. A tévedésért elnézést kérünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.