Mekk Elek a Vígszínházba megy – Balázs Péter belépője

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 28.

Narancsblog

Azt hitte egy Facebook-kommentelő tegnap délben, hogy a Hírcsárda beszállt az MTI-be: a távirati iroda ugyanis arról számolt be, hogy Eszenyi Enikő jelenlegi igazgató mellett Balázs Péter is pályázik a nagy múltú Vígszínház vezetői posztjáért, és valóban, e hír tudomásulvétele a némi realitásérzékkel bíró médiafogyasztót nem minden ok nélkül zökkenti ki lelki nyugalmából.

Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatói székébe botrányos fideszes közreműködéssel belehuppanó egykori vígszínházi karakterszínész ma főleg Mekk Elek szinkronhangjaként és a Szeszélyes évszakok – amely önmagát szórakoztató műsorként definiálja – ripacsaként él a tisztelt nézők tudatában. A dolgok ezzel a helyükön is vannak, hiszen a színházszakmai életben Balázs Péter egy komolyan soha nem vett figura, aki valamiért egyre többször idézi fel előttünk Schmitt Pál jellegzetes alakját: pirospozsgás bohócarc, és semmi több.

A hír mégsem vicc, sőt. Balázs Péternek a Fővárosi Önkormányzat által 60 napon belül elbírálandó pályázatán komoly esélye van, mi több, alighanem nyerni fog. Mégpedig a következők miatt.

Kötve hisszük, hogy ez a pályázat ne lenne már most eldöntve. Okoskodhatunk persze, hogy Tarlós István – a kijelölt intéző – csak színjátékot szervez (vagy Habonyék szervezik neki, mindegy is), aminek a végén nagy meglepetésre mégis Eszenyi Enikő folytathatja a Vígben, és jönne a duma: a ballibek megint jól megtépték a szájukat („bérrettegtek”, vagy mi), pedig van itt verseny, demokrácia, szakmai szempont, nem kéne annyit ugatni.

Mégsem hisszük, hogy így lesz. Tarlós ezt a szöveget korábban ledarálta, amikor kimosakodni igyekezett abból a szarból, amibe az Újszínház-botrány után merült el. Akkor azzal jött, hogy arról már miért nem beszél senki, hogy Zsámbéki Gábort követően Máté Gábor léphetett (!) a Katona élére, vagy hogy Mácsai Pált a posztján hagyta az Örkényben.

Nos, ha Tarlós újfent ilyen nagyvonalú szeretne lenni, akkor Eszenyi Enikőnek nem lenne ellenfele. Akkor egy Balázs Péterrel folytatott beszélgetés után Eszenyi se hihette volna azt, hogy korábbi kollégája nem indul a posztért, hiszen Balázs valami ilyet vallott neki. (Korábbi interjúnkban ezt mondta Eszenyi az akkor még csak pletykáról: „Aznap, amikor ez megjelent, felhívtam Balázs Pétert, akivel korábban nagyon jó kollégák voltunk itt a Vígben. Nem tudok róla, hogy pályázna a Vígszínházra; szerintem ezek csak pletykák.”) Aztán ez a megbízható és szavahihető ember mégis indult. Miért, mire számítottunk?

Balázs Péter a Vidnyánszky Attila vezette színházi kommandós csapatnak (neve is van: Magyar Teátrumi Társaság) évek óta oszlopos tagja. Ha nem kapott volna ígéretet, most aligha pályázna. Önszántából hülyét nem csinál magából, ehhez sem elég nagyvonalúnak, se kellően szolgálatkésznek nem gondoljuk. És legfőképp: ha Balázs Péter nem kapja meg a posztot, akkor a blama után kulloghatna vissza a korábban további négy évre elnyert szolnoki igazgatóságba – ez ciki lenne, amit aligha vállal be a 71. évében járva. És mások se aláznák meg azzal, hogy ennyire palira veszik – feltételezzük jóhiszeműen. (Főleg a kora miatt gondoljuk azt, hogy ez nem egy meggondolatlan partizánakció, és hogy van hátszele.)

A Víg a főváros legnagyobb színháza az 1200 fős nézőterével. Eszenyi Enikő az elmúlt években a műsort felfrissítette, izgalmasabbá tette, és a korábbi Nemzetit most egy kicsit magába keveri: jön rendezni Alföldi és Mohácsi*, jön onnan színész is, meg a hírek szerint a Mephisto. Azért ezt mégsem hagyhatják!

Meg hát mit is gondol az Orbán-kormány a kultúráról? Kábé azt, amit Balázs Péter művel Szolnokon: ezért lenne logikus döntés, ha csinálnának a Vígből egy régies, nosztalgikus, naftalinszagú és teljesen érdektelen, tehát veszélytelen jobboldali portát (mert hogy most főleg balos helynek vélik, nem is alaptalanul), ahol eddigi érdemeinek megfelelően Balázs Péter igazgatna. Ez lenne a fővárosi „szórakoztató” színház, ahonnan a 2-es villamos negyedóra alatt elröpít a jobboldali „művészszínházba”, Vidnyánszky katlanjába.

Minden klappol.

false

 

Fotó: MTI

Lenne botrány, ha kinevezik Balázs Pétert? Fenét. Néhány újságcikk és interjú, esetleg egy kis tüntetés. Emlékezzünk, a szakma úgy hagyta odadobni a Víg kerületbeli társát, a József Attila Színházat a Nemcsák kft.-nek, hogy meg se mukkant közben. Jó, talán összejönne egy petíció, amit a címzettek persze magasról leszarnak. Színházat ugyan belülről is lehet buktatni, külföldön ilyen előfordul, nálunk azonban ez nem szokás. Itt a hozzászokás a szokás. Nagyot csodálkoznánk, ha a társulat – és a szakma – valami merész és látványos dologgal demonstrálna, hogy azt a munkát szeretnék folytatni, amit Eszenyivel elkezdtek.

Pedig csak ezzel lehetne elejét venni az újabb tébolynak. E nélkül csak Tarlós bátorságában bízhatunk – vagy várhatunk a csodára. Egyik rosszabb megoldás, mint a másik.

 

*Helyesbítés

Mohácsi János - mint arra kommentelőnk és mások is felhívták a figyelmünket - nem rendez a Vígszínházban. A tévedésért elnézést kérünk.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.