Noha Orbán Viktor bevételeiről úgy tudni, hogy egy Csányihoz vagy Demjánhoz képest igen szerények, azért nem kell őt, pontosabban a családját sem félteni, hiszen azt még Silvio Berlusconi, sőt Roman Abramovics sem mondhatja el magáról, hogy a kertje végében lenne a futballstadion. Különben is, Lévai Anikónak például semmit nem tudunk a jövedelmeiről (közünk hozzá?), így aztán abban sem találhatunk semmi kivetnivalót, hogy 2011-ben az asszony 91 négyzetméteres lakást vásárolt lányának a Gellérthegyen. Még akkor sem, ha az ottani négyzetméterárak az 500 ezer pluszos kategóriába tartoznak.
Az pedig már-már megható gesztus, hogy hamarosan a család lakája barátja, Garancsi István Videoton-tulaj és kerékpártúra-ügyi miniszterelnöki főmegbízott, továbbá az egyetlen háborítatlan takarékszövetkezet társvezetője ugyanabban a házban vásárolt magának egy – természetesen szerényebb, hatvanhat négyzetméteres – hajlékot. A NOL ezt firtató kérdésére Garancsi csak annyit válaszolt, hogy az ingatlant befektetésnek szánta, de hozzátette azt is, hogy „a tulajdonomban lévő lakást a Videotonnal szerződött egyik játékos bérleti szerződés alapján lakja. A szerződés magánemberek között létrejött jogügylet, mely közérdeklődésre nem tarthat számot, hiszen benne sem a Videoton FC, sem a Fehérvár Kft., sem valamely szponzoruk semmilyen formában nem érintett”.
| ||
Ám az mégis pikáns adalék, hogy Garancsi épp akkor vásárolta meg a lakást, amikor Orbán Gáspárt (a miniszterelnök focista fiát) leszerződtette a Videoton FC, és természetesen az ifjú reménység az említett „egyik játékos, aki bérleti szerződés alapján lakik ott”.
Arra azért kíváncsiak lennénk, hogy azok a játékosok, akik az ifjú Orbánnal ellentétben pályára is szoktak lépni a Videoton színeiben, vajh szintén Garancsi valamelyik saját ingatlanában laknak a Gellérthegyen? Vagy az ilyesmi kizárólag „családtagoknak” jár? Akkor viszont miért kéne ifj. Orbánnak fizetni?
Végső soron mindegy, lehet ez az ügylet akár hótiszta is, s kiderülhet például Uli Hoenessről is, hogy obskúrus adóügyeit a tartalék csapat szobáztatásával tetézi, az eredmény nem most dőlt el, hanem jóval korábban.
Nem is akkor, amikor a „ne mi nyerjük a legtöbbet” sokat szapult filozófiája átcsapott a „nyerjük csak a mi a legtöbbet, vagy még annál is többet” haramiatempójába. Hanem jóval korábban. Akkor dőlt el az ilyen gesztusok értéke, amikor a hitel, a személyes hitel elveszett. Ma már nem számít, hol lakik Orbán háza népe, legyen az illető akár családtag, akár a személyzet egy különösen aktív tagja. Ma már csak az számít, hogy hol lakunk mi, és hol laknak, akik nem laknak sehol, mert azért lakik mindenki ott, ahol, mert ők ott laknak, ahol – és egészen biztosan nem fordítva.
Valójában az sem számít, hogy hol lakik az Úristen.
S ha majd Orbán Gáspár elveszi Garancsi István lányát, akkor sem fog csodálkozni senki, akkor sem fogunk, ha nincs is az illetőnek lánya. S azért nem, mert mindenki látott már ilyet, hallott már efféle harangszót: Móricznál, Mikszáthnál vagy akár A keresztapában.
