Publicisztika

Apámnak milyen egyszerű volt - sóhajtott fel dr. Kovács Arisztid, a kerület megbecsült, öreg háziorvosa. Szemüvegét gondosan beletette kopott fémtokjába, s azt ráhelyezte a hatóságtól érkezett hivatalos levélre. Holnaptól tehát megjelenik nála is az "ellátásszervező", hogy megalkudjanak: mennyiből gyógyíthat mellhártyagyulladást, légcsőhurutot, magas vérnyomást, kit küldhet kórházba, s kit nem. Ha jól viselkedik, az év végén jár neki a "fejkvóta alapján fizetett bónusz" - a takarékosság díja -, amit aszerint fizet az ügynök, hogy valamiféle normához képest olcsóbban vagy drágábban mérte-e a medicinát.

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke durcásan visszautasította azt a kitüntetést, ami valójában nem is neki járt. Medgyessy Péter ugyanis azt mondta az önbugártalanított díjátadó után, hogy igazából a szlovákiai magyaroké a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje, meg a romániaiaké meg a szerbiaiaké, utóbbiak már hordják is, de a szlovákiaiak nem, mert nekik nem kell, vagyis Bugárnak nem (biztosan van már neki otthon).

Mindenki lehet híres tizenöt percig - e talaj menti bölcsesség Andy Warhol nevéhez köthető, s egész eddig azt hihettük, hogy csupán jól hangzó blöff. De Andy a magyar lélek nagy ismerőjének tűnik ma már. Csak nem volt ő is magyar (származású)? Ezt inkább ne firtassuk! Ám az tény, hogy valami Döbrentei Kornél nevű honfitársunk (bizonyos, nem ellenőrzött források szerint költő, a Hír Tv közvélemény-kutatásán 80 százalék szavazott igennel arra a kérdésre, hogy ő írta-e az Anyám piros-fehér-zöld tyúkja című verset) elmúlt hetek alatti szereplése arra hívja fel a figyelmet, hogy Andynek mégis több esze lehetett a Campbell-féle leveskonzervnél. Mindenesetre aranyköpése a mai Magyarországon immár axiómának tekinthető, s csak egy kicsit kellett hozzá zsidózni. A kölyökpezsgőmámorban lenyomott aviatika történeti jelentőségű burleszk már csak tejföl volt a töltött káposztán, csupán arra jó, hogy beszéljünk még egy kicsit róla. A jövő héten nyilván az állatkertben fog randalírozni, azért, mert a galléros pávián csak az egyhetes Magyar Nemzetet kapja, s abból is kilopja a vezetőség a szexhirdetéseket. Az állatkert után talán a Borsodi Liga valamelyik meccse, aztán a megérdemelt felejtés következik.

Csúnya csapdát állított a miniszterelnök és csapata a nagyobbik ellenzéki párt vezérének. Az eszmecserét kezdeményező Medgyessy Péter minden külön értesítés helyett azt javasolta a betoppanó, télikabátjából még ki sem bújt Orbán Viktornak az újságírók és a kamerák gyűrűjében, hogy a sajtó - vagyis ország-világ - előtt beszélgessenek el a feleket kölcsönösen érdeklő közéleti kérdésekről. A meglepett exkormányfőnek mindössze egy-két másodperc állt rendelkezésére, hogy á-t vagy bé-t mondjon. Politikai ösztönei nyilván azt súgták; nem jönne ki jól abból, ha a provokációt viszszautasítaná. Másnap feltehetőleg azzal lenne tele az ellenséges bal-liberális média, hogy nem merte vállalni a nyilvános megmérettetést, és már megint csak akadályozta a pártos-önös érdekeken felülemelkedő össznemzeti konszenzuskeresést.

Örvendj, magyar, örvendj, gazda! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára bejelentette, hogy immár a Tesco sem fog (az Auchan, a CBA, a Metro és a Spar után) "tejimitátumot" forgalmazni.

Nem lehetünk túl büszkék, Zrínyinek még kijutott egy rendes kan, nekünk már csak olyanra fussa, amit az ájtatos képű Semjén Zsolt is ki bír lőni Mauser-Beretta típusú, EU-szabványos gyíklesőjével, míg halkan elmorzsol egy páternosztert a csíkos hátú lelki üdviért. A fene tudja, mennyire érvényes beszállókártya a vadkanmennyországba egy szekérderék sörét Semjéntől, valószínűleg inkább érvénytelen jegy. Január 25-én nem volt jó vadállatnak lenni Magyarországon, a Lónya falui vadasparkban meg pláne, hisz az úri kompánia állítólag durrantott mindenre, ami mozgott: Herbály Imre szocialista parlamenti fővadász szerint viszont minden szabályszerűen zajlott, még áldozatot is mutattak be Dianának

Ciprus több okból is nevezetes hely. A legenda szerint itt szállt ki Aphrodité a habokból, amit ugyan nem tudunk igazolni, ám tény, hogy ha megkezdődik egy építkezés a tengerparton, néhány kapavágás után általában egy ókori város romjaira bukkannak a munkások. Ciprus továbbá arról is nevezetes, hogy ez Európa utolsó, szögesdrótokkal megosztott országa.

Választásokra készül az ország. Idén nyáron a magyar politikai elit újra megméreti magát, s ettől kezdve a korábbi kettős, törvényhozási és helyhatósági választási rendszert felváltja a hármas, nemzeti törvényhozási, helyhatósági és európai választási szisztéma. Minthogy mindháromnak megvan a maga önálló érvényessége, nyilvánvaló botorság lenne azt állítani, hogy az egyik eredménye alapján meg lehetne kérdőjelezni a másik eredményének érvényességét. Ugyanakkor senki sem hiheti, hogy a három választáson három eltérő típusú választópolgár fog az urnák elé járulni - e szavazás jelzéseit tehát figyelembe kell venniük a következő választásokra készülő politikusoknak. Márpedig e pillanatban tagadhatatlan, hogy a kormánykoalíció pártjai aligha számíthatnak délceg eredményre.

Kossuth Lajos nem létező hadvezéri képességeire volt igen büszke, Petőfi Sándor a gyomrából előcsalt morajokat előszeretettel nevezte hasbeszélésnek, Orbán Viktor, ha már nem lehet az Egyesült Államok elnöke, politikai munkásságát a lelkek főmérnökeként igyekszik magasabb régiókba emelni. Medgyessy Péter pedig nagyon-nagyon határozottnak igyekszik mutatkozni, mi több, úgy döntött, hogy a retorika ördöge lesz. A miniszterelnök különböző, a sajtóban rendre "meghökkentőnek" nevezett felszólamlásaival, ötleteivel hetek óta címlapsztori.

Népfelkelés volt - mármint Szlovákiában a múlt hét elején, amikor romák csoportjai élelmiszerüzleteket fosztottak ki.

Az utakat lezáró paraszt hálás téma a híradásokban: jópofa bejátszásokat, fotókat lehet mutatni a vasvillával átszúrt transzparensekről, a csatornába öntött tejről, a vesszővel az úttestre hajtott disznókról. Az elmúlt napokban sokaknak bizonyára mindössze annyi "jött át", hogy a parasztok már megint több pénzt akarnak - a gond azonban ennél sokkal súlyosabb. Kérdés, hogy akár maguk a tüntetők is mit látnak át mindebből.

Február elején Berlinben találkozott az Európai Unió három meghatározó országának vezetője, Jacques Chirac, Tony Blair és Gerhard Schröder. Megbeszélésük középpontjában a gazdaság élénkítése és a versenyképesség fokozása állt. Választ próbáltak keresni az évtized elején megfogalmazott lisszaboni program sikertelenségére. Mint ismeretes, e program szerint kellene Európának 2010-re a világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdasági térségévé válnia. Ám eddig kevés konkrét lépés történt e célkitűzések gyakorlatba ültetésére, megvalósulásuk az évtized végére immáron valószínűtlen, sőt egyre nő a lemaradás az Egyesült Államoktól. A triumvírek javaslatot tettek 1500 fős, gyorsreagálású minihadtestek felállítására. Ez a kezdeményezés az európai "védelmi kemény mag" megteremtésének irányába mutat, amelyhez minden tagállam szabadon csatlakozhat.

Azután, hogy egy rakás érv elhangzott és megjelent a nyilvánosságban - többek közt: ebben a lapban Karsai László, a Népszabadságban Ungváry Krisztián tollából - arról, hogy miért ne legyen szobra a fővárosban Teleki Pálnak, meg azután, hogy a fővárosi önkormányzat illetékesei magukhoz kaptak, az öngyilkos miniszterelnök történelmi szerepe körüli vita bizarr fordulatot vett. Kiderült, hogy a szoborállítást pártolók legfeljebb félszívvel cáfolják a szoborállítást ellenzők érveit, vagy inkább az általuk eme érvek alátámasztására felsorakoztatott tényeket (hogy tudniillik Teleki nagyon nem szerette a zsidókat), s ez többé-kevésbé igaz vice versa is (azaz a szoborállítás ellenzői sem vitatják azt, hogy Teleki a németeket sem szerette). Mindenki tud mindent, és mindenki többé-kevésbé ugyanazt tudja Telekiről. Ennek ellenére, ahogy mondani szokták, a felek álláspontja egy fikarcnyit sem közeledett.

A lapzártakor érkezett hír szerint újabb elemmel gazdagodott a már korábban is zömmel vudujellegű magyar politikai kultúra: egy kicsi s szinte már teljesen elfeledett párt jövő keddi nagygyűlésére úgynevezett felismerhető szalmabábut készít a jelenlegi kormány minden egyes tagjáról - ezeket azután kigúnyolják, megalázzák, sőt el is égetik. Az ötlet konkrétan Cs. István egykori novellista, tárca- és drámaíró munkásságának egyik, vélhetően utolsó terméke, ám a regresszív, gyermeki szadizmus és a pirománia újabb kombinált manifesztálódása általános tapasztalatok levonására is ürügyet kínál. Nem új a felismerés, mely szerint a magyar politikai elit analízisére sokkal inkább alkalmas egy pszichopatológus, mint egy ún. politológus - a politikai elitről terjedő populista rágalmakkal szemben a szó szerint kiválasztottak eme gyülekezete kiváló reprezentatív mintát kínál arról a társadalmi csoportról, melyből vétetett, s mint tudjuk, az ún. nemzeti (értsd: hazai) középosztályban nyüzsögnek a bolondok. Az még rendben is volna, hogy ezentúl a politikai elemzők helyett inkább pszichopata