n A lapzártakor érkezett hír szerint újabb elemmel gazdagodott a már korábban is zömmel vudujellegű magyar politikai kultúra: egy kicsi s szinte már teljesen elfeledett párt jövő keddi nagygyűlésére úgynevezett felismerhető szalmabábut készít a jelenlegi kormány minden egyes tagjáról - ezeket azután kigúnyolják, megalázzák, sőt el is égetik. Az ötlet konkrétan Cs. István egykori novellista, tárca- és drámaíró munkásságának egyik, vélhetően utolsó terméke, ám a regresszív, gyermeki szadizmus és a pirománia újabb kombinált manifesztálódása általános tapasztalatok levonására is ürügyet kínál. Nem új a felismerés, mely szerint a magyar politikai elit analízisére sokkal inkább alkalmas egy pszichopatológus, mint egy ún. politológus - a politikai elitről terjedő populista rágalmakkal szemben a szó szerint kiválasztottak eme gyülekezete kiváló reprezentatív mintát kínál arról a társadalmi csoportról, melyből vétetett, s mint tudjuk, az ún. nemzeti (értsd: hazai) középosztályban nyüzsögnek a bolondok. Az még rendben is volna, hogy ezentúl a politikai elemzők helyett inkább pszichopata bűnelkövetőkre szakosodott profájlerek analizálják egy-egy politikus arcélét - akad majd szinte minden: gyűlölt ellenfélről elnevezett kisrágcsáló csúf halála a piton ölelésében, megkínzott, majd elégetett szalmabábuk, küszöb alá ásott varangy, fekete kakas vérébe mártott kopogtatócédula, kereszteletlen csecsemő zsírján fonnyasztott vagyonnyilatkozat, effélék. Ha lehetséges még, akkor feltennénk a kérdést: tessék mondani, milyen vallásúak azok a bácsik és nénik, akik kiscsoportos fixációikból gyártanak rituálékat, mintegy szinkretikusan belefoglalva minden szart, amit csak bírnak - az obskúrus karibi, brazil kultuszokat, az árnyékok könyvét és az állítólagos ősmagyar vallást, amely még maga volt a (zsidók által) meg nem rontott kereszténység? Hova kell utalni az egy százalékunkat, ha támogatni kívánjuk őket - vagy ne adj isten tévednénk, és ez volna a honunkban reálisan létező kereszténység? Mi lenne, ha az ún. keresztény egyházak alkalmanként foglalkoznának azokkal is, akik magukat notóriusan úgymond nemzeti-kereszténynek nevezik, ám tetteik leginkább egy megátalkodott, babonás, nyakig az okkultizmusba merült pogányt idéznek - most ők akkor joggal frencsájzolják a brendet, vagy csak a nevet bitorolják rosszhiszeműen? Vajon rájuk is hivatkozik az egyház, amikor állami támogatásért ácsingózik, vajon ők is beszámíttatnak a nyájba, amikor a jó pásztor kéri a fejpénzt?
Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.
Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.
Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.