n Nem lehetünk túl büszkék, Zrínyinek még kijutott egy rendes kan, nekünk már csak olyanra fussa, amit az ájtatos képű Semjén Zsolt is ki bír lőni Mauser-Beretta típusú, EU-szabványos gyíklesőjével, míg halkan elmorzsol egy páternosztert a csíkos hátú lelki üdviért. A fene tudja, mennyire érvényes beszállókártya a vadkanmennyországba egy szekérderék sörét Semjéntől, valószínűleg inkább érvénytelen jegy. Január 25-én nem volt jó vadállatnak lenni Magyarországon, a Lónya falui vadasparkban meg pláne, hisz az úri kompánia állítólag durrantott mindenre, ami mozgott: Herbály Imre szocialista parlamenti fővadász szerint viszont minden szabályszerűen zajlott, még áldozatot is mutattak be Dianának. "Helló, ájem ö viktím, gled nyuszijuh." Az ötödik Diána (sósborszesz) után mindenki megitta a sörét (vadászfegyverekhez használatos töltelék, lásd még úttörőgombóc). Tényleg, hogy ne csapjon bele a sistergő ménkű, méltóságos Semjén és Herbály uramék tarvadra mentek, mint anno Hátszeghy Csuli és Báró Tarpataki. A műtrágyacsászár Bige meg állta a cechet. Urasan, ahogy kell. Szabályszerűen, megmondta a klájne szoci jégermájszter: tán még vidraprémes kacagányt is kölcsönöztek a helyi operett-társulattól.
Most már elég legyen, fakalapok!
Mert egy, csakis egy szempontból tökmindegy, hogy most akkor tényleg minden az előírások szerint zajlott-e a susnyásban, vagy valóban húsz-egynéhány milliós kárt okoztak-e a t. házi állatok - amúgy meg nagyon is nem mindegy. S ez az egy szempont pedig az, hogy nem lehet annyira hülye egy országgyűlési képviselő, még Magyarországon sem, hogy csoportosan vitesse magát vadászgatni a természetbe a gazdasági élet egyik címeres protagonistája pénzén. Mert ez akkor is megvesztegetés, ordas korrupció, ha másnap az angol királyi vadaskertbe hívják vissza a bőkezű műtrágyavirtuózt. Az ilyen dolgok teljesen másfajta viszonosság szerint működnek, s ezt úgy hívják: kéz kezet mos, uram-bátyám Magyarország! Jaj, csak nekünk is csurranjon-cseppenjen valami!
És mondjuk ki még egyszer: nem az a baj ezekkel a pojácákkal, hogy pojácák és hagymázas álmaik száz évvel ezelőtti - ugyancsak súlyosan imbecilis - hőseihez igyekeznek hasonlítani (képzeljük, ahogy Semjén a lábát hanyagul a kilőtt kanon nyugtatva pózol a fotográfusnak), hanem az, hogy annyira korruptak, hogy már észre sem veszik, sőt kérkednek is vele: "Minden szabályszerűen zajlott."
A legszomorúbb persze az, hogy rajtuk keresztül lelkiismeret-furdalás és pártállásra való tekintet nélkül modellezhető az ország politikai "elitje".
