n
Bugár viszont azt mondja, neki ne osztogasson Magyarország díjakat, legalábbis ne akkor, amikor lefarag a költségvetésből, és így a határon túlra folyó milliárdokból is kevesebb lesz, és ezt még csak meg sem beszéli a kormány a haton túliak társaságával.
Bugárnak igaza van. Ha Medgyessyék faragnak, legalább a forgácsokról értesítsék az érintetteket. Az elnök beletrafált a közepibe, csak beleszorult a keze. Bugár a nagy meló, Melocco Miklós nyomdokaiban (aki szintén visszautasította a keresztet) nem jött átvenni az átveendőt. Mindezt úgymond a közössége nevében. Pedig mennyivel tisztább lett volna, ha idehozza meghatározó személyiségét, megköszöni az elismerést, aztán finoman (finom-sértődötten), ahogy ő szokta, elküldi a magyar kormányt a francba, keserű szájizére hivatkozva! Ez se lett volna kóser, de legalább őszinte, nem pedig csökönyösen ragaszkodik egy hirtelen elhatározáshoz (noha Bugár kitart az "átgondolt döntés" szakkifejezés mellett, ami tovább ront a helyzetén). Arra persze nem vennénk mérget, hogy az elhatározás olyan hirtelen volt, és az sem biztos, hogy pont Bugáré. Az MKP elnöke ugyanis nemrég két napon át vonult végig Dél-Szlovákián Orbán Viktor árnyékában, EP-kampány címszó alatt. Miért is ne, ezek ketten az Európai Néppárt törzskönyvezett tagjai, biztos úgy illik, hogy együtt váltsanak világot. De az azért elég nyugtalanító, hogy Orbán most a szlovákiai magyar pártok között hinti a konkolyt, feltehetőleg ugyanazért, amiért Erdélyben: hogy a végén kipiszkálja őket a kormányból. A Fidesz az elmúlt egy évben nyíltan a határon túli magyar politikai erők megosztására kezdett játszani; pedig az egységes vagy legalább a választásokon együtt induló magyar pártok részvétele a bukaresti és pozsonyi kormányban a legjobb garancia a romániai és szlovákiai etnikai békére. Minden olyan budapesti törekvés, amelyik ennek a megfúrására irányul, az etnikai konfliktusok élezésének, az etnikai forradalomnak a politikája. Mutatis mutandis, a háborúé. A történet a másik oldalon sem sokkal szívderítőbb: miközben vezető MSZP-s politikusok - köztük a miniszterelnök - az utóbbi időben feszt a határon túli magyarokról öblögetnek, Kovács László tárt karokkal fogadja Budapesten a balpopulista Robert Ficót, a Smer elnökét, aki most bejelentette, hogy az elnökválasztáson Ivan Gasparovicot támogatja. Azt a fickót, aki mögé a Budapestet elpusztítani kívánó magyarzabáló, Ján Slota is beállt.
Hogy Viktor suttogott-e Bugárnak, csak sejtjük. Mindenesetre elég hülyén hat, hogy éppen a mindkét oldallal kapcsolatokat ápoló Bugár intett be Medgyessynek, miközben pártja a mindenkori magyar kormánnyal törekszik ápolt kapcsolatokra. De e szédületes egyensúlyzavar nem Bugárral kezdődött. Ki a bánatnak jutott eszébe kitüntetni nagykereszttel a határon túli politikusokat? Miért? Azért, mert Kasza és Markó jól fekszik az MSZP-nél? Bugár meg amolyan déli szellő Duray Miklós mellett, úgyhogy adjuk meg neki is a keresztjét? Aztán jön majd Viktor, és megpakolja plecsnikkel Ágostont, Tőkést és Durayt? Tour de Grand Hongrie lesz az egészből, a legvadabbat mondónak sárga trikó, alegmerészebbnek pettyes, amíg le nem buknak a doppingteszten.
Bugár nem jött el a keresztért.
Ha nem kell senkinek, majd beszúrják a Jobbik keresztjei közé.
