Keresztet vetett

  • 2004. március 18.

Publicisztika

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke durcásan visszautasította azt a kitüntetést, ami valójában nem is neki járt. Medgyessy Péter ugyanis azt mondta az önbugártalanított díjátadó után, hogy igazából a szlovákiai magyaroké a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje, meg a romániaiaké meg a szerbiaiaké, utóbbiak már hordják is, de a szlovákiaiak nem, mert nekik nem kell, vagyis Bugárnak nem (biztosan van már neki otthon).

n

Bugár viszont azt mondja, neki ne osztogasson Magyarország díjakat, legalábbis ne akkor, amikor lefarag a költségvetésből, és így a határon túlra folyó milliárdokból is kevesebb lesz, és ezt még csak meg sem beszéli a kormány a haton túliak társaságával.

Bugárnak igaza van. Ha Medgyessyék faragnak, legalább a forgácsokról értesítsék az érintetteket. Az elnök beletrafált a közepibe, csak beleszorult a keze. Bugár a nagy meló, Melocco Miklós nyomdokaiban (aki szintén visszautasította a keresztet) nem jött átvenni az átveendőt. Mindezt úgymond a közössége nevében. Pedig mennyivel tisztább lett volna, ha idehozza meghatározó személyiségét, megköszöni az elismerést, aztán finoman (finom-sértődötten), ahogy ő szokta, elküldi a magyar kormányt a francba, keserű szájizére hivatkozva! Ez se lett volna kóser, de legalább őszinte, nem pedig csökönyösen ragaszkodik egy hirtelen elhatározáshoz (noha Bugár kitart az "átgondolt döntés" szakkifejezés mellett, ami tovább ront a helyzetén). Arra persze nem vennénk mérget, hogy az elhatározás olyan hirtelen volt, és az sem biztos, hogy pont Bugáré. Az MKP elnöke ugyanis nemrég két napon át vonult végig Dél-Szlovákián Orbán Viktor árnyékában, EP-kampány címszó alatt. Miért is ne, ezek ketten az Európai Néppárt törzskönyvezett tagjai, biztos úgy illik, hogy együtt váltsanak világot. De az azért elég nyugtalanító, hogy Orbán most a szlovákiai magyar pártok között hinti a konkolyt, feltehetőleg ugyanazért, amiért Erdélyben: hogy a végén kipiszkálja őket a kormányból. A Fidesz az elmúlt egy évben nyíltan a határon túli magyar politikai erők megosztására kezdett játszani; pedig az egységes vagy legalább a választásokon együtt induló magyar pártok részvétele a bukaresti és pozsonyi kormányban a legjobb garancia a romániai és szlovákiai etnikai békére. Minden olyan budapesti törekvés, amelyik ennek a megfúrására irányul, az etnikai konfliktusok élezésének, az etnikai forradalomnak a politikája. Mutatis mutandis, a háborúé. A történet a másik oldalon sem sokkal szívderítőbb: miközben vezető MSZP-s politikusok - köztük a miniszterelnök - az utóbbi időben feszt a határon túli magyarokról öblögetnek, Kovács László tárt karokkal fogadja Budapesten a balpopulista Robert Ficót, a Smer elnökét, aki most bejelentette, hogy az elnökválasztáson Ivan Gasparovicot támogatja. Azt a fickót, aki mögé a Budapestet elpusztítani kívánó magyarzabáló, Ján Slota is beállt.

Hogy Viktor suttogott-e Bugárnak, csak sejtjük. Mindenesetre elég hülyén hat, hogy éppen a mindkét oldallal kapcsolatokat ápoló Bugár intett be Medgyessynek, miközben pártja a mindenkori magyar kormánnyal törekszik ápolt kapcsolatokra. De e szédületes egyensúlyzavar nem Bugárral kezdődött. Ki a bánatnak jutott eszébe kitüntetni nagykereszttel a határon túli politikusokat? Miért? Azért, mert Kasza és Markó jól fekszik az MSZP-nél? Bugár meg amolyan déli szellő Duray Miklós mellett, úgyhogy adjuk meg neki is a keresztjét? Aztán jön majd Viktor, és megpakolja plecsnikkel Ágostont, Tőkést és Durayt? Tour de Grand Hongrie lesz az egészből, a legvadabbat mondónak sárga trikó, alegmerészebbnek pettyes, amíg le nem buknak a doppingteszten.

Bugár nem jött el a keresztért.

Ha nem kell senkinek, majd beszúrják a Jobbik keresztjei közé.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.