n Mindenki lehet híres tizenöt percig - e talaj menti bölcsesség Andy Warhol nevéhez köthető, s egész eddig azt hihettük, hogy csupán jól hangzó blöff. De Andy a magyar lélek nagy ismerőjének tűnik ma már. Csak nem volt ő is magyar (származású)? Ezt inkább ne firtassuk! Ám az tény, hogy valami Döbrentei Kornél nevű honfitársunk (bizonyos, nem ellenőrzött források szerint költő, a Hír Tv közvélemény-kutatásán 80 százalék szavazott igennel arra a kérdésre, hogy ő írta-e az Anyám piros-fehér-zöld tyúkja című verset) elmúlt hetek alatti szereplése arra hívja fel a figyelmet, hogy Andynek mégis több esze lehetett a Campbell-féle leveskonzervnél. Mindenesetre aranyköpése a mai Magyarországon immár axiómának tekinthető, s csak egy kicsit kellett hozzá zsidózni. A kölyökpezsgőmámorban lenyomott aviatika történeti jelentőségű burleszk már csak tejföl volt a töltött káposztán, csupán arra jó, hogy beszéljünk még egy kicsit róla. A jövő héten nyilván az állatkertben fog randalírozni, azért, mert a galléros pávián csak az egyhetes Magyar Nemzetet kapja, s abból is kilopja a vezetőség a szexhirdetéseket. Az állatkert után talán a Borsodi Liga valamelyik meccse, aztán a megérdemelt felejtés következik.
De akkor mi a búbánatos kórságért kell mégis Kornélkával foglalkoznunk (hacsak nem mert nevelői ezt egykor elmulasztották)? Hát nem önmaga miatt, annyi szent! Inkább azok miatt, akik most annyira szeretik és védik őt. Az egykor volt Írószövetség, a konzervet és alternatív Kossuth-díjat osztogató sipisták, a szentek különböző testrészeiről elnevezett polgári körök, s úgyszólván a teljes jobboldali sajtó egy emberként áll ki emellett az eddig ismeretlen, ám nagyszerű magyar mellett.
Ám miért kell megvédeni egyáltalán Kornélkát?
Mert báncsák szegint. Hogy elzsidózta magát a Kinizsi utcában, viszonylagos nyilvánosság előtt. Mert itt aztán könnyen leantiszemitázzák, aki magyar, jaj! Oh, igen. De figyeljünk már egy cseppet Kornélka önkéntes ügyvédeire! Ki mondta azt közülük, hogy: "Á, dehogy, Kornélka nem zsidózott mocskos és alpári hangfekvésben." Senki nem mondta. Hogy Kornélka zsidózott, hovatovább közmegegyezés: fölfoghatjuk ezt árokbetemetésnek is, csak nehéz.
Ne szépítsük: az egyik állítás az, hogy a költő zsidózott ocsmányul, a másik meg az, hogy jól tette, megérdemel érte egy Kossuth-díjat, ha az egyelőre csak alternatív, akkor is. És mi van, ha egy féltéglával betöri a Kohn és Fiai Gyarmatáru kirakatát? Akkor Nobel-díjra jelölik? Felmerül a kérdés, hogy akiknek ez tetszik, hol élnek. Hol élnek azok, akik ilyesmivel képesek hülyíteni hazánk lakosságának körülbelül a felét? Hol és mikor? Miféle propaganda képes arra, hogy a sarki zsidózóból üldözött mártírt faragjon, aki ráadásul igazi hős: egyszer majdnem telehányt egy pilótafülkét? S ez már régen nem ízlésdolga, hogy tudniillik jaj, de aranyos, ha részeg, meg, ne haragudjatok, ha iszok, zsidózok, és effélék. Jóval többről van itt szó, mint tömeges bunkóságról. Handabandázó kelekótyákról.
Itt valakik nagyon tudatosan hergelik azokat, akik ilyen-olyan, gazdasági, társadalmi okokból képtelenek a mentális önvédelemre.
Kornélka csak szem a láncban.
