n
A népfelkelés nyilvánvalóan nem egy jogi kategória, mit kezdjünk vele akkor, amikor a résztvevőit lopásért, garázdaságért, rendzavarásért, hatóság elleni erőszakért tartják rács mögött? Eszerint jogot sértettek. Hogyhogy csak most?! Hiszen a rájuk most gumibotozó rendőrökkel, katonákkal támadó állam voltaképpen a rendszerváltás óta folyamatos jogsértésben van velük szemben. Sértik, de inkább lábbal tiporják alapvető politikai, polgári, szociális és gazdasági jogaikat. Mert az olyan településeken, ahol 80 és 100 százalékos munkanélküliség van, ott brutálisan aktív diszkrimináció folyik, államilag tűrt - és most nagyon finoman fogalmaztunk, helyesebben: rendszerből fakadó - cigányüldözés. Ott nincsenek meg az élethez való alapjog minimális feltételei sem. Egyébiránt ez az állapot pusztán annyiban különbözik a magyarországitól, hogy itt még nem csökkentették a felére, a hideg vízre való alá a szociális segélyeket.
Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő azt mondja: szavatoljuk a polgárok biztonságát, a közbiztonságot kvázi. De miféle köz az, ahol egy csoport létbiztonságát a kutya sem szavatolja? A demonstratív és erőszakos karhatalmi fellépés pedig, a megfélemlítésen túl, azt a célt is szolgálja, hogy a romákat nyíltan kimondva is szembeállítsa az ország úgymond polgári lakosságával, lévén ők nem polgárok, hanem bűnözők. És ezen már aligha segít bármi is. Legkevésbé az állam vezetése által szőtt összeesküvés-elméletek, melyek szerint uzsorások által gerjesztett felforgató cselekményekkel szemben kell megvédeni a jóravaló közt, lárifári. A társadalmi igazságosság hivatalos semmibevételével működő napi praxist követve halad Szlovákia az Európai Unióba. Mondhatnánk, csak addig kell kibekkelni, akkor majd lesznek a polgári engedetlenségnél esetleg hatékonyabb lehetőségek is az éhező romák számára. Például perelhetik kenyerükért az államot, hiszen az EU 2003-ban életbe lépett, a faji megkülönböztetés elleni irányelveit szinte minden eresztékében sérti a jelenleg fennálló helyzet. Melynek pillanatnyi megoldása - a gumibotjaikat cigánytelepeken fenyegetően lóbáló rendőrök nyújtotta "biztonság" - a legfőbb garancia arra, hogy a "probléma" még jó sokáig megmaradjon.
De az EU-ig nincs az az éhezőművész, aki kibírja étlen-szomjan. Nincs segítség, annál is kevesebb erre a lehetőség, hiszen az állam a rendszerváltás óta egyhuzamban a társadalmi szolidaritás ellen dolgozik. Arra nem várhatunk tehát, a romák meg pláne.
Így nekik csak a népfelkelés és a gumibot marad. Vagy még felfordulhatnak éhen. Csak csendben csinálják!
