Kordult egyet a világ

  • 2004. március 4.

Publicisztika

Népfelkelés volt - mármint Szlovákiában a múlt hét elején, amikor romák csoportjai élelmiszerüzleteket fosztottak ki.

n

A népfelkelés nyilvánvalóan nem egy jogi kategória, mit kezdjünk vele akkor, amikor a résztvevőit lopásért, garázdaságért, rendzavarásért, hatóság elleni erőszakért tartják rács mögött? Eszerint jogot sértettek. Hogyhogy csak most?! Hiszen a rájuk most gumibotozó rendőrökkel, katonákkal támadó állam voltaképpen a rendszerváltás óta folyamatos jogsértésben van velük szemben. Sértik, de inkább lábbal tiporják alapvető politikai, polgári, szociális és gazdasági jogaikat. Mert az olyan településeken, ahol 80 és 100 százalékos munkanélküliség van, ott brutálisan aktív diszkrimináció folyik, államilag tűrt - és most nagyon finoman fogalmaztunk, helyesebben: rendszerből fakadó - cigányüldözés. Ott nincsenek meg az élethez való alapjog minimális feltételei sem. Egyébiránt ez az állapot pusztán annyiban különbözik a magyarországitól, hogy itt még nem csökkentették a felére, a hideg vízre való alá a szociális segélyeket.

Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő azt mondja: szavatoljuk a polgárok biztonságát, a közbiztonságot kvázi. De miféle köz az, ahol egy csoport létbiztonságát a kutya sem szavatolja? A demonstratív és erőszakos karhatalmi fellépés pedig, a megfélemlítésen túl, azt a célt is szolgálja, hogy a romákat nyíltan kimondva is szembeállítsa az ország úgymond polgári lakosságával, lévén ők nem polgárok, hanem bűnözők. És ezen már aligha segít bármi is. Legkevésbé az állam vezetése által szőtt összeesküvés-elméletek, melyek szerint uzsorások által gerjesztett felforgató cselekményekkel szemben kell megvédeni a jóravaló közt, lárifári. A társadalmi igazságosság hivatalos semmibevételével működő napi praxist követve halad Szlovákia az Európai Unióba. Mondhatnánk, csak addig kell kibekkelni, akkor majd lesznek a polgári engedetlenségnél esetleg hatékonyabb lehetőségek is az éhező romák számára. Például perelhetik kenyerükért az államot, hiszen az EU 2003-ban életbe lépett, a faji megkülönböztetés elleni irányelveit szinte minden eresztékében sérti a jelenleg fennálló helyzet. Melynek pillanatnyi megoldása - a gumibotjaikat cigánytelepeken fenyegetően lóbáló rendőrök nyújtotta "biztonság" - a legfőbb garancia arra, hogy a "probléma" még jó sokáig megmaradjon.

De az EU-ig nincs az az éhezőművész, aki kibírja étlen-szomjan. Nincs segítség, annál is kevesebb erre a lehetőség, hiszen az állam a rendszerváltás óta egyhuzamban a társadalmi szolidaritás ellen dolgozik. Arra nem várhatunk tehát, a romák meg pláne.

Így nekik csak a népfelkelés és a gumibot marad. Vagy még felfordulhatnak éhen. Csak csendben csinálják!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.