Nem

  • 2004. február 26.

Publicisztika

Azután, hogy egy rakás érv elhangzott és megjelent a nyilvánosságban - többek közt: ebben a lapban Karsai László, a Népszabadságban Ungváry Krisztián tollából - arról, hogy miért ne legyen szobra a fővárosban Teleki Pálnak, meg azután, hogy a fővárosi önkormányzat illetékesei magukhoz kaptak, az öngyilkos miniszterelnök történelmi szerepe körüli vita bizarr fordulatot vett. Kiderült, hogy a szoborállítást pártolók legfeljebb félszívvel cáfolják a szoborállítást ellenzők érveit, vagy inkább az általuk eme érvek alátámasztására felsorakoztatott tényeket (hogy tudniillik Teleki nagyon nem szerette a zsidókat), s ez többé-kevésbé igaz vice versa is (azaz a szoborállítás ellenzői sem vitatják azt, hogy Teleki a németeket sem szerette). Mindenki tud mindent, és mindenki többé-kevésbé ugyanazt tudja Telekiről. Ennek ellenére, ahogy mondani szokták, a felek álláspontja egy fikarcnyit sem közeledett.

n Azután, hogy egy rakás érv elhangzott és megjelent a nyilvánosságban - többek közt: ebben a lapban Karsai László, a Népszabadságban Ungváry Krisztián tollából - arról, hogy miért ne legyen szobra a fővárosban Teleki Pálnak, meg azután, hogy a fővárosi önkormányzat illetékesei magukhoz kaptak, az öngyilkos miniszterelnök történelmi szerepe körüli vita bizarr fordulatot vett. Kiderült, hogy a szoborállítást pártolók legfeljebb félszívvel cáfolják a szoborállítást ellenzők érveit, vagy inkább az általuk eme érvek alátámasztására felsorakoztatott tényeket (hogy tudniillik Teleki nagyon nem szerette a zsidókat), s ez többé-kevésbé igaz vice versa is (azaz a szoborállítás ellenzői sem vitatják azt, hogy Teleki a németeket sem szerette). Mindenki tud mindent, és mindenki többé-kevésbé ugyanazt tudja Telekiről. Ennek ellenére, ahogy mondani szokták, a felek álláspontja egy fikarcnyit sem közeledett.

Ez nagyon ijesztő.

Vonjuk ki Teleki pályájából a faji alapú politizálás komponensét, és maradjon csak Teleki, a külpolitikus. Átengedi a lengyel menekülteket, akik későbbi tevékenysége nélkül valóban bajosan szerveződhetett volna meg a londoni emigráns kormány. Nem engedi át az ország területén a Lengyelország ellen induló német csapatokat. Mint magyar hazafi, tényleg nem szereti a németeket. De 1940-ben mégis örök barátsági szerződést ajánl Hitlernek, beugrik a háromhatalmi egyezménybe, és beszáll Jugoszlávia lerohanásába is. Aztán golyót röpít a fejébe. Hogy Telekinek mindennek alapján jár-e köztéri szobor, ráadásul a Köztársasági Elnöki Hivatal közvetlen közelében, s hogy lehet-e hőse honfitársaink egy részének (akiknek az akaratát, meggyőződését illendő lenne azoknak is tolerálniuk, akik szerint Teleki egy fajankó volt, és egy milliméterrel sem látott túl saját irredenta délibábjain), azon éppenséggel el lehetne vitatkozni. Sőt, ha nincs jobb dolgunk, azon is, hogy, mutatis mutandis, Kádárnak nem kéne-e szobrot állítani ugyanott, elvégre ő is világpolitikai kényszerek szorításában cselekedett, és ő is csak a kisebbik rosszat választotta: sokkal több embert is felakaszthatott volna.

Bár nincs rá semmi okunk, tételezzük fel a szoborállítók legteljesebb jóhiszeműségét. A tisztességesebbek közülük épp ezt a fent leírt gyakorlatot akarják bemutatni: legjobb esetben is elhallgatni, eljelentékteleníteni, a tudatukon kívülre száműzni Teleki - nem elméleti, "tudományos", hanem konkrét jogkövetkezményekkel járó, politikai - rasszizmusát. Vagy inkább a mi közös tudatunkon kívülre rekeszteni: kitörölni ezt a randa ügyet a nemzet emlékezetéből. Ne beszéljünk a zsidótörvényekről, hisz nem ez volt Teleki pályájának lejtmotívuma; a tagadhatatlan faji gondolkodás és következményei az életmű egészét tekintve elhanyagolható tétel, quantité négligeable.

Csakhogy Teleki pályájából nem vonható ki a faji motivációjú politizálás komponense: és ha Telekiről, pláne Teleki köztéri szobráról beszélünk, akkor a zsidótörvényekről kell beszélnünk. A magyar állam azon intézkedéseiről, amelyek a magyar állampolgárok egy önkényesen kijelölt csoportját, a nemzet egy részételkülönítették a nemzet többi részétől, "zsidónak", egészen pontosan "zsidó fajúnak" nyilvánítva megfosztották őket az identitásuktól, majd - egyéni cselekedeteik mérlegelése nélkül - elvették tőlük mindazokat a jogokat, amelyek minden embert születése okán megilletnek; s ezzel kijelölték őket a halálra.

A Teleki-szobor okán azért kell erről beszélnünk, és nem másról, mert ez szörnyű gaztett volt. És ha nem erről beszélünk, sőt, szobrot állítunk annak az embernek, aki e gaztetteket - önként, meggyőződésből, és nem német nyomásra - részben maga is elkövette, részben pedig megalapozta, akkor hallgatólagosan (vagy nem is annyira hallgatólagosan) elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az emberek nem egyenlőnek születnek, következésképpen emberek egy önkényesen kijelölt csoportjától el lehet venni a jogaikat. Az összeset: az élethez valót is.

A szoborállítás, ami néhány vénember unaloműző társadalmi munkájának indult, irdatlan mélységeket világít be a talpunk alatt. Van a magyar politikai, történelmi, irodalmi hagyománynak egy olyan része, amivel nem lehet mást kezdeni, mint pontosan számot vetni vele, megundorodni tőle, és aztán karanténba zárni. Elszigetelni a magyar politika és kultúra mai, élő szövetétől.

A Teleki Pál Emlékbizottság egyébként a szoborállítást indokló kiáltványában azt írja, hogy "az erdélyi születésű Teleki Pál földrajztudósként és államférfiként realitásokkal számoló felelősséggel szolgálta népét és hazáját".

Akiket az általa írott és beterjesztett törvények nem "szolgáltak", azok ezek szerint nem képezik a magyar nép és a magyar haza részét.

A Teleki-szobor ügyében ezért szabad csak egyvalamit mondani.

Különben a nemzet darabjaira fog hullani.









Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.


 


 












Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.




Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.





Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.