n Kossuth Lajos nem létező hadvezéri képességeire volt igen büszke, Petőfi Sándor a gyomrából előcsalt morajokat előszeretettel nevezte hasbeszélésnek, Orbán Viktor, ha már nem lehet az Egyesült Államok elnöke, politikai munkásságát a lelkek főmérnökeként igyekszik magasabb régiókba emelni. Medgyessy Péter pedig nagyon-nagyon határozottnak igyekszik mutatkozni, mi több, úgy döntött, hogy a retorika ördöge lesz. A miniszterelnök különböző, a sajtóban rendre "meghökkentőnek" nevezett felszólamlásaival, ötleteivel hetek óta címlapsztori. Az offenzíva az évértékeléssel indult, s a miniszterelnök azóta sem lankadó intenzitással keresi a nyilvános szereplés lehetőségeit. Közös listát állíttatna a parlamenti pártokkal az európai parlamenti választásokra, csökkentené az Országgyűlés létszámát, közvetlenül választatna államfőt, Boross Péterrel beszélgetve a kétkamarás parlamentbe szerelmesedik bele, "kiemelkedő közéleti személyiségek" és volt kormányfők részvételével Magyar Nemzeti Lobbitanácsot alakítana, sőt, néhány ötletéről megszavaztatná a népet is. Ez utóbbi a múlt hét végén, egy miskolci lakossági fórumon (hol is másutt?) hangzott el. "A közvélemény mögöttem áll" - indokolta Medgyessy a népszavazások belengetését.
Az ötletroham majd mindegyik eleme az alkotmány módosítását igényelné (a valóban kívánatos országházi létszámcsökkentés is) - de hát ki figyel ilyen apróságokra kampány idején? Ráadásul egy olyan kampány idején, amikor a népszerűségi mutatók folyamatosan romlanak? Akik meggondolandónak vagy figyelemre méltó kommunikációs húzásnak minősítik a kormányfő szómenését, talán elfelejtették, hogy ínséges időkben, és amikor valami választás közeledik, mindig előkerül a kétkamarás parlament meg a "nemzeti egység" gondolata, valamint népszavazás követelése tetszőleges témában; az előráncigált örökzöldek közül már csak a halálbüntetés visszaállítása hiányzik.
Magyarországon ugyanis momentán szünetel a politika. Holott nagyon is kellene lennie: két hónappal az uniós csatlakozás előtt semmit sem tudunk arról, hogy milyen világ lesz itt május elseje után. Ami értelmes beszéd, urambocsá' értelmes cselekvés helyett van: rövid távú esélylesés, pillanatnyi érdekek szerinti, előre megfontolt szándékkal elkövetett pitiáner baszkódások végeláthatatlan sora, áltémák felfújása nemzeti sorskérdésekké, felelőtlen kormányzás és felelőtlen ellenzékieskedés.
Ebbe a képbe illik bele légmentesen, hogy a talajt a lába alól kicsúszni érző miniszterelnök egyetlen hevenyészett közvélemény-kutatás alapján tökéletesen értelmetlen és kivitelezhetetlen "gondolatokkal" áll elő. ("A közvélemény mögöttem áll" kijelentésnek egy gyorsfelmérés a fedezete: a hibahatár úgy +/- 80 százalék lehet.) A legnagyobb kormánypárt és a romló mutatók szorításából menekülő kormányfő ugyanazt teszi, mint hivatali elődje, amikor bajban érezte magát: a valós térből a szimbolikusba emeli magát, "üzeneteket kommunikál". "Tematizálni" akar.
Ez zsákutca: nem csupán azért, mert e szerepre Medgyessy személyisége alkalmatlan. A jó szándékú csetlés-botlás meg a nem sima beszéd rokonszenvessé tehet egy agresszívan támadott illetőt, mint amilyen Medgyessy kormányfőjelöltként volt, de e tulajdonságok ugyanazt a személyt hatalmi pozícióban - főleg, ha akkor is szónokolni akar, amikor nem kellene - már nem menthetik meg. Medgyessyt alaposan elpozicionálták a píárosai. Ez a szerep még akkor is rosszul állna neki, ha amúgy különösebb gondok nélkül kormányozna. De aretorikai görögtűz a tudatosan végiggondolt, távlatos kormányzás helyén tátongó űrt igyekszik elfedni. Éppúgy, mint az előző kormány idején; a különbség csak annyi, hogy az akkori főember folyékonyabban ejtette egymás után a szavakat: szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország.
