Hazugság Művek

Publicisztika

"Daniel Cohn-Bendit nem válaszolt az MTI Hírcentrum tudósítójának egyértelmű kérdésére, majd később elhagyta a sajtótájékoztató helyszínét" - válaszolta az index.hu azon kérdésére Szabó László, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója, amely azt firtatta, hogy "etikusnak és helyénvalónak" tartja-e a Hírcentrum (a királyi rádióban és televízióban publikált) tudósítását Daniel Cohn-Bendit szerepléséről az Európai Zöldpárt budapesti sajtótájékoztatóján.

"Daniel Cohn-Bendit nem válaszolt az MTI Hírcentrum tudósítójának egyértelmű kérdésére, majd később elhagyta a sajtótájékoztató helyszínét" - válaszolta az index.hu azon kérdésére Szabó László, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója, amely azt firtatta, hogy "etikusnak és helyénvalónak" tartja-e a Hírcentrum (a királyi rádióban és televízióban publikált) tudósítását Daniel Cohn-Bendit szerepléséről az Európai Zöldpárt budapesti sajtótájékoztatóján.

Szabó hazudik ("nem válaszolt") és csúsztat ("később elhagyta"), mint a riport maga is, amit védelmébe vesz. És akkor e sorok alatt következhetne valami szép kis lírai borongás arról, hogy ím, hol tart ma két egykori diákvezér, Cohn-Bendit és Szabó, aki máig ható érdemeit a Bokros-csomag elleni pampogással szerezte a hallgatói önkormányzatok élén. Bizonyára oda lyukadnánk ki, hogy nekünk ez jutott, és ez elég szomorú és pitlák így. Csakhogy Szabó életénél és művénél jóval többről van itt szó. Mert akárhogy is irtózunk - pláne e tárgyban - a nagy szavaktól, de épp a diktatúra bomlik ki a szemünk előtt avval, ahogy ezek a Figura Matyik, mint Szabó és barátja, a Jobbikból és az Echo Tévéből szalajtott riporter, Papp Dániel (a mondott riport készítője, akit még lebukása napján kineveztek az MTVA hír- és hírháttér-főszerkesztősége élére) a helyükre kerülnek. Elfoglalják a nekik jelölt polcot egy rettenetes gépezetben, ami semmi mást nem szolgál, mint hazugságokkal, fenyegetésekkel és embertársaik bemocskolásával fenntartani egy minden ízében elfogadhatatlan hatalmat.

Amikor Papp a sajtótájékoztatón feltette a kérdését Cohn-Benditnek, a kérdezett először nem is a szöveg képtelenül aljas és ostoba voltán ("demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését") ütközött meg, hanem azon, hogy mi visz rá egy fiatal újságírót arra, hogy védelmezzen egy kormányt. Persze nem kapott választ, nem is lett volna értelme, hazugság lett volna az is. Ne gondoljanak semmi rosszra, a karrierizmus és a pénz egészen biztosan másodlagos szerepet játszanak a kis Papp és a kis Szabó történetében, az igazi bűnös a diktatúra, és aki kitalálta magának, hogy jobb lenne örökké hatalmon maradni. Mert ami történt, semmi más: igazodás a javából, valami olyasmi, amiről húsz éve azt hittük, végleg elhagytuk. Nos, nem hagytuk el - szégyellhetjük is magunkat érte. De meg is fizetünk érte. Most is, meg majd akkor is, ha vége lesz.

Magyarországon a szabad közszolgálati nyilvánosság átszabása, pontosabban felszámolása befejezettnek tekinthető: így készülnek a hírek, ahogy ez a Cohn-Benditről szóló tudósítás, s ezeket a vágóasztalon kifundált sötét tódításokat továbbítják az állami médiumokhoz. És ezeket a hírkészítőket a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből tartja el a kormány, mi álljuk a királyi rádió és a televízió cechjét is. S ha még csak az állami médiumokhoz jutnának el az új hazugsággyár termékei, azok mennek mindenhová, hiszen a választások után a kereskedelmi tévék hírműsoraiban döntő pozíciókat szereztek a Fidesz káderei.

Mielőtt azonban kútba ugranánk, tudnunk kell, hogy a demokrácia pusztán a keretei által is jóval erősebb, mint hazai ellenfelei (Orbán Viktor és kormánya), amiből az következik, hogy telerakhatják nyugodtan Szabókkal és Pappokkal a teljes magyar nyilvánosságot, a disznóságaikra akkor is fény derül, ha azok felől füstjelek útján tájékozódik majd az ember. Ilyenformán idő kérdése, hogy mikor lát tisztán kellő számú szavazó polgár ebben az országban. Ja, meg pénz kérdése is, mert amit ma elköltenek a félrevezetésünkre a pénzünkből, az soha a büdös életben sehonnan sem fog visszatérülni. S ha így megy tovább, mire elhúznak, nem marad egy vasunk sem, bele fogunk rokkanni a romeltakarításba.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.