"Daniel Cohn-Bendit nem válaszolt az MTI Hírcentrum tudósítójának egyértelmű kérdésére, majd később elhagyta a sajtótájékoztató helyszínét" - válaszolta az index.hu azon kérdésére Szabó László, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója, amely azt firtatta, hogy "etikusnak és helyénvalónak" tartja-e a Hírcentrum (a királyi rádióban és televízióban publikált) tudósítását Daniel Cohn-Bendit szerepléséről az Európai Zöldpárt budapesti sajtótájékoztatóján.
Szabó hazudik ("nem válaszolt") és csúsztat ("később elhagyta"), mint a riport maga is, amit védelmébe vesz. És akkor e sorok alatt következhetne valami szép kis lírai borongás arról, hogy ím, hol tart ma két egykori diákvezér, Cohn-Bendit és Szabó, aki máig ható érdemeit a Bokros-csomag elleni pampogással szerezte a hallgatói önkormányzatok élén. Bizonyára oda lyukadnánk ki, hogy nekünk ez jutott, és ez elég szomorú és pitlák így. Csakhogy Szabó életénél és művénél jóval többről van itt szó. Mert akárhogy is irtózunk - pláne e tárgyban - a nagy szavaktól, de épp a diktatúra bomlik ki a szemünk előtt avval, ahogy ezek a Figura Matyik, mint Szabó és barátja, a Jobbikból és az Echo Tévéből szalajtott riporter, Papp Dániel (a mondott riport készítője, akit még lebukása napján kineveztek az MTVA hír- és hírháttér-főszerkesztősége élére) a helyükre kerülnek. Elfoglalják a nekik jelölt polcot egy rettenetes gépezetben, ami semmi mást nem szolgál, mint hazugságokkal, fenyegetésekkel és embertársaik bemocskolásával fenntartani egy minden ízében elfogadhatatlan hatalmat.
Amikor Papp a sajtótájékoztatón feltette a kérdését Cohn-Benditnek, a kérdezett először nem is a szöveg képtelenül aljas és ostoba voltán ("demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését") ütközött meg, hanem azon, hogy mi visz rá egy fiatal újságírót arra, hogy védelmezzen egy kormányt. Persze nem kapott választ, nem is lett volna értelme, hazugság lett volna az is. Ne gondoljanak semmi rosszra, a karrierizmus és a pénz egészen biztosan másodlagos szerepet játszanak a kis Papp és a kis Szabó történetében, az igazi bűnös a diktatúra, és aki kitalálta magának, hogy jobb lenne örökké hatalmon maradni. Mert ami történt, semmi más: igazodás a javából, valami olyasmi, amiről húsz éve azt hittük, végleg elhagytuk. Nos, nem hagytuk el - szégyellhetjük is magunkat érte. De meg is fizetünk érte. Most is, meg majd akkor is, ha vége lesz.
Magyarországon a szabad közszolgálati nyilvánosság átszabása, pontosabban felszámolása befejezettnek tekinthető: így készülnek a hírek, ahogy ez a Cohn-Benditről szóló tudósítás, s ezeket a vágóasztalon kifundált sötét tódításokat továbbítják az állami médiumokhoz. És ezeket a hírkészítőket a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből tartja el a kormány, mi álljuk a királyi rádió és a televízió cechjét is. S ha még csak az állami médiumokhoz jutnának el az új hazugsággyár termékei, azok mennek mindenhová, hiszen a választások után a kereskedelmi tévék hírműsoraiban döntő pozíciókat szereztek a Fidesz káderei.
Mielőtt azonban kútba ugranánk, tudnunk kell, hogy a demokrácia pusztán a keretei által is jóval erősebb, mint hazai ellenfelei (Orbán Viktor és kormánya), amiből az következik, hogy telerakhatják nyugodtan Szabókkal és Pappokkal a teljes magyar nyilvánosságot, a disznóságaikra akkor is fény derül, ha azok felől füstjelek útján tájékozódik majd az ember. Ilyenformán idő kérdése, hogy mikor lát tisztán kellő számú szavazó polgár ebben az országban. Ja, meg pénz kérdése is, mert amit ma elköltenek a félrevezetésünkre a pénzünkből, az soha a büdös életben sehonnan sem fog visszatérülni. S ha így megy tovább, mire elhúznak, nem marad egy vasunk sem, bele fogunk rokkanni a romeltakarításba.
