Van egy csomó lusta, dologtalan miniszterelnök a világban, akik nem akarják elhinni, hogy egy dolog csak akkor van elintézve, ha ők maguk intézik el. Szerencsére a miénk nem ilyen, tavaly december 11-én például, a devecseri katasztrófa ügyében indult nyomozás negyedik napján a rendőrségi szóvivő helyett ő jelentette be a parlamentben egy gyanúsított őrizetbe vételét. Sőt, már előre szólt: a gátszakadás után a helyszínen megállapította - evvel is vállára véve több komplett tényfeltáró bizottság meg egy rakás hatóság munkáját -, hogy itt emberi mulasztás történt, aminek felelőse van, akit szépen deresre is fognak húzni.
A bűn hivatásos üldözői dicséretes sebességgel le is vették, hogy mi a dolguk, így a miniszterelnök pénteki szavait követő hétfőn az ügyészség meggyanúsította, a rendőrség pedig őrizetbe vette a Mal Zrt. vezérigazgatóját. Két nap múlva mégis homokszem került a gépezetbe: a Veszprémi Városi Bíróság a gyanúsítás megalapozatlanságára hivatkozva szabadlábra helyezte a vezért. Aztán hónapokkal később megismétlődött majdnem ugyanez: a West-Balkánban történt balesetet, majd a tulajdonosi kapzsiság kormányzati emlegetését követően hiába emelt vádat nyomban az ügyészség, s tartóztatott le a rendőrség, a bíróság megint csak elengedte a gyanúsítottakat.
A napnál is világosabb: ha csak az ügyészség hallgat a jó szóra, félkarú óriás a forradalmi igazságszolgáltatás.
Ráadásul az alkotmánytervezetről a parlamentben előadott, kritikus véleménye sem kedveltette meg a kormányzó erőkkel a legfőbb bírót. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke úgy vélte, "a tervezetben nem elég hangsúlyos az igazságszolgáltatási hatalmi ág szerepe és funkciója"; és kifogásolta a bírói önigazgatás gyengítését, meg a hiányzó sarkalatos törvények nélkül értelmezhetetlen rendelkezéseket. Persze a Fidesz új identitásképzésében oly fontos semmisségi törvényről megfogalmazott bírálatok is fölbőszítették a párt vezérkarát. A válaszra nem kellett sokáig várni: április 5-én Lázár János frakcióvezető már be is nyújtotta azt a módosító indítványt, ami szerint januártól nyugdíjas lesz a most vezető tisztséget betöltő bírók többsége.
De hogyan fogja megszállni a Fidesz az igazságszolgáltatást? Hiszen azzal, hogy a bírói elit a földrajzinév-bizottság sorsára jut, a feladatnak csak az egyik része lesz megoldva. Mindenki lép egyet előre a ranglétrán, és a hála pár esetben lojalitást szül majd. De ennél erősebb fegyelmező lesz a félelem. A bírói függetlenség egyik alapvető garanciája az elmozdíthatatlanság: bírót, néhány pontosan körvonalazott szélső esetet leszámítva nem lehet kirúgni. Most ez a feltétel vált esetlegessé a szemünk láttára; és könnyen illúziónak bizonyulhat az a feltevés is, hogy majd a testületen belülről töltik be a januártól megüresedő pozíciókat. Hiába írnak támogató PR-cikket egyes bírósági vezetők, a Párt nem közülük, hanem a kipróbált közigazgatási jogász káderei közül fogja az utódokat kiválasztani. Persze, a végrehajtás útjában állnak még kisebb-nagyobb akadályok, például a jelenlegi főbíró, aki egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetője - de ez nyilván nem megoldhatatlan probléma.
Az ellenzék sajnos nem csinált különösebb cirkuszt az ügyből. Pedig a bírák nyugdíjkorhatárának önkényes és formálisan sem indokolt leszállítása nem pusztán egy újabb jogkorlátozó intézkedés: a bírói kar körében készülő tisztogatás és a bíróságok feletti kormánybefolyás a jogállam lényegét, a demokratikus berendezkedés szívét veszi célba. A hatalmi ágak egyensúlyának e végzetes megbomlásával elvész az utolsó menedék, amiben bárminemű jogfosztás elszenvedője eddig valamennyire bízhatott.
