- barotányi -

Nem csupán a mi fékezhetetlen agyvelejű kormányzatunk figyelt fel arra, milyen kulcsfontosságú a világháló napjainkban: két fontos és a maga nemében szórakoztató doksi is ezt a témát járja körül.

A patinás történeti folyóirat rendre erős megjelenéseket produkál: a Zrínyi Ilonát címlapra állító és a magyarországi szovjet háborús rémtetteket felemlegető februári, illetve a Dózsa-felkeléssel és a 44-es német megszállással is foglalkozó márciusi szám után tavaszi dupla számukban zömmel a százéves sztorival, az első nagy világégéssel foglalkoznak.

Vannak a kultúr-, mi több, a földtörténetnek olyan örök mítoszai, melyeket nem árt időről időre újra feleleveníteni - Pompeji sajnálatos, habár földtani értelemben igen tanulságos pusztulása mindenképpen ilyen.

A mindennapi élet mégoly színes formáinak elemzése korántsem csupán holmi kultúrtörténeti egzotikumok szempontjából fontos, hiszen rávilágít a mélyrétegekben zajló történeti változások értelmére.

Nem csak emlékezetpolitikai okokból fontos a közelmúlt kelet-európai történelmének feldolgozása, és amúgy sem érdektelen áttekinteni, hogyan vélekednek a kutatók arról, amit a publicisztikák és napirend előtti felszólalások néhány mondatban szoktak elintézni.

Izgalmas intellektuális csemegékkel kecsegteti olvasóit a patinás történelmi folyóirat - a vaskos dupla őszi szám (2013/9-10.) históriánk több neuralgikus pontjával kapcsolatban közöl tanulmányokat.

Ne tagadjuk: a mohácsi csata iránti legújabb keletű közérdeklődést az egyik kertévén sugárzott kétes történeti hitelességű török szappanopera, a Szulejmán izzította fel. A Rubicon folyóirat legutóbbi számának vezető anyaga, B. Szabó János dolgozata viszont arra tesz kísérletet, hogy friss szempontok alapján tekintse át a csata már ismert forrásait.

Az egykori gyermekgyógyász, kormányzati adminisztrátor (FDA-elnök), a Yale orvoskarának volt dékánja, a korábbi notórius túlevő élete utóbbi évtizedét az egészségtudatos táplálkozásnak szentelte. Szenvedélyesen kutatja, miért is eszünk többet az "ideálisnál".

Rodney Ascher monumentális dokumentumfilmje a Kubrick-rajongóknak, azon belül is a Ragyogás-fanatikusoknak készült. Az ötlet adja magát: Kubrickot enigmatikus, szimbólumokkal operáló, valahány apró részletet és vizuális hatáselemet alaposan kidolgozó, ravasz alkotóként ismerte meg a világ (a doksi utal is legendás 200-as IQ-jára). S ha egyszer a figyelmét semmilyen részlet sem kerülte el, akkor érdemes is szemrevételezni azokat az apróbb-nagyobb motívumokat, színeket, formákat, számokat, látszólagos következetlenségeket és Escher-grafikákat idéző térbeli illúziókat.