Film

Hiába vagy bátor

Paul W. S. Anderson: Pompeji 3D

  • - barotányi -
  • 2014. március 27.

Film

Vannak a kultúr-, mi több, a földtörténetnek olyan örök mítoszai, melyeket nem árt időről időre újra feleleveníteni - Pompeji sajnálatos, habár földtani értelemben igen tanulságos pusztulása mindenképpen ilyen.

S amikor az emberfia meghallja, hogy a munkát maga a remek P. W.S. Anderson, többek között a Mortal Kombat, a Halál a Ragadozó ellen alkotója, sőt a teljes Kaptár-széria atyja és több darabjának rendezője kapta, a néző már előre dörzsöli a tenyerét a várható baromsághegyekre számítva - legfeljebb azt sajnálja, hogy maradhattak ki a történetből a rendező kedvencei: a vírusverte zombik és a predátorok, a kozmosz Semjén Zsoltjai.

Ehhez képest a direktor úr egészen jól jön ki a dologból - körberöhögni szinte biztosan nem fogják, pedig a maga részéről mindent elkövetett ezért. A párbeszédeket például jobb, ha meg sem hallják - ezeket még a notórius Xena- és Vadak ura-rajongók is sótlannak és értelmetlennek fogják találni, a sztorira pedig jellemző, hogy a béna, titanicos szerelmi szálat leszámítva egy kudarcba fúlt stadionépítés körül zajlik! Kár lenne említést tennünk holmi jellemekről: amúgy se sok színész kapott szerepet a filmben, aki meg mégis (például Kiefer Sutherland), az is csak a skatulyáktól való kétségbeesett menekülésként fogja értékelni e munkáját. A korhatáros beosztás miatt teljesen erotikamentesített filmben Emily Browning formálja meg a szexista képzeletet mégis megragadó törékeny őzikét - ehhez képest még mindig a Múmia visszatér főgonoszaként (illetve az Oz Adebisijeként is) hírhedett Adewale Akinnuoye-Agbaje örökös bajnok gladiátora a legjobb. És ezzel el is érkeztünk a film fő érdeméhez, amennyiben sikerült lefektetnie az eddig csak töredékeiben létező kardozós-szandálos-vulkános filmek nulla kilométerkövét. A verekedős, párbajozós, harcolós jeleneteket ugyanis virtuóz módon koreografálták - ebben a tekintetben speciel veri az összes gladiátoros filmet (igen, még azt is...). Ezenfelül pedig úgy egy óra szerencsétlenkedéssel körített bajvívás után elkezd működni a Vezúv, és ez szépen ellopja a show-t a film egyéb ágenseitől, akiket sorra-rendre kiiktat az élők sorából - de hát ez is volt a cél!

Persze a filmet hiába is mutatnánk meg egy csapat vulkanológusnak, ők hálátlan módon továbbra is panaszkodni fognak, pedig meg kell állapítanunk, hogy szakmai pontosság és történeti hűség terén komoly előrelépés történt: szinte már látszik a kút szája!

A vulkáni bombákat, a felszíni hasadékokat, meg a cunamit kicsit túltolták a filmben (megrendelői igény is van a világon), de amúgy a horzsakőhullás, a földrengés és a végén a piroklaszt torlóár (izzó hamu- és blokkáradat) vizuálisan szinte rendben is volna - bár ez utóbbit egyértelműen Emmerichtől "tanulta" a mi Andersonunk. S lett volna még mit okulni a nagy némettől (leginkább a hibáiból): az elemek tombolását nem szabad megzavarni, pláne nem holmi nyálas szentimentalizmussal: engedjük, hogy néha az izzófelhő és a szökőár szóljon helyettünk!

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.