- barotányi -

Az otthon számos díjjal jutalmazott, sőt még a tavalyi Oscar-díjra is jelölt belga film úgynevezett lelkiismereti mű: a rendező Olivier Masset-Depasse egy orosz nő hányattatásain keresztül az ottani idegenrendészeti szisztéma üres embertelenségét próbálja bemutatni.

A Media Hungary rendezvényszervezője által a napokban megnyert per hátterében egy hódmezővásárhelyi tartalomszolgáltató áll. A Generál Médiáról érdemes feleleveníteni, hogy jó kapcsolatokat ápol a Lázár János vezette helyi önkormányzattal, olyannyira, hogy bannerekért cserébe szerzett meg jelentős méretű városi ingatlant.

Élt egyszer egy nagyszerű ember, akinek csodájára járt a világ - egy kisvárosnyi embertársát segítette át a másvilágra, mire meghalt. S hogy maradjon valami emlék, hát hozatott egzotikus állatokat Hacienda Napoles nevű privát élményparkjába: a zebrát, zsiráfot, elefántot és persze a vízilovakat ingyen bámulhatta a sok naplopó, akinek néha még némi kápét is lökött a számító keresztapa.

Négy család osztozik egyetlen lakás szobáin, közösen használják a fürdőszobát és a konyhát egy cári időkben épült szentpétervári lakóházban: a szituáció igencsak ismerős lehet azoknak, akik Bulgakov, esetleg a néha infernális humorú Ilf-Petrov-duó művein nőttek fel. Csakhogy a film nem a húszas években, hanem most játszódik! Ha eddig nem tudtuk volna: a szocializmus bukása nyomán a társbérletek lakói szépen megkapták örökbe nevetséges szobáikat, afféle kárpótlás gyanánt, ha már egyszer oly sok időt töltöttek el minden idők egyik legértelmetlenebb rendszerében.

A két éve elhunyt Kemény a magyar szociológia úttörője és legendás alakja: 56-os politikai fogoly, utóbb kényszerű emigráns, hazatérése előtt pedig tíz éven át a Szabad Európa Rádió jegyzetírója. Ráadásul kulcsfontosságú évtizedben, a nyolcvanas években születtek néha rövid, de annál velősebb elemzései - amelyeket Párizsban írt, és telefonon át mondott magnóra.

Tudásunk a történelemről jó esetben folyton változik - már amennyiben profi kutatókra, historikus szakemberekre bízzuk magunkat, hiszünk nekik, s meg is becsüljük szorgalmas munkájuk gyümölcseit. A múltról kialakított képzeteinket nem árt időről időre összevetni a legfrissebb - vagy akár sok évtizedes, ám a köztudatba valamiért be nem került - kutatási eredményekkel, elvégre még a holtbiztosnak hitt ismeretekről is kiderülhet: homokra épültek, félreértés, tudatos misztifikáció, legendaalkotó képzelet vagy alaptalan konspirációs teória áll mögöttük.

A Rubicont sosem kellett félteni attól, hogy ne találna kellően érdekfeszítő, akár a laikus olvasókat is lekötő témákat. Az új szám rögvest a szabadkőművesek, a "páholyok misztikus világának" titkait ígéri - s valóban: rendkívül alapos, informatív keretesekkel telerakott, gazdagon illusztrált blokk foglalkozik a szabadkőművesség múltjával és történelmi jelentőségével.

A szerző jeles atomfizikus, az MTA érdemdús tagja, egykori intézményi vezető, kiváló tudományszervező, s nem mellesleg a (természet)tudomány elhivatott népszerűsítője. Sokat és sok helyütt publikál - s amint a fenti felsorolás is sugallja, megannyi témában: a Typotex Kiadó mostani válogatása ezekből az írásokból szemezget, jórészt olyan dolgozatokból, melyek a nagyközönség számára készültek, olyan nyelven, amelyet akár a laikus, természettudományokban nem túl jártas (de azért legalább kicsinyég érdeklődő) olvasó is bízvást megérthet. Habár a könyv bevezetője néha s némely vonatkozásban zavarba ejtő távolságra kalandozik el a szerző amúgy nagy becsben tartott, központi témáitól (például a tudomány érvényességének határairól és kulturális jelentőségéről szóló disputától), a kötet világos, logikus tagoltsága s több érdekes tanulmány bőségesen kárpótol ezért.

Sokan várták Roland Emmerich újabb katasztrófafilmjét - akadt, aki az elkerülhetetlen végítélet kellően teátrális, lenyűgöző képekben gazdag ábrázolását, mások egy kalandos sagát reméltek. 'k végül többé-kevésbé megkapják a magukét - a többiek alkalmasint döbbenten és néha kissé unatkozva ülik végig a filmet, s tudományos vagy csupán egyszerű, "konyhai" mozielméleti érvekkel dobálózva esküdöznek: ekkora baromságot még az életben nem láttak.