Könyv

Kérdések és válaszok a Horthy-korról

  • - barotányi -
  • 2015. október 3.

Könyv

Ügyesen kivitelezett vállalkozás a Napvilág kiadó Kérdések és válaszok sorozata: a Horthy-korról összeállított összefoglaló magában igazolja, miért érdemes és szabad ilyen terjedelemben írni sokakat foglalkoztató, gyakran emlékezetpolitikai jelentőséggel bíró kérdésekről. A recepthez mindenekelőtt jó stílusban, frappánsan, mégis tényszerűen megírt szócikkekre van szükség: erről gondoskodik a szerzőgárda: a szerkesztő Ignácz Károly és történésztársai (Egry Gábor, Konok Péter és Sipos Balázs) valamennyien a korszak szakértői. A kötet logikája voltaképpen aleatorikus: nincs semmilyen alfabetikus vagy téma szerinti sorrend (azért segítségként a kötet végén ott a tematikus bontás), viszont minden egyes szócikk számos másikhoz kapcsolódik, s a megadott oldalszámok segítségével azonnal ugorhatunk – de legitim módon haladhatunk nyílegyenesen is. S míg a szövegek így a hipertextualitás élményét nyújtják, az olvasó egy nagyon határozott, a puszta pozitivizmuson messze túlmutató, erős kontúrokkal megrajzolt képet, egyfajta kritikai (és igen, határozottan baloldali) olvasatot kap a Horthy-rendszerről, melynek rendszermivoltát is kíméletlenül visszabontja az egyik szócikk. A szerzők nem ismernek tabukat: a zsidóság és a munkásmoz­galom kapcsolata, a népi-urbánus konfliktus, a falukutatás jelentősége, a nyilasmozgalom genezise és eredetisége (sőt a gömbösi reformprogram autentikussága) is előkerül, s nem haboznak polemikus megállapításokat tenni, legyen bár szó arról, hogy jogállam volt-e a Horthy-korszak, s hogy mennyire különült el tőle a nyilasuralom. Politikai, társadalmi, gazdasági témákon túl választ kaphatunk a korszak építészetét, tömegkultúráját, nonkonform szexuális viselkedéseit, zenei ízlését, gasztronómiáját illető kérdéseinkre is – sőt mikor már majdnem lemondtunk róla, a kötet végén előkerül az akkori magyar futballvilág hányatott története is.

Napvilág Kiadó, 2015, 188 oldal, 2400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.