A fiatal német kutatóorvos könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb tudományos-ismeretterjesztő slágere: ha beleolvasunk, gyorsan kiderül a siker titka. A szerző egyrészt kedvenc témájáról írt: a bél- és általában az emésztőrendszer működése mindenkit érdekel, de legalábbis mélyen érint, így már csak a megvalósítás színvonala lehet kérdéses. Ám Enders remekül ír (s ez a többnyire korrekt magyar fordításon is átjön), példái, hasonlatai szemléletesek, stílusa friss, meggyőzően széles körű tudását pedig képes megfelelő formai érzékkel összetartó szerkezetbe, igazi könyvbe rendezni – s mondandóját még szemléletesebbé teszik nővére, Jill bohókás rajzai. A tárgyalás logikájának megfelelően elolvashatjuk lineárisan, de felüthetjük a bennünket éppen érdeklő fejezetnél is: ha a szarás pontos mechanizmusa vagy az ideális kakilópóz érdekel, akkor ott, ha a hányás élettani funkciója, akkor meg kicsit hátrébb – attól függően, milyen lábbal keltünk, s milyen állapotban keveredtünk haza. Bár a szerző ravasz taktikával utal az álszemérmes, viktoriánus hagyományra, könyve a gátak átszakadásának fontos állomása: a sokszor fél- és álinformációkkal traktált laikusokat éppoly dühödt megszállottsággal érdekli bélrendszerük működése, ahogy a szakemberek is határtalan lelkesedéssel vetik magukat e meglepő eredményeket hozó, innovatív tudományterületre. Enders műve ebből a szempontból tegnapig naprakész: sokszor egészen friss kutatások eredményeit osztja meg velünk, máskor meg azokat a hipotéziseket, melyekkel tudásunk még meglévő hiányait tömik ki a szakemberek: hiába, ma sem tudjuk biztosan, miért kell sokunknak hánynia hajón, esetleg hullámvasutazás közben. A belek csodálatos világát emlegető alcímet pedig illik komolyan venni: könyvének lapjain e példátlanul összetett szerkezetű, az érzékelésben is kulcsszerepet játszó szervünk lép elő, szinte agyunk egyenrangú társává.
Fordította: Blandl Borbála. Park Könyvkiadó, 2015, 300 oldal, 2900 Ft
